Azok a nők, akik arra a kérdésre, hogy miért nincs gyerekük, megkönnyítik a helyzetüket, ha azt válaszolják, hogy szívesen szültek volna, de nem jött össze. Azokat viszont, akik bevallják, hogy nem is akartak, rögtön egoistának, karrieristának, érzéketlennek titulálják. Nem minden nő születik anyának, sőt vannak, akik a gyerekük születése után sem válnak azzá. Sarah Fischer azon kevesek egyike, akik nyilvánosan is elismerik: megbánták, hogy gyereket vállaltak. Nem boldog attól, hogy anya lett, sőt vannak pillanatai, amikor kifejezetten boldogtalan amiatt, hogy gyereke született, mert eltűnt az életéből az önrendelkezés, a szabadság, a spontaneitás és az egyéniség. Képtelen olyan anyává válni, aki megfelel a vele szemben támasztott elvárásoknak.
Sarah Fischert csecsemőként fogadta örökbe egy német pár. Annak ellenére, hogy ázsiai származású, büszke bajor, imádja a sört, és hét dirndl boldog tulajdonosa. Fotográfusként folyamatosan utazott, 190 országban járt. Madagaszkáron csaknem szomjan halt a dzsungelben, az Indiai-óceánon kalózok csáklyázták meg a vitorlásukat, Ázsiában hónapokig menetelt a nomádokkal. Nem ismeri a származását, de amikor először utazott Mon-
góliába, úgy érezte, hazaérkezett. Sarah harmincnyolc évesen szülte meg a kislányát. Azelőtt sikeres nő volt, forgatási helyszíneket keresett, stáboknak utakat szervezett, könyveket írt – mongol útikönyve 2015-ben elnyerte a berlini Nemzetközi Turisztikai Börze Könyvdíját –, és előadásokat tartott utazásairól. Párkapcsolattal, megbízható anyagi háttérrel rendelkezett, imádta az életet. A szülés után viszont sokkolta a bezártság, az anyukák között folyó versengés, a sok kéretlen jó tanács, az egzisztenciális bizonytalanság. Keresi a kiutat a helyzetből, ráadásul nem szeretne anyagilag függeni a férjétől. Terhessége alatt is tartott előadásokat, igyekezett életét úgy folytatni, mint azelőtt, de szembesülnie kellett azzal, hogy a kis Emma és kalandokkal teli munkája többé nem egyeztethető össze.
Önéletrajzi ihletésű könyve tabukat döntöget. Bátorságra vall, hogy vállalta és nyilvánosság elé tárta legbensőbb érzéseit: imádja a lányát, de megbánta, hogy anya lett. Egyáltalán nem élvezi az anyaságot. „Persze akadtak már ilyen pillanatok hónapokkal azelőtt is, de akkor még nem fogalmaztam volna ilyen drámaian, vagy ha mégis, akkor csak provokációként vagy viccként. Mert akkor nem voltam más, mint a viccelődő anyukák egyike, akiknek éppen az ilyen tréfákért írják be a fekete pontot. […] Mert ilyet nem mond az ember. Még csak nem is gondol.” Sarah-t közben többször elfogta a bűntudat amiatt is, hogy megfelelően támogatja-e lánya fejlődését. Nem bojkottálja dicsőségekkel teli jövőjét, ha nem viszi el csecsemőúszásra vagy arra a tanfolyamra, amelyen a kvantumfizika alapjait ismertetik meg a kicsikkel játékos formában? Szerencsére Emma szívesen járt a pótmamájához, aki gyakran vigyázott rá, igaz, a maga szabályai szerint. Sarah életében a péntekek jelentették a fekete napokat, mert akkor a kislánya egész nap vele volt. Azok táborát erősítette, akik képtelenek voltak bánni a kisgyerekekkel. Könyvében azt a folyamatot írja le, hogyan vált a születés után öntudatos, emancipált, a munkájának élő felnőtt nőből kizsákmányolt, kiszolgáltatott gyerekké. Problémáit a férje, Alexander sem érti meg igazán. A család Németországban él, fejlett, jóléti társadalomban, ahol a nők kénytelenek betölteni az önfeláldozó anya szerepét, mit sem törődve saját szükségleteikkel. Aki ez ellen lázad, azt a többiek önzőnek, „hollóanyának” tekintik.
Sarah Fischer olyan problémákról is beszél, amelyek itthon sem ismeretlenek. A család fenntartására a férfi keresete sokszor nem elég, ezért mindkét szülőnek dolgoznia kell.
A teljes munkaidő és az anyaság viszont csak a legritkább esetben egyeztethető össze. Ráadásul a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak, mint a férfiak. Amerikai kutatók ezt a jelenséget – motherhood penalty – a büntetés az anyaságért megnevezéssel illetik.
Mindenesetre érdekes, hogy Sarah Fischer a könyvét kislányának, Emmának ajánlja…
(Sarah Fischer: Anyapara. Miért lennék inkább apa? Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 224 oldal. Ára: 2999 forint)
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://www.magyaridok.hu/lugas/holloanyak-3863003/
2019. január 27. vasárnap 08:37
2019. 01. 31. 08:40
Hollóanyák
Nem minden nő születik anyának, sőt vannak, akik a gyerekük születése után sem válnak azzá.