Békésen iszogatják a helyiek Buenos Aires egyik parkjában a méltán híres argentin teát, a matét. Először néhány korty forró vizet töltenek a termoszból a teafűvel teli bögrébe, majd szívószállal kiszívják a pohár aljáról a sűrű, keserű oldatot. A víz mindig újratöltődik, a bögre pedig körbejár a társaság tagjai között. Barátságos szokásukhoz véglegetekig ragaszkodnak az argentinok: a déli hidegben forrón, északon jéggel és citrommal isszák. A ragaszkodás nem meglepő: talán már csak a mate az egyetlen, ami biztos Argentínában.
Aggasztó hírek
Minden más most bizonytalannak tűnik a dél-amerikai országban. Argentína egy újabb gazdasági válság szélén táncol, de a helyiek már mintha meg sem lepődnének. „Ezt európaiként nehéz lehet megérteni, de a mi gazdaságunk évtizedek óta olyan, mint egy hullámvasút. Ugyanazzal a munkával tíz év alatt lehetsz jómódú, majd olyan szegény is, hogy gondot okoz az aznapi betevő megvásárlása” – magyarázza Alfredo, egy Rio Gallegosban élő argentin fogorvos.
Márpedig ennek az olasz és spanyol származású vidám dél-amerikai népnek az utóbbi években nem ment rosszul a szekere. Divattá vált az európai nyaralás, ami nem minősült különösebben drága kiruccanásnak. „Madrid, London, Párizs – sorolta a kedvelt célpontokat a Rio Grandében élő fiatal édesapa, Julio.
– Tavaly voltam Németországban a fiammal, és bár mindenki azt mondta, drága lesz, meglepően olcsó volt. Egy sör Berlinben kevesebbe került, mint itthon” – tette hozzá csillogó szemekkel.
A szürreális helyzet persze nem az argentin gazdaság szuper teljesítményének köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy a helyi fizetőeszköz, a peso az utóbbi években jelentősen túl volt értékelve. A történet úgy kezdődött, hogy 1992-ben az akkori elnök úgy döntött, az ingadozó fizetőeszközt a dollárhoz köti, mégpedig 1:1 arányban. Ez körülbelül olyan, mintha a magyar miniszterelnök bejelentené, mától egy euró egy forinttal egyenlő, és hirtelen két forintért tudnánk egy kiló német paradicsomot és belga sört venni.
A helyzet persze nem volt fenntartható: 2001-ben összeomlott a gazdaság, és a peso azóta is egyre mélyebbre zuhan. A baloldali vezetés azzal egyensúlyozta ki a helyzetet, hogy valutakorlátozásokkal fékezte a tőkekiáramlást közel tizenkét évig. Kialakult a feketepiaci ár, az úgynevezett „kék árfolyam”, amelyen a helyiek és a turisták olcsón tudtak üzletelni és dollárt váltani.
Az igazi árfolyamot akkoriban szinte senki nem használta. 2015-ben azonban az akkor hatalomra kerülő új, jobboldali elnök változtatott a gazdaságpolitikán. Mauricio Macri beengedte a külföldi befektetőket, megkezdte a piac liberalizációját, és elengedte az árfolyamot. Az árak a magasba szöktek, és mivel eltűnt a kontroll, kéthavonta hatalmas emelések következtek. Láthatóvá vált, hogy a peso túlértékeltsége nem lesz örökké fenntartható.
A furcsa pénzügyi helyzet hosszú ideje tabu volt az argentinoknál: míg a lakosság örömmel nyugtázta az erős argentin pesót, a politikai vezetés óvatosan nyelte az aggasztó híreket, melyek az instabilitásról szóltak. Május elején azonban valami megborult: zuhanni kezdett a peso dollárhoz viszonyított ára, másfél hét alatt 12 százalékot esett. A központi bank kamatlábemeléssel próbálta stabilizálni a helyzetet. A pánik elkerülése végett pedig a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) folyamodott segítségért az elnök.
A cél, hogy fenntartsák a bizalmat, elhitetve a befektetőkkel, hogy az ország bőséges dollárkészletekkel rendelkezik, amelyekből képes fedezni a lejáró adósságot.
Monica de Bolle argentin közgazdász szerint a jelenlegi állapotokért a korábbi, elhibázott baloldali gazdaságpolitika okolható. „Évekig nem lehetett tudni, milyen a gazdaság valódi helyzete, hiszen a kormány nem közölt adatokat. A legoptimistább becslések szerint is 40 százalékon állhatott az infláció” – mondta. Mauricio Macri jobboldali elnök 2015-től visszafordított számos korlátozó intézkedést, megállapodott a hitelezőkkel, és csökkentette az államháztartási hiányt és az inflációt. „Egyfajta optimizmus jelent meg, a piacok azt jelezték, hogy jó irányba mennek a dolgok” – mondta, hozzátéve, hogy a gazdaság jelenleg is sebezhető kedvezőtlen fejlemények esetén.
A kedvezőtlen fejlemények azonban megérkeztek, az olajáresés már évek óta komoly gondot okozott a nyersanyagban gazdag dél-amerikai országnak, de az elmúlt hetekben az amerikai kamatlábemelés tette rá a pontot az i-re. Az erősödő dollár kisebb pánikot okozott nemcsak Argentínában, hanem több feltörekvő országban is, így Törökországban, Dél-Afrikában, Ukrajnában és Kínában is, írja a Market Watch nemzetközi gazdasági hírportál elemzése.
Menekülés helikopterrel
Persze Argentínában megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy mi az oka a jelenlegi összeomlás közeli állapotnak. Az argentin baloldal szerint ugyanis az ország vesztét az elnök liberális politikája okozza, aki túlságosan kitette a nemzetközi változásoknak a helyi piacot. „Macri elnök kormányának alig több mint egy évvel a választások előtt kellemetlen gazdasági hírekkel kell szembenéznie – mondta a lapunknak nyilatkozó Martín Trombetta argentin közgazdász, a Nemzeti Tudományos és Műszaki Kutatási Tanács szakértője.
– Még ha az IMF dollárinjekciója ideiglenesen megoldja is a problémát, annak politikai kára nagyobb lehet” – tette hozzá.
Az argentinok ugyanis nem szeretik az IMF-et. A valutaalap neve sokakat a 2001-es argentin gazdasági válságra emlékeztet, amikor is a pénzintézet háromszor is hitelt folyósított az országnak, ám így sem sikerült megmentenie az államcsődtől. A lakosság dühe akkor olyan magasra csapott, hogy az elnök kénytelen volt helikopterrel elhagyni az elnöki palotát. Az országban egyébként állandóak a tüntetések, a mostani tárgyalások során is utcára vonultak a helyiek, tiltakozva az IMF-fel történő megállapodás ellen. A szegényebb rétegeket korábban jelentősen támogató bal- és a piacpárti jobboldal között egyébként Argentínában ma is akkora ellentét feszül, amely európai szemmel érthetetlennek tűnik.
„Patagóniában idén sok diák nem tudott érettségizni, mert a tanárok hónapok óta sztrájkolnak – mesélték az Argentína déli részén élők. – Ennek az az oka, hogy a tartomány vezetője nem osztja az elnök nézeteit – az ellentét miatt pedig elmaradtak az állami utalások, így a tanárok sem kaptak fizetést.”
Harmadik világ
Az egész ország kettős képet mutat: az infrastruktúra és az élet európai színvonalúnak tűnik. „Ez csak a látszat, én 14 éves korom óta dolgozom iskola után” – magyarázza Victoria, egy fiatal helyi gyógyszerész Buenos Airesben egy argentin steak, az úgynevezett asado mellett. „Bár úgy tűnik, jól élünk, ahhoz, hogy nappal továbbtanulhass, esti műszakban muszáj dolgoznod. Ez itt a harmadik világ” – teszi hozzá keserűen.
A rendszer tehát több sebből vérzik, amit jól mutat, hogy az ország 2001 óta is már többször is csőd közelébe került. Bár a 2008-as világválságot – a szigorúan zárt politikának hála – sikerült könnyebben átvészelniük, a mostani helyzet egészen más. Az argentin piac mára nyitott, így az ország sorsa nagyban függ Donald Trump amerikai elnök gazdasági döntéseitől, ami még kiszámíthatatlanabbá teszi a helyzetet. Az IMF 23 százalékos inflációt jósol erre az évre, a peso árfolyama pedig már így is 20 százalékot esett a dollárral szemben.
Egy biztos: az argentinok a következő nyáron már nem utazgathatnak olyan könnyen Európába, sőt talán még a szomszédos Bolíviába sem. Még szerencse, hogy ez az örökké vidám és alkalmazkodó nép emiatt sem fog panaszkodni: inkább vállat vonva vidáman tovább szürcsöli majd a matét a napsütéses parkokban – a nyaralást pedig elhalasztja a következő gazdasági erősödésig.