Hetvenöt éve, 1941. június 26-án bombák rombolták. Csaknem száz évvel ezelőtt, már a trianoni döntést megelőző időszakban a bevonuló csehszlovák hadsereg katonái mozgattak meg minden követ azért, hogy lakói elszakadjanak gyökereiktől – és 1918 őszétől félelemben, létbizonytalanságban éljenek. Ma a Kárpát-medencei magyar turizmus fellegvára, középkori dómját, a kriptában nyugvó nemzeti hősöket zarándokok tízezrei keresik fel évről évre. Kassa mostanra mégis a mindent elsöprő asszimiláció iskolapéldája lett.
1910-ben a város – Márai Sándor szerint a Város – lakosságának még háromnegyede vallotta magát magyarnak, az impériumváltás után egy évtizeddel, 1930-ban a csehszlovák – azaz vélhetően erősen manipulált – népszámlálás 17,99 százalékos magyarságot mutatott ki. Az 1970-es népszámlálás alkalmával Balassa Zoltán helytörténész szerint nem hivatalosan még 47 ezer magyar nyelvű lakost számoltak össze. A hivatalos adatokban azonban csak tízezret tüntettek fel. A legutóbbi, 2011-es adatok szerint a 240 ezres lakosságból 6382 lélek ismerte el, hogy a magyar népcsoporthoz tartozik.
Azaz 2,6 százalék.
A szórványmagyarság sorsát és a magyar emlékeket bemutató, Külső Magyarok-videoriport-sorozatunk újabb részében azt a fizikai és lelki folyamatot mutatjuk be, hogyan lett a 75 százalékból törpe kisebbség, arra is keresve a választ, hogy ez a „kenyérhéjmagyarság” megóvható-e a jövő számára. Vagy néhány nemzedék múlva Košicén már csak a Fő tér dómja és régi palotái emlékeztetnek a hajdani magyar Kassára…
PRZEMYśL 100
A magyar hadtörténelem egyik legvéresebb és legkitartóbb várvédelme. Gyilkos rohamok a falak ellen, kiéheztetés, majd fogság a világ másik végén. Méghozzá nem a középkorban, hanem csupán egy évszázadnyi „távolságra” napjainktól. Mégsem tudjuk, kikért szól a harang, ha a lengyelországi Przemyślt és sok tízezernyi magyar védőjét idézzük.