Bizonyos képek örökre beleégnek az emlékezetünkbe. Aki csak egyszer is látta Berény Róbert 1919-es Fegyverbe! Fegyverbe! című falragaszát vagy Manno Miltiades hajókormányos Horthy-plakátját, soha többé nem felejti el azokat. De ugyanígy vagyunk a Casco, az Orion, az Unicum és más neves márkák, szolgáltatások vagy filmek, színházi előadások és egyéb kulturális tartalmak plakátjaival.
A jó plakát és a jó reklám egyaránt több puszta információközlésnél, és ez a megállapítás a grafikai plakátra különösképp igaz: hagyományos funkcióján túl művészi értékkel is bír.
A Magyar Nemzeti Múzeum Dragan Traian kurátor által készített plakáttárlata tökéletesen bizonyítja ezt, noha a kiállítás célja egészen más. A Tolongó idők című tárlat a tömegek megszólítására hivatott plakátokat jól körvonalazott témák szerinti bontásban tárja a látogatók elé.
Az egyes darabok kiválogatása során természetesen esztétikai szempontok is szerepet játszottak, és némileg a plakátok grafikai eszközkészletének és előállításának technikai változásai is nyomon követhetők, ez a kiállítás mégsem klasszikus plakáttörténeti tárlat. Nem a formát és annak folyamatos megújulását, nem is az alkotót, hanem az utca emberének szánt, reklámfelületeken olvasható üzeneteket állítja a középpontba.
A kiállítás a Seuso-kincseket bemutató kiállítótér szomszédságában kapott helyet, s mivel itt teli faajtó fogadja a látogatókat, sokan az apró útbaigazító tábla ellenére is elbizonytalanodnak, hogy merre menjenek. A teremőrök viszont kérés nélkül segítenek: a balra nyíló teremben kezdődik a tárlat.
Az első és egyben legnagyobb kiállítótermet a gazdasági és kereskedelmi plakátoknak szentelték, a kiállítás ellenben Magyarország ezeréves fönnállásának ünnepét hirdető, millenniumi plakáttal indít. Ennek köszönhetően a látogató azonnal a boldog békeidők közepébe, a viszonylagos gazdasági jólét és stabilitás korába csöppen.
A falon olvasható rövid, de tartalmas történeti háttéranyag kellőképpen megalapozza a változatos kereskedelmi plakátanyag befogadhatóságát, néhány kiemelten fontos falragaszról ráadásul a kövezetre írt magyarázó szövegek segítségével bővebb információt kaphat.
Ebben a térben tehát a hazai vállalatok és termékeik, többek közt a Dreher Antal Serfőzdéi Rt. és a Dreher sör maga, a Zwack J. és Tsai Budapest és az általuk gyártott Unicum, a Bajtárs és Hargita szivarok, az Opera szivarka, a Franck kávé, az Orion és Tungsram rádió vagy a Palma gumisarok és a vízhatlan Emergé gazdacsizma falragaszai kaptak helyet a falakon.
Érdekes módon a terem túlsó felébe – ismét kilépve az üzleti reklám keretei közül – a Tanácsköztársaság idején készült alkohol- és prostitúcióellenes plakátok kerültek. Ugyancsak itt láthatók a trianoni békediktátum után készült, a higiénia és az egészség fontosságát hangsúlyozó, azt a nemzeti megújhodással összekötő, társadalmi üzeneteket hordozó plakátok, mint például az „egészséges munka, egészséges munkás, egészséges nemzet” feliratú falragasz.
A második terembe padlóra ragasztott vasútisín-matricán lépdelve lehet bejutni, ahol a látogatót hálókocsikkal közlekedő vonatokat reklámozó plakát fogadja: „A hálókocsiban eltöltött pihenés után édes a munka”. Az itt látható falragaszok a szórakozás és a szabadidős tevékenységek széles tárházát mutatják be, melyekhez persze szorosan kapcsolódik a vasúti közlekedés fejlődése is. Egyebek mellett az ötnapos munkahét bevezetését, a Petőfi Apostolából készült négyrészes filmkölteményt, a SZOT-üdültetést, a Sporttörténeti Kiállítást és persze a Balatont népszerűsítik az ebben a szekcióban látható plakátok.
A szintén itt berendezett, korabeli lehajthatós faszékekből és tévéből álló „mozi” a kiállítás egyik legérdekesebb része, ahol a szocializmus ma már igencsak megmosolyogtató tévéreklámjainak legjavát láthatja a múzeumlátogató.
A tárlat végül a tömegek befolyásolását szolgáló, főleg a XX. századból származó, kevéssé közismert politikai plakátokkal és a magyar grafikai plakát legjelentősebb alkotóinak – például Bíró Mihály, Haranghy Jenő, Manno Miltiades, Pólya Tibor – biográfiáival zárul. Az itt kiállított falragaszok a különféle politikai erők eltérő társadalomfelfogását szándékoznak bemutatni, a népben és nemzetben gondolkodóktól az általános és titkos választójogért küzdőkön keresztül egészen a proletariátus nemzeteken felülemelkedő összefogásáig.
A tárlaton látható 120 alkotás önkényes válogatás eredménye, melyeket a plakátokról ismert tárgyak installációi és a mozgóképek tesznek valamelyest élményszerűvé.
A kiállított plakátok, tárgyak és az értelmező szövegek aránya jónak mondható, de az 1980-as évek meglepően alulreprezentált, miközben 1989 a kiállítás időhatára. A kiállításrendező gyakorta szakít a központi rendező elvként megjelenő tematikus keretekkel, ami zavaróan hat, a korszerű kiállítási eszközök és az interaktivitás teljes hiánya viszont komoly hiányosságként értékelhető.
(A Magyar Nemzeti Múzeum Tolongó idők című kiállítása augusztus 26-ig látogatható a múzeum József nádor-termeiben)