Mondják, ha valaki nem lelhető fel a legnagyobb közösségi portálon, az illető nem is létezik. Nem is olyan új keletű vélekedés ez, hiszen a jelenség már a hetvenes-nyolcvanas évek zenésztársadalmában felütötte a fejét, csak épp a korszak jellegzetességére, a nagylemezre vonatkozóan. Mert a megjelenés a „bakelit”-korongon korántsem járt alanyi jogon, azt ki kellett érdemelni.
A ’68-ban induló, alulról építkező, a hetvenes évek elejére már frenetikus sikereket magáénak tudó Mini együttes tagjaiért sem érkezett luxusautó, hogy lemezük felvételére a Rottenbiller utcai stúdióba szállítsa őket. Nem beszélve a hétről hétre telt házas Bem rockparti koncertekről, amelyek ugyancsak felkelthették volna az illetékesek érdeklődését.
De mire a tagság, illetve a kitartó rajongótábor végre kezébe vehette a hőn áhított első Mini-albumot, a négytagú formáció jórészt kicserélődött. Addigra a zenekar védjegyét jelentő progresszív rock helyett már a modern fúziós dzsesszrock a meghatározó. Nem rajtuk múlik, hogy az aranylemezhez szükséges addigi ötvenezres eladott példányszámot Erdős Péterék (a hanglemezgyár márkamenedzsere) épp a duplájára emelik, így a kis csapat rétegzene művelőjeként kénytelen lemondani a rangos díjátadóról s a vele járó dicsőségről.
Fontos a megújulás – vallja Török Ádám fuvolista-énekes, a zenekar megálmodója, akinek ötvenéves zenei pályafutását mindvégig áthatja e koncepció. Épp kapóra jön a hetvenes évek végére Magyarországon is meghonosodó új stílus, a space rock, vagyis űrrock; jegyei fellelhetők második, Úton a Föld felé című, az előzőnél kissé populárisabb hangvételű nagylemezükön. Amelynek dalszövegeit – felsőbb nyomásra – kénytelenek a hanglemezgyár „jolly joker” szövegírójára, S. Nagy Istvánra bízni.
Következő dobásként, a Piramis A nagy buli koncertlemezéhez hasonlóan, a Mini is élő albumban gondolkodott. A Závodi János egykori Mini-, akkori Piramis-gitárossal kiegészült alakulat nem csupán a progrock korszak „elfelejtett” és aktualizált dalait, de a slágerré lett Kolduskirály mellett még két vadonatúj szerzeményt is rögzített a Lőrinci Ifjúsági Parkban az egyszerűen csak Koncert című harmadik korongon.
Az igényes prog-, illetve dzsesszrock egyik hazai zászlóshajójának számító Mini együttes első, másfél évtizedes hullámlovaglását az 1983-ban napvilágot látott Dzsungel album zárja le. A kiadvány címe jól jellemzi a nyolcvanas évek eleji rockzene, illetve környékének magyarországi állapotát, amelyről azonnal egy régi mondás asszociációja ugrik be: „Ha egy rockzenészt a szakmában eltöltött tíz év után egy szál késsel kiteszel a dzsungelbe, azt is túléli.”
Török Ádám rockzenész túlélte, ám a Mini nem. A fajsúlyos, elmélyülésre késztető, míves muzsika leszálló ágba kerül, hogy generációváltással átadja a helyét az új hullámnak, a punknak vagy épp a videódiszkónak.
A Fuvolalovagként is ismert Mini-frontember idén kettős jubileumot tart: a bűvös hetvenesbe lépve éppen fél évszázada tapossa a hazai, illetve a nemzetközi színpadok deszkáit. Erre az alkalomra jelentette meg a Moiras Records Mini 50 címmel négylemezes CD-gyűjteményét, amely igazi ritkaság ráadás számmal most digitális formában került a boltokba. És amely egy legendás, sokat megélt, épp húsz éve újraindult, ma is aktívan működő banda nem mindennapi munkásságának méltó lenyomata.
(Mini 50 jubileumi gyűjtemény, 4 CD, Moiras Records, 2018. Ára: 6990 forint)