Az állandó hadsereg, másképp állóhad (Kossuth) XIV. Lajos idejében Franciaországban jött létre. Ezért a megfelelő nemzeti szókincsű hadi nyelv először franciául alakult ki. Az osztrák hadsereg parancsszavai nagy számban francia eredetűek, de német közvetítéssel kerültek a magyarba: Admiral, Bajonett, Barricade, Brigade, Galopp, magyarul admirális, bajonett, barikád, brigád, galopp. Bár a XVII. században Zrínyi Miklós (a költő-író-hadvezér) lerakta a magyar katonai nyelv alapjait, ez nem ment át a köztudatba.
A nyelvújítás áramában kezd magyarosodni a katonanyelv: őr, testőr, csapat, fegyelem, önkéntes, újonc, szemle, tábornok, vezérlet, véd. Lássuk a Hadi műszavak (1834) listáját: tűzfegyver, gyújtólyuk, parancsnok, parancslat, zajtér, lőszer, elsütet, elsütni, határtűző seregek, rohancz, munkáló vonal, csatarend, vigyázó szak, lázadás, hátrálni, idvezleni (megtisztelni), hídfő, hadtudomány, hadifék, társzekeres katona.
A Tudós Társaság, azaz Akadémia katonai tagjainak ösztönzésére 1843-ban jelent meg a magyar katonai nyelv megteremtésében nagy érdemeket szerzett Kiss Károly alezredes magyar–német és német–magyar Hadi műszótára. Nevéhez fűződik például a honvéd szó mai értelemben való elterjesztése; a szó már Kisfaludy Károlynál megjelent honvédő jelentésben, de Kiss Károly javasolta 1848. március 19-én a nemzetőrségi tanácsban az új zászlóaljak megnevezéseként, amit rögtön el is fogadtak. Ekkor keletkezett a korábbi hazavéd nyomán a honvédelmi bizottmány, a honvédség, honvédelem kifejezés.
Néhány példa Kiss Károly szótárából: abrak, aknalob, alezredes, álgyútöltvény, előhad, előörsök, élésmester, katonakenyér, kereszttűz, kirontani, röpvonal, tüzér, tűzvonal, szabadoncz, szakaszvezénd, szállásolni, tábort szedni, tábort ütni. A reformkori nyelvújítás a had-dal kezdődő összetételek garmadáját hozta.
Most azokból idézek, amelyek nem maradtak fenn tartósan: hadász – a hadimesterséghez elméletileg és gyakorlatilag értő személy; hadcsáplár – markotányos; hadfogadó – harcfi, aki az önkénteseket jutalomígérés mellett katonának befogadja; hadfogoly, hadható – harcképes, hadható legény; hadiatlan – katonához, harcfihoz nem illő; hadige – másként: tábori jelszó; hadonc – katonai újonc; hadországlár – miniszter; hadügyér, hadsebész – katonai sebész; had-üdv – az őrálló tisztelgése.
És végül itt van a hadi nyelv – sajátos műszavakkal, szólamokkal bíró nyelv, amelyet katonai iratok szerkesztésénél szoktak használni; vagy általánosabb értelemben: parancsoló hangon szóló, kevés szavakból álló beszéd.
A hadi nyelv kidolgozásában nagy a szerepe Czetz János 48-as honvéd tábornoknak, aki a szabadságharc után Argentínába emigrált. 1844-ben jelentette meg Magyar hadnyelvtanát. Célja a honvédség „magyar talpra állítása” volt. Ő alkotta meg a stratégia magyar megfelelőjét: hadtan, amelyet később hadi tudomány, hadi mesterség néven is emlegettek. A puska öt fő részét így nevezte el: ágy, cső, szurony, zár, töltővessző. A fegyverkezelés mondatba foglalva: „Ha a fegyver elcsetten, az acélt tajtkővel fel kell frissíteni, a kohát megütögetni, a fölégett gyujtólyukat szurkálóval keresztül szúrni és a serpényre is újra lőport hinteni.”
Bár a reformkori katonai nyelvújításnak voltak túlkapásai, a magyarító törekvések jogosságát nem kérdőjelezhetjük meg. Hogy hadi szólással értékeljem a tisztességes célt és annak eredményét: ahol ágyúznak, ott csata van, vagy másként: ahol fát vágnak, ott hull a forgács.