Beljebb kéne menni ötven méterrel! – szól oda a horgász a tiszai kenusoknak. Akkor ezt lefordítjuk magyarra: Legyenek szívesek beljebb menni, mert itt horgászok. Persze jobb lenne ikes ragozással: horgászom, mert iktelen formában félreérthető: Horgászok! Horgászok! – kiabál segítségért a fuldokló a parton horgászóknak. Mi is, mégsem kiabálunk, morogják a horgászok. Lám, az ikes ragozás életmentő is lehet!
A fürdő ajtajában félreállunk, előreengedünk egy hölgyet. Nem köszöni meg. Mi ezt szerettük volna hallani: Köszönöm. Ugye tudják, hogy melyek a legnehezebben kiejthető magyar szavak? A következők: kérem, köszönöm. Tehát ezeket gyakorolni kell.
Gyorsétteremben vagyunk: – Két sajtburgermenü lesz! – Lefordítjuk magyarra: Szeretnék kérni két sajtburgermenüt. A két sajtburgermenü ugyanis csak akkor lesz, ha azt valaki elkészíti. Másik üzletben, vevő: – Adjon már abból, ni! – bök rá az árura. Lefordítjuk magyarra: húsz deka sajtot kérek, sajnos nem tudom a nevét, de abból kérek. A péksütemény, a felvágott, a sajt egyre gyakrabban személyként jelenik meg eladó és vevő számára egyaránt:
– Őt kéri? – kérdezi az eladó. Ezt is lefordítjuk magyarra: A turistaszalámiból kér? Ebből kér?
Egyetemi oktató mondja a hallgatónak: – A szemináriumi dolgozathoz ezeket a tanulmányokat olvassa el! – A hallgató udvariasan bólint: – Jó, rendben! – Ezt is lefordítjuk magyarra: Köszönöm a segítséget, elolvasom.
Iskolában köszön a diák a tanárnak: – Jó napot! – Fordítsuk le magyarra: Jó napot kívánok! Általános iskola, a folyosón a diákok várják a tanárt, aki éppen érkezik: – A kulcs magánál van? – kérdezik a tanártól. Szebben magyarul ez így hangozhatna: A tanterem kulcsa a tanárnőnél van?
Menjünk ki az utcára. Utcai konfliktusba keveredik két autós: – Anyád! – mondja az egyik autós a másiknak. Rögtön lefordítjuk magyarra: Légy szíves, máskor figyelj jobban. Ám későn érkeztünk, az utcai konfliktus folytatódik: – A te anyád! – Ezt is rögtön lefordítjuk: Bocsánat, elnéztem, máskor figyelmesebb leszek! Piacon a targoncás rendet vág a tömegben: – Vigyáztam! Vigyáztam! – kiabálja. Lefordítjuk magyarra: Tessék vigyázni! Kérem, vigyázzanak!
Autószalon előtt, biztonsági őr: – Arrébb kéne állni az autóval! – Ezt is lefordítjuk: Legyen szíves húsz méterrel arrébb megállni, ezt a helyet fenn kell tartanunk, még nem volt időnk kitenni a táblát, előre is köszönjük a megértését. Egy ilyen fordítási hiba miatt nincs egy bizonyos autóm, mert az Álljon arrébb az autójával! felszólításra nem húsz méterrel mentem arrébb, hanem sok kilométerrel és évtizeddel.
A személyes példa is bizonyítja, hogy a nyelvhasználatnak, a „fordítási” hibáknak komoly, nemcsak lélektani, hanem gazdasági következményük is lehet. Az értékhatárt még tudjuk fokozni, merthogy egy ingatlannal kapcsolatos érdeklődést, az arra adott hibás választ is bemutatunk: – Elnézést, érdeklődöm egy Szentes utcai ingatlan ügyében, nem tudom, hogy eladó-e még.
– Az ingatlanos válasza a következő: – Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy eladó, már két éve árulják. A rossz, hogy most már nem 20 millió, hanem 22 millió… – Ezt is le kellene fordítani magyarra: Igen, még eladó az ingatlan, de a tulajdonos 22 millióra tartja, jöjjön el, nézze meg, lehet, hogy meg tudnak állapodni.
A tiszai vendéglátó panaszkodik: nincs vendég, önök az egyetlenek ebben a hónapban. Búcsúzáskor ezt mondja: – Ha jövőre jönnek, már drágább lesz, mert figyelem az árakat, mindenhol drágább. – Ezt már nem fordítjuk le magyarra. Sem az ingatlanost, sem a vendéglátóst nem keressük fel többé.