Az ezredfordulón magyarul is megjelent és nagy sikert aratott Helen de Borchgrave restaurátor, idegenvezető és művészeti tanácsadó keresztény művészettel foglalkozó munkája. A szerző 1984 márciusában, a szükségállapot idején Lengyelországba utazott, és meglepődve szembesült a középkori lengyel festészet gazdagságával. Hamarosan elvállalta a krakkói Wawel festményeinek a restaurálását, s így a nyugati szakértők közül elsőként vizsgálhatta meg a lengyel festészet számos különleges kincsét.
A közép-európai országok értékei – részben a vasfüggöny miatt – csak nagyon korlátozott mértékben ismertek a nyugat-európai kutatók számára, és bár ezen a helyzeten az internet és a fapados légitársaságok sokat változtattak, a mai napig meglepően kevés tudományos összefoglalás született a magyar történelemről, művészetről, irodalomról nyugati kutatók számára.
Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia volt igazgatója olyan könyvsorozatot indított útjára 2013-ban, amely közép-európai és itáliai összefüggésben tárja a nemzetközi közönség elé a magyar kultúra egy-egy szegmensét. A sorozatot a római Viella kiadó gondozza, amely más, Rómában működő nemzeti tudományos intézetek kiadványait is megjelenteti. Eddig hét kötet látott napvilágot, elsősorban az akadémián rendezett nemzetközi konferenciák előadásait tartalmazzák. A sorozat tematikája változatos: kötet jelent meg a katolikus egyház és a kommunizmus kapcsolatairól, a Vatikán keleti politikájáról, az Anjou-királyok magyarországi uralmáról, a ferences obszervancia itáliai és magyarországi expanziójáról, a katolikus Európa határvidékén élő nemzetek római templomairól és egyházi intézményeiről.
A kiadványok széles körben keltettek visszhangot: francia, német, olasz lapokban szemlézték őket, s így – túllépve a nyelvi elszigeteltségen – egy-egy korszak legfrissebb kutatási eredményeit juttatták el a szakmai érdeklődőkhöz, a nagyközönséghez. A közelmúltban jelent meg a középkori magyar művészet történetét összefoglaló kötet – The Art of Medieval Hungary – Xavier Barral i Altet, Lővei Pál, Vinni Lucherini és Takács Imre szerkesztésében.
A tanulmánygyűjtemény megjelentetésének ötlete nem hazai körökből indult: Xavier Barral i Altet és Vinni Lucherini állt elő vele a Csukovits Enikő szerkesztésében megjelent, az Anjou-kori Magyarországot ismertető L’Ungheria angioina (Az Anjou Magyarország) kötet bemutatója után. A középkori európai művészet egyik nemzetközileg is elismert legnagyobb szaktekintélye, Barral i Altet hosszabb időt töltött ösztöndíjakkal Magyarországon, és meglepődve tapasztalta: bár történelmi viszontagságaink miatt Nyugat-Európához képest sokkal kevesebb emlék maradt meg nálunk, a mediterrán, a transzalpin és a keleti kultúrkörök határán fekvő Magyar Királyság középkori művészeti öröksége rendkívül izgalmas.
A hazai román kori és gótikus művészet ugyan teljes egészében a nyugat-európaihoz kapcsolódik, de a hazai alkotók munkáin érezhető, hogy kreatívan fogadták be és értelmezték újra az eltérő kultúrkörök hatásait. Más szavakkal: Európához, annak nyugati feléhez tartozásunk ezer esztendejének leglátványosabb és ma is kézzel tapintható bizonyítéka a művészetünk. A hazai művészettörténet-írás magas színvonalon dolgozta fel a középkori Magyar Királyság művészeti emlékeit, ennek ellenére a nagy európai szintézisekben Magyarország nemigen szerepel.
Komoly szaktanulmányok láttak napvilágot a közelmúltban is, kiállítási katalógusainkat is ismerik, ám a középkori magyar művészetről szintézis nagyon régen jelent meg. Az Árpád-kori építészetről például utoljára a húszas években készült egy francia nyelvű doktori disszertáció, és ez a XIX. század végének kutatási állapotát mutatja. Máig ez a legidézettebb munka a témában.
Hasonlóan népszerű Marosi Ernő 1984-ben a gótika kezdeteiről megjelent Die Anfänge der Gotik in Ungarn című munkája, de ez is 35 éves. A középkori magyar művészettel foglalkozó tanulmányok, szakcikkek, könyvek nagy számban jelentek meg, létezik idegen nyelvű művészettörténeti folyóiratunk, de mindezek nem válthatják ki a nemzeti összefoglaló munkát. A Viellánál megjelent angol nyelvű szintézis nagy előrelépést jelent, különösen azért, mert teljességre törekszik, az egész középkori Magyar Királyság művészetét reprezentálja.
A könyv célja a jelenleg hozzáférhető legkorszerűbb tudás közvetítése volt, ennek érdekében a legfontosabb tudományos műhelyeket képviselő 24 szerző tanulmányait és műtárgyismertetéseit tartalmazza. A kötet előszavát író sorozatszerkesztő, Molnár Antal szerint azért is fontos, mert a történelmi Magyarország utódállamainak hagyományosan sokkal erősebb a kultúrdiplomáciájuk, emiatt esetenként torz kép alakulhat ki a nyugat-európai történészekben, művészettörténészekben. Egyértelmű, hogy a Kárpát-medence középkori művészete a Magyar Királyság művészete, hiszen ez volt az a politikai és adminisztratív egység, amely biztosította létrejöttének kereteit, és ebből a szempontból lényegében érdektelen a középkori Magyarország etnikai összetétele. A szerkesztők bíznak abban, hogy a kötet megjelenése után a nyugati kollégák számára is világossá válik a középkori szlovák művészetről vagy a három román vajdaság művészetéről kialakított víziók tarthatatlansága.
A kötet megjelenését – külső segítséggel – a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (MTA BTK) tette lehetővé. Ez az intézet 2012. évi megalakulása óta egyik legfontosabb feladatának tartja a magyar bölcsészettudomány eredményeinek meg- és elismertetését külföldön. Ezt azért kellett kiemelt célként megfogalmaznia, mert a más országokban természetes tevékenységre minálunk sohasem fordítottak kellő figyelmet. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy a nagyvilágban annyi téves információ kereng rólunk. A külföldi könyvekben sokszor rá sem ismerünk önmagunkra és történelmünkre, s ezért nem csak a tévedéseket tartalmazó művek sokszor tudatlan szerzői a felelősek.
Magyarország imázsa többek között azért is rossz, mert önmaga keveset tesz ennek a képnek a javításáért. Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója megkeresésére Matolcsy György, az MNB elnöke kedvező választ adott, s vállalta, hogy anyagilag támogatja a BTK országimázst javító projektjét. A két intézmény 2015-ben hároméves stratégiai megállapodást kötött, amelynek keretében az MNB több tízmillió forinttal támogatta a BTK angol nyelvű publikációs „offenzíváját”. Ennek keretében eddig 12 kötet jelent meg rangos nyugati kiadóknál, további 18 fordítása is elkészült már, és egy-két éven belül ugyancsak megjelenik.