Egy friss kongresszusi felmérés szerint az amerikai háztartások több mint 310 millió lőfegyvert birtokolnak, azaz szinte minden egyes lakosra jut egy. Az amerikaiak makacsul ragaszkodnak ezen alkotmányos alapjogukhoz: a lakosság mintegy háromnegyede elfogadhatatlannak tartja a fegyverek viselésének korlátozását. „Csak a holttestemen át vehetik ki a kezemből!” – mondta Charlton Heston színész egy fegyverszövetségi találkozón Michael Moore Kóla, puska, sült krumpli című dokumentumfilmjében, amely egy coloradói iskolai tömegmészárlásról szólt: ekkor két diák tizenkét társát és egy tanárt lőtt agyon, majd saját magukkal is végeztek.
A történet csaknem húszéves, Amerika viszont még mindig ugyanott tart: a lőfegyver birtoklása egyfajta szabadságszimbólumot jelent a legtöbbek számára, önrendelkezést, instant bátorságot és hatalmat, miközben szinte bármilyen félbolond könnyedén hozzájuthat – akár a szupermarketben is.
Az Államok fegyverkultúrájáról mindent elárul az a tény, hogy az ország legnagyobb fegyverkereskedője az ország legnagyobb kiskereskedelmi áruházlánca, a Walmart. Ezt pontosan úgy kell elképzelni, hogy ha besétálunk a kinti, Tesco-szerű monstrumba, akkor a chipsek és a pelenkák között hatalmas fegyverpultokról is leemelhetjük, ami tetszik a hétvégi nagybevásárláskor. A parklandi mészárlás után viszont a Walmart úgy döntött, hogy ezentúl huszonegy éven aluliak akkor se vásárolhatnak náluk fegyvert, ha amúgy azt az állami törvények nem tiltják.
„Ne félj!” – ez a tanács összesen háromszázhatvanöt alkalommal hangzik el a Bibliában, így ez a leggyakrabban elismételt mondat mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben, jól példázva, mi is az az érzelem, amely a leginkább motiválja az emberiséget. Félünk a jövőtől, a postástól, az idegenektől, a visszautasítástól, a számláktól, a balesetektől, a bűnözőktől…
Félelmeinket persze sokféle kreatív módon próbáljuk elrejteni vagy kompenzálni, a legelterjedtebb trükk a (látszólagos) keménység, amelyhez mondjuk remekül passzol egy fegyver birtoklása. Fegyverrel járni viszont furcsa érzés még akkor is, ha gázpisztoly lapul a retikülben, mert félünk éjjel egyedül mászkálni, vagy mert a környék kutyatartói félvad harci kutyákat sétáltatnak póráz nélkül.
Hamarosan már azon kezd az ember szorongani, hogy mi lesz, ha mondjuk kicsavarják a kezéből, és őt vakítja meg a támadó. Akkor vajon hogyan fogja megvédeni magát? A félelem eszkalálódik.
Miközben viszont a magyar ember legfeljebb petárdát durrogtatva érzi magát elemében, ha szilveszterkor a pohár fenekére néz, az Egyesült Államok repülőterein rekordmennyiségű, majdnem négyezer fegyvert vagy annak minősülő tiltott tárgyat foglaltak le tavaly az utasbiztonsági ellenőrzés során. Dobócsillagot, csontból készült kést, lőport, kézigránátot, egy esetben pedig egy katona (elmondása szerint) megfeledkezett arról, hogy táskájában doboznyi bomba van…
Tavaly nőtt a globális fegyvereladások száma, sőt a floridai lövöldözést követően erősödtek annak a vállalatnak a részvényei, amely a tulajdonosa a Smith & Wessonnak, a fegyvergyártónak, amely azt az AR–15-ös puskát is gyártotta, melyet Nikolas Cruz használt Floridában, amikor volt iskolájában megölt tizenhét embert.
Hihetetlen, ám nem ritka jelenség, hogy egy tömegmészárlás után drágábbak lesznek a fegyvergyártók részvényei, ugyanis ilyenkor mindig felerősödik a vita arról, hogy szigorítani kellene a fegyvervásárlást, sokan pedig megrohanják a boltokat, hogy addig vegyenek maguknak fegyvert, amíg még lehet, a cégek pedig nagyot kaszálnak ezen.
Legyen az demokrata vagy republikánus, az amerikai fegyverlobbi az elnököt még a közvéleménynél is jobban sakkban tartja: egyenesen gyávának nevezték azokat a cégeket, amelyek szerződést bontottak velük a floridai tragédia után. Az amerikai fegyverlobbi vezetője a merényletet követően az európai típusú szocialistákat és a tömegmészárlásokat „imádó” mainstream sajtót támadta. Az Országos Fegyverszövetség elnöke szerint pedig ahhoz, hogy megállíts egy fegyveres rossz embert, szükség van egy fegyveres jó emberre. Wayne LaPierre nagy valószínűséggel John Wayne-ről kapta a nevét, de legalábbis kedveli a filmjeit, ám ez még mindig csak a jéghegy csúcsa.
A fegyvervitában olyan döbbenetes érvek hangzanak el, mint hogy ha a zsidóknak lettek volna fegyvereik, nem lett volna holokauszt. Don Young alaszkai republikánus képviselő a legrégebben, 1973 óta hivatalban levő a teljes képviselőházban, mégis neki sikerült ilyesmit kiejtenie a száján. Hány millió embert lőttek le és öltek meg, mert fegyvertelenek voltak? Csak Oroszországban ötvenmilliót. Hány zsidót lökdöstek gázkamrába, mert fegyvertelenek voltak? Nahát, tényleg: ha lett volna vállról indítható rakéta minden zsidó család vitrinjében, a brit légvédelemnek és az orosz télnek semmi dolga nem lett volna Hitlerrel…
Egy népszerű georgiai tanár a napokban elbarikádozta magát az osztályteremben, majd lőtt, miközben Trump egymillió tanárt fegyverezne fel. Elképzelése tűpontosan egybevág az amerikai fegyverlobbiéval, és szembemegy azzal, amiért a diákok tüntetnek, azaz a fegyvertartási törvények szigorításával.
Az elnök meggyőződése, hogy elrettentő erővel is bírna, ha a tanároknál, sőt a könyvtárosoknál is fegyver lenne, ám a pedagógus-szakszervezetek erősen kételkednek a terv hatékonyságában. Nem tudni, hogy az elnök úr látott-e már hús-vér tanárt vagy könyvtárost, vagy pedig olyan filmeken szocializálódott, mint az Indiana Jones vagy A titkok könyvtára című sorozat, ahol a katedráról csak egy ugrás, hogy valaki ostorral csapkodó párbajhős legyen.
Amikor más vallású vagy bőrszínű ember nyit tüzet egy koncertteremben, közterületen vagy iskolában, azonnal terrortámadásról hallani, ha viszont jól szituált fehérek gyilkolnak, akkor jönnek az imák és a Facebook-profilképek cseréje, amolyan részvétnyilvánítósra. Meg egy túra a legközelebbi szupermarketbe egy félautomata gépkarabélyért a hatos csomag sör mellé.