Az Európai Unió is rossz hírt kapott, Ki fog minket úgy megérteni, ahogy a kancellár tette?, Pedig méltóságteljesen is búcsúzhatott volna, Az utódának a hibáit és az erősségeit is el kell tanulnia, Németország kiengedte a kezéből a hatalmat.
Néhány szalagcím az európai sajtóból, amely pozitív és negatív üzenetekkel egyaránt búcsúzkodni kezdett Angela Merkeltől – annak ellenére, hogy a veterán politikus asszony kancellárként – jó esetben – még évekig velünk marad. Merkel a hét elején a Kereszténydemokrata Unió (CDU) pártelnöki tisztségéről mondott le, magát is meghazudtolva: korábban épp ő hangoztatta, hogy a kancellári és a pártvezetői poszt egy kézben a leghatékonyabb. Az idő majd eldönti, hogy kiváló stratégiai érzékkel hozta-e meg a fokozatos visszavonulásról szóló döntését, vagy ismét aláásta politikai hitelességét.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Merkel beharangozott, legkésőbb 2021-es távozásával Európa és Németország is változásra kényszerül. A brüsszeli Politico ennek jelentőségét számokkal magyarázta. Mint írták, Merkel a 13 kancellári, illetve 18 CDU-elnökként töltött év alatt hat német szociáldemokrata vezetőt élt túl. Nemzetközi mérlege ennél is impozánsabb: négy francia elnökkel, négy brit miniszterelnökkel, illetve hét olasz miniszterelnökkel volt alkalma együtt dolgozni. Még lényegesebb, hogy a vezetése alatt a német munkanélküliségi ráta mintegy 12 százalékról 5,7 százalékra süllyedt, a német kereskedelmi többlet pedig folyamatosan döntötte a rekordokat, és a tavalyi évben a mérleg aktívuma 244,9 milliárd eurót tett ki. A kancellár szerencsétlenségére a Politico számok tekintetében az általa Németországba invitált menedékkérőkről sem feledkezett meg: mint írták, míg 2005-ben alig 29 ezer menedékkérelmet dolgoztak fel a német hatóságok, tíz évvel később ugyanez a szám 476 ezer volt; 2016-ban, a migrációs válság csúcsán pedig már 745 ezer menedékkérelemről szóltak a hivatalos adatok.
Angela Merkelt már-már ikonikussá vált „Wir schaffen das” (Meg tudjuk csinálni) mondata – amelyet 2015 nyarán használt először a nyitott kapus menekültpolitikájának alátámasztására – máig kísérti, és immár kétségünk sem lehet afelől, hogy a politikai karrierjének a végét is bebetonozta.
„Ez a mondat minden bizonnyal végleg velünk marad. A mondat, amely 2015-ben arról győzködte a német lakosságot, hogy az ország meg tud birkózni a bevándorlótömeg érkezésével. Egy fontos és jól időzített üzenet, amely egyúttal a Merkel-éra végét is elindította” – írta a hamburgi Stern hetilap szerzője.
A közvélemény-kutatások – és a CDU frissen elszenvedett választási kudarcai – bizonyítják, hogy a német lakosság menekültügyben való meggyőzése hosszú távon valóban nem sikerült. Idén augusztusban a német ARD televízió például már csak 29 százalékosra becsülte a CDU támogatottságát (korábban szinte elképzelhetetlen volt a harminc százalék alá csökkenés), míg a német bevándorlásellenesek, az Alternatíva Németországnak párt története legerősebb teljesítményét produkálta, és 17 százalékos népszerűséget tudott felmutatni.
Ugyancsak árulkodó, hogy az őszi chemnitzi zavargásokkal egy időben Angela Merkel addig 45 százalék feletti támogatottsága is csökkenni kezdett, a kancellár pedig a romló tendencia ellenére is pozitívumokat és negatívumokat egyaránt tulajdonított a bevándorlásnak. A szeptember eleji chemnitzi tüntetéssorozatot egy német férfi meggyilkolása váltotta ki. Az elkövetők kiléte – feltehetőleg iraki és szír bevándorlók – lincshangulatot idézett elő a szélsőjobboldal körében amúgy is népszerű Chemnitzben, ahol napokig tüntettek a migránsellenesek, illetve a bevándorlókkal szimpatizáló aktivisták.
A „Merkel muss weg” (Merkelnek mennie kell) mondat pedig már ekkor a tömeges demonstrációk szerves része volt, és a „Wir schaffen das” párjaként kezdték emlegetni. Utóbbi egyébként a kancellár visszavonulásról szóló bejelentése után ismét rivaldafénybe került, és Merkel kritikusai a közösségi médiában úton-útfélen emlékeztetnek a balul elsült szlogenre. „Angela »wir schaffen das« Merkel történelemmé vált” – írta az egyik Twitter-felhasználó, egy másik pedig így vélekedett: „Kétlem, hogy Angela Merkel lenne Európa koronázatlan királynője. Nagy része van abban, hogy a bevándorláspolitika káoszba torkollt. Egyszerűen ignoráns volt, és egyáltalán nem számolt a »Wir schaffen das« mondat következményeivel.”
A kancellár megítélésén egyelőre az sem segít, hogy az általa befogadott bevándorlók máris felsorakoztak mellette. Az amerikai Vice News portál az elsők között készített riportot Németországban élő migránsokkal, akik – a megosztott német közvéleménnyel ellentétben – bizony szeretettel búcsúztatnák Merkelt. Egy szíriai fiatal a riportban például arról beszélt: a kölni gyermekotthonban, rádión keresztül ismerkedett meg a kancellár politikájával, amelynek szinte azonnal a rabja lett. „Ha más politikusokon múlik, sosem kapok menedéket Németországban. Angela Merkel kancellár olyan, akár egy védőpajzs. Feláldozta értünk, menekültekért a jövőjét, és elviseli, ahogy a bírálóink folyamatosan gyűlöletet árasztanak rá. Nehéz elképzelnem, hogy az asszony, aki nekem reményt és jövőt adott, egyszerűen eltűnjön. Számomra ez tényleg elképzelhetetlen, és az összes jövőbeli kancellárjelöltet alkalmatlannak tartom. Jó lenne, ha holnap felébrednék, és a bejelentése csak egy rossz álom volna.
Számomra Németország Angela Merkel nélkül olyan, mint a kenyér vaj nélkül” – idézte a Vice a húszéves Aras Bachot.