Végigmentünk a kihalt Déri Miksa utcán, majd a Józsefvárosi Szent Kozma Egészségügyi Központnál jobbra fordultunk a Nagyfuvaros utcába, a sűrű lombú fák árnyékot vetettek pihegő hangulatunkra. A 18-as számú házzal szemben újra megálljt intettem nekik, két dologra szerettem volna felhívni a figyelmüket. A házra mutattam, és kérdeztem, mit látnak. Az egyiket azonnal kiszúrták, nem volt nehéz: „E ház helyén állt az az épület, ahol életének utolsó éveiben dolgozott Nemessányi Sámuel Félix (1837–1881) világhírű hegedűkészítő mester” – állt a szemmagasságban a falra erősített decens kis márványtáblán.
Nemessányi Sámuel Félix elszegényedett felvidéki nemesi család gyermekeként 18 évesen Pestre költözött. Noha apja üvegfújónak szánta, őt a fa megmunkálása és restaurálása jobban érdekelte. Előbb műbútorasztalosnak tanult, majd az európai hírű Schweitzer Jánostól és két tanítványától, a pesti Zach Tamástól és a prágai Sitt Antaltól tanulta ki a hangszerkészítés és -restaurálás művészi mesterségét. Ezt követően Szegedre költözött, ahol feleségül vette a városi székesegyház orgonistájának lányát, Boldizsár Annát. Műhelyét már ekkor, 25 éves korában elhalmozták megrendelésekkel – neves muzsikusok, zenetanárok, cigányzenészek és műkedvelők egyaránt jártak hozzá. Szélsőséges életmódja miatt viszont képtelen volt magának és egyre csak születő gyermekeivel bővülő családjának tisztes, nyugodt polgári életet kialakítani: szórta a pénzt, rendszeresen ivott, barátainak kölcsönzött kisebb-nagyobb összegeket, majd belevetette magát a munkába, hogy aztán újra a kicsapongásainak szentelhesse éjszakáit és másnapos nappalait.
Szenvedélyes életmódját gyakran hasonlítják Bartolomeo Giuseppe Antonio Guarneri del Gesùéhoz, aki a XVIII. század első felének Itáliájában Antonio Stradivari legnagyobb riválisának számított, ha hegedűkről volt szó – az egy lapon emlegetést nem csak életében kapta meg Nemessányi, korai halála után számos hangszerét egyszerűen áthamisították Del Gesù-hangszerré, így többszörözve meg piaci értéküket. „Nemessányi a romantikus művész archetípusa: amikor elfogta az ihlet, kizárt mindenkit a műhelyből, szakadatlanul dolgozott, miközben a kintiek csak éneklését, fütyörészését hallották. Még a családtagjait sem engedte be, a lázas tevékenység eredményeként jöttek létre a legnagyobb Nemessányi-hangszerek. Utána hetekig nem dolgozott, kezébe se vette a szerszámokat” – írja róla Domonkos Máté Nemessányi Sámuel, a fenomén című rövid életrajzi cikkében. (Forrás: Fidelio.)
A másik dolgot az istennek sem akarták észrevenni. Átmentünk az utca túloldalára, én kíváncsian néztem rájuk, ők meg a falra, ilyen közelről sem látták, ami ott volt. Végighúztam mutatóujjamat a falba erőszakosan karistolt szavakon. Kérdeztem, látják-e, mondták, látják, graffiti. Mondtam, dehogyis, nem fújták, hanem vésték. Akkor vésett graffiti, vágta rá az egyik lány. Mondom, nem, nem, dehogyis, hanem átokfal.
Az átokfalak olyan odaszokással kialakuló falfelületek, melyekre a helyi lakosok felvésik fontos közlendőjüket. Nagyjából olyanok, mint a Facebook vagy más közösségi oldalak „üzenőfalai”: a mikroközösségben élő egyes felhasználók ide írják ki, ha történt velük valami jelentős, ha szerelmesek, ha összeházasodtak, ha szakítottak, ha valakit meg akarnak ölni, vagy ha valakinek vagy az egész famíliájának azt kívánják, hogy a rák egye meg. Ide felvésik, ezzel egyrészt szándékukat kinyilvánítják, másrészt pedig értesítik ugyanezt a nyilvánosságot szándékuk komolyságáról.
Aztán másnap reggel a piacolni és/vagy hesszelgetni induló pletykazsákok leolvassák az új feliratokat, és nélkülözhetetlen közvetítésükkel szét is reppen a hír a környéken. A bárki által elérhető, olcsó mobilinternet elterjedése előtt ezeken a kiválasztott faldarabokon rendkívül aktív élet zajlott, manapság inkább már mindenki a telefonjába pötyögi, amit fontosnak érez, ezeket az átokfalakat és emléküket pedig fokozatosan eltünteti a kerület épületeinek rehabilitációja.
Lefordítottam nekik néhány kibogarászható szót vagy mondattörmeléket, a lányok lelkesen lefotózták minden irányból a falat, és indultunk is tovább a Mátyás tér irányába.
Folytatjuk