Feltépett régi sebek és titokzatos gyerekgyilkosságok a fullasztó délen: az HBO új minisorozata tökéletes látlelet a rothadó amerikai vidékről. Jean-Marc Vallée ért az atmoszférateremtéshez. A Mielőtt meghaltam, a Vadon és a Hatalmas kis hazugságok rendezője erős alapanyaghoz nyúlt, ugyanis a Holtodiglant is jegyző Gillian Flynn első regénye tele van titokkal, feszültséggel, emberi drámával és kegyetlenséggel.
Az Éles tárgyak főszereplője, az újságíró Camille (Amy Adams) azt a feladatot kapja a szerkesztőjétől, hogy utazzon el szülővárosába egy meggyilkolt és egy eltűnt tinilány ügyéről tudósítani, hátha ott lapul a nagy sztori, esetleg egy sorozatgyilkos tizedeli a kamaszokat.
A tékozló lány hazatér hát Wind Gapbe, és a tragédiákról kérdezgeti a városlakókat, aminek viszont sem az anyja, Adora (Patricia Clarkson), sem a rendőrfőnök nem örül, Camille pedig szintén szabadulna a helytől, ami lelki és fizikai sebeinek okozója. Hősünk nem véletlenül menekült el a missouribeli porfészekből, kiküldetése viszont visszarántja abba a valóságba, amelyet elfelejtene. A múlt démonjai alaposan megnehezítik a nyomozást, az Éles tárgyak pedig sokkal inkább lélektani dráma, mint fondorlatos-nyomozós bűnügyi történet.
A sorozat erősen hordozza a rendező kézjegyeit. Azonnal megérkezünk a kisvárosba, és noha a történet lassan csordogál, Wind Gap és Adora háza olyan szinten nyomasztó a néző számára is, hogy hamar kezdi kapiskálni, miért vedel folyamatosan Camille. Ez a dél már nem ugyanaz, mint ahol Scarlett O’Hara szédítette a férfiakat, és amiért egykor érdemes volt háborúzni.
Amy Adams karaktere ébredés után rögtön bevág egy vodkát, iszik vezetés közben és írás mellé, a kocsma a második otthona. Wind Gapben mondjuk ez senkinek sem szokatlan, hiszen a várost talán csak masszív alkoholizmussal lehet elviselni. A sorozat előrehaladtával kiderül, senki sem az, akinek mutatja magát: a történet szereplői betegesek és furcsák, mintha belülről mérgezné őket valami.
Camille családjával való szakításának elsődleges oka szeretett húgának rejtélyes betegség következtében történt korai halála volt. Az Éles tárgyak erőssége lágyan csordogáló, mégis ólomként ránk nehezedő ritmusa, valamint a rendező mindig tökéletes stílusérzéke. Vallée megint olyan zenéket válogatott össze, amelyek csak fokozzák a hangulatot, a visszaemlékezések-vágások egymásutánjával pedig jól érzékelteti a folyamatosan kicsit részeg, de azért mindig képben levő újságírónő lelkiállapotát. Mindig kapunk egy újabb kis részletet, fogódzkodót, ami közelebb húz minket a megoldáshoz. A jelen és a múlt egyszerre pereg a néző szeme előtt olyan hangulatot teremtve, mintha az álmos kisvárosban valóban megállt volna az idő.
Az ötszörös Oscar-jelölt Amy Adamset állítólag annyira megviselte Camille szerepe, hogy hiába a siker, nem vállalná a folytatást. A forgalmazók diktálta kötelező folytatásőrület elkerülése persze minden olyan minisorozat javára válna, amelyet készültekor kerek egésznek szántak. Adams tényleg nagyon jó a fájdalmát önpusztítással orvosló riporterként, de a konzervatív édesanyját alakító Patricia Clarkson és a féltestvérét, Ammát alakító Eliza Scanlen talán még nála is emlékezetesebbek.
Adorának a látszat a fontos: ő a tökéletes anya, aki partikat és munkát ad, fehér ruhában és tűsarkúban olvas a verandán, eközben félelmetes méhkirálynő, aki páratlanul kegyetlen saját lányával. Az a tény, hogy házában az egyik szoba padlója elefántcsontból készült, mindent elmond róla. Kamasz lánya, Amma már nem kislány, de még nem is nő: Eliza Scanlen az egyik pillanatban védtelen gyerek, aki bárkit képes manipulálni, a következőben viszont undok és öntörvényű csitri. Camille-jal ellentétben ő csak titokban lázad, mert szeretne anyuci kedvence maradni.
Vallée már a nagy sikerű Hatalmas kis hazugságokban is bebizonyította, hogy ért a komplex női karakterekhez, és képes szokatlan módon elmesélni a történetüket. A rendező nem ereszti el a nézőt, a sokkoló végkifejlet pedig képes hozzáadni a mindössze nyolcrészes szériához egy nem várt csavart. Az Éles tárgyakban valójában nem a gyilkosságok felgöngyölítése a lényeg, minden a főhős érzelmeire gyakorolt hatás miatt érdekes. Legyen bármennyire is antihős, azért izgulunk érte.
(Éles tárgyak, rendező: Jean-Marc Vallée, amerikai drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2018. Forgalmazó: HBO)