Úgy látszott, hogy a kis Bartha-Kovács Ilonának könnyű élete lesz. Csak arra kell majd ügyelnie, hogy jól válasszon férjet, ne hozományvadászt, aki a nagyon gazdag lányt, a jó partit látja benne. Ő ugyanis a Molnár és Moser illatszergyártó és kereskedelmi vállalat örököse és jövendő vezetője volt. Aztán úgy alakult, hogy Ilonának valóban érdekes élete lett, de ennek már egészen más az oka, nem a családi vagyon vagy a jó parti.
Ennek az oka a XX. század, amelyik egyedi mértékben szállította a történelmi kataklizmákat: a két világháborút, majd a kommunizmust, hogy a végén mindezt feloldja a birodalom összeomlásával. Emlékirat már sok született mindezekről, és írhatnánk, hogy itt van még egy, ez is nagyon érdekes, nagyon szubjektív és informatív. A Vasfüggöny kölnivel, Magyarország 1942–1956 című könyv azonban ennél jóval több. (Az angol eredeti cím My only choice: Hungary 1942-1956, az első magyar kiadásé Egyedüli választásom.)
A Kairosz Kiadó a második kiadásnál úgy döntött, hogy elviszi a kötetet a lektűr felé, ezt mind címben, mind címlapban elkövette. Írhatnánk, hogy ez a könyv ennél többet érdemel, de nem biztos, hogy igazunk lenne. Ki tudja, ki milyen okból emel le egy kötetet a boltban. Meglehet, épp az elegáns, szép fiatalasszony képe fogja majd meg.
Kezdjük a történetet a legvégéről is. Bartha-Kovács Ilona kisasszonyból Helen M. Szablya lett, felnevelt Amerikában hét gyermeket, és boldog házasságban élte le az életét Szablya Jánossal.
Az egész Bartha-Kovács család elment Magyarországról, ki ’56 előtt, ki utána, végeredményben tehát sikerült elüldözni egy rendkívül ügyes és tehetséges famíliát, amelyik csak javára lehetett volna a nemzetnek. De ez már csak ilyen század volt, amikor a legjavából mentek azok, akiknek esélyük volt új életet kezdeni, mert otthon megtanulták, hogy semmi nem jár ingyen. És soha nem felejtették el, hogy magyarok.
A Szablya családnak 1956-ban már három gyermeke volt: a legkisebb, Lajos mindössze pár hetes, a fiatalasszony pedig még csak 21 éves. Férjével mégis úgy döntöttek, hogy bármilyen fájdalmas, bármilyen nehéz is elválni a szülőktől, nagyszülőktől tudva, hogy nem találkoznak többé, mégsem akarják örökös rettegésben, a kommunizmusban felnevelni utódaikat. Nehéz döntés, meg nem is. Anyagi javakról nem kell lemondaniuk, addigra már mindenüket elvették, csak a kis Lajos hat pelenkája maradt. Örökös a bizonytalanság, a rettegés, a forradalom elbukott, és ismét itt vannak a szovjet tankok, amelyek Ilona eszmélését kísérték, hiszen túl van már a pincében, a tűzvonalban átélt ostromon.
Szablya Ilona nem profi író. Regényes memoárt írt, amely nagy vállalkozás, hiszen figurák kellenek bele, párbeszédek, konfliktusok. Ez utóbbiakat ki sem kellett találnia. A Vasfüggöny kölnivel így két műfaj között lebeg, és miközben egyiknek sem felel meg, különleges atmoszférát teremt. Sajátos világ jelenik meg benne: egy gyermek eszmélésének és kényszerű felnövésének hiteles ábrázolása.
Ilona tizennégy éves, amikor családfővé kell válnia, apja addigra letartóztatása hírére elmenekült, anyját számtalanszor elviszi az ÁVH, és soha nem tudható, hazaengedik-e. Ott van a két húg, a beteg nagyszülők, az iskola és körülötte az összeomló világ, amelyben csak azért lehet boldogulni, talpon maradni, mert megvan hozzá a mérce: a hit, a remény és a szeretet. Lehet, hogy ez tényleg ilyen egyszerű, csak mi már elfelejtettük. Ilona tizenhat évesen hozzámegy a tíz esztendővel idősebb Szablya János mérnökhöz, hogy elkerülje a kitelepítést. És még ez is jó, mert szeretik egymást.
Ebben a könyvben sok mindenféle rendű és rangú jó ember szerepel: nehéz időkben egymást segítők, hűségesek, lemondásra képesek. Kislányok nem szoktak memoárokat írni, márpedig ez, bár jóval később íródott meg, mégiscsak egy kislány emlékregénye. Olyan üde, olyan tiszta és olyan őszinte is. Bizonyítja, hogy a boldogság nem a falakon kívülről érkezik.
(Szablya Ilona: Vasfüggöny kölnivel – Magyarország 1942–1956. Kairosz Kiadó, Budapest, 2018, 678 oldal. Ára: 3990 forint)