Nehéz helyzetbe került a magyar politikai rendőrség a hatvanas évek végén: egyre kevesebb lett a „szocialista rendszer elleni összeesküvés”, melynek leleplezése igazolta volna a jelentős költséget felemésztő nyomozó apparátus létét, illetve hasznát.
Ilyen viszonyok között a titkos ügynökök úgy segítettek magukon, ahogy tudtak: veszedelmesnek minősítettek a szűkre szabott törvényes kereteken kívül működő, teljesen ártalmatlan, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező csoportokat, művészi társaságokat vagy filozófiai-vallási jellegű, meditációval foglalkozó köröket is. Nyomoztak utánuk, tagjaikat meghurcolták, és hosszabb-rövidebb ideig börtönbe zárták, vádat próbáltak emelni ellenük.
Az egyik legabszurdabb ilyen akció volt az 1951-ben feloszlatott, majd titokban újjáalakult Magyar Teozófiai Társulat elleni, fél évig tartó, nagy erőkkel folytatott nyomozás, melynek dokumentumait Elmélkedők címmel 1970. január 15-én nyitott dosszié őrzi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ABSZTL 3.15.o-13711).
Nem derül ki belőle, ki volt a „tippadó”, aki felhívta Szebeni Sándor rendőr őrnagy, csoportvezető és Réti Endre rendőr alhadnagy figyelmét az illegálisan működő, gyanúsan meditáló társaságra. Éber politikai rendőreinknek először persze tisztázniuk kellett, mi fán terem a teozófia, ezért a Filozófiai kislexikonból és az Idegen szavak szótárának cikkeiből összefoglalót készítettek maguknak.
Eszerint a teozófia nem más, mint „az emberi léleknek az istenséggel való egységéről szóló misztikus vallási elmélet, amely szerint a kiválasztottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal”.
Kérdés, hogy ez az ártalmatlanul elmélkedő, befelé forduló, ezoterikus buddhista társaság miért lett gyanús a politikai rendőrségnek. Természetesen a nemzetközi kapcsolatai miatt, melyeknek feltérképezése során kiderült, hogy a budapesti székhelyű „Hvizeni centrum csoport” levelezés útján kapcsolatot tartott a Hollandiában székelő Adyar világi központtal, mely az ausztriai Fichlben nyári teozófustáborokat szervez.
A magyar vezetők, név szerint Reichert László (14 fős csoport), Vadnay Emma (hétfős csoport), dr. Hary Györgyné (nyolcfős csoport) aktív szervezőtevékenységet fejtettek ki, más budapesti teozófusok pedig tartják a kapcsolatot a hasonló elveket valló lengyel, román, jugoszláv és bolgár személyekkel. Az ártalmatlan szervezetet ily módon egész Kelet-Közép-Európára kiterjedő konspirációnak lehetett tekinteni.
Szebeni Sándor rendőr őrnagy megfogalmazta a nyomozás célját: „Az illegálisan működő teozófiai társaság vezetőjének felelősségre vonása, végül további, társadalomra veszélyes tevékenységének félbeszakítása.
A vizsgálat feladatai: a társaság vezetőinek kihallgatása, házkutatások (3 brigád részvételével), tanúkihallgatások szakértők bevonása (írás és elmeszakértőké)” Réti Endre r. hadnagy megbízásából a „Vitéz” fedőnevű titkos megbízott (fn tmb.) beférkőzött a Reichert László csoportjába, és 1969. szeptember 11-i keltezéssel részletes jelentést írt az „angol orientációjú, zavaros társaságról”, mely obskúrus teozófiai művek felolvasásával és megvitatásával tölti az idejét.
Az általa beszerzett, sokszorosított és illegálisan terjesztett irodalom alapján Csizmadia László r. hadnagy készített összefoglalót. „A teozófia alapelve, hogy a Hittudás a lényeges, az emberi csak időleges. A mozgalom, összejövetelein a ’testvérek’ megszólítást használja, és minden évben megtartja a Fehér Lótusz ünnepét. Titkos beavatási szertartásaik vannak, külön csoportja van az elsőfokú fogadalmasoknak és a másodfokúaknak.
A teozófusok hármas célt tűztek maguk elé. Először: formálni az általános emberi testvériség lényegét, faj, vallási, nemi megkülönböztetés nélkül, valamint tekintet nélkül a társadalmi helyzetre és a bőr színére. Másodszor: bátorítani az összehasonlító vallási, filozófiai és tudományos témákkal foglalkozó kutatást. Harmadszor: kutatni a természet még ismeretlen törvényeit és az emberben szunnyadó erőket.”
Ezek után Szebeni Sándor r. őrnagy és csoportja, meggyőződvén arról a veszélyről, amelyet az Elmélkedők csoportja a Magyar Népköztársaság belső rendjére és biztonságára jelent, elrendelte „Kagylós” (azaz Reichert László) szoros figyelését. A BRFK Pol. osztály „Lélekbúvár” fedőnevű megfigyelője 1969. október 17-én egész nap nyomon követte „Kagylóst”, aki a VI. kerületben, a Bajcsy-Zsilinszky út 15/d szám alatt, az ötödik emeleten lakott, és a Hungária körúton, a Telefongyárban dolgozott, műszaki dokumentátorként.
Az egész napi figyelés ilyesféle megállapításokhoz vezetett: 15.52: „Kagylós a Városligeten át a Népköztársaság útja sarkán lévő földalatti megállójához ment, ahol felszállt a beérkező földalattira, amelyen a Bajcsy Zs. útig utazott, leszállás után az itt kéregető koldusnak 1 Ft-ot adott.”
Továbbá: „16.50-kor kijött a lakóépületből és a sarkon lévő háztartási üzletbe ment, ahol tisztítószereket vásárolt.” A 21.31-ig tartó és akkor megszakított figyelést Földvári Jenő r. ezredes és Nemoda József r. őrnagy látta el aláírásával. Kapta: 1. pld. Fülöp. J. rendőr alezredes, 1. pld értékelő csop. 1 pld. dosszié.
Hasonló intenzitással figyelte a politikai rendőrség a Medicor Művek külkereskedelmi főosztályán dolgozó, több nyelven beszélő, és a XII. ker. Kékgolyó utca 2/a alatt lakó, egyedül élő Vadnay Emmát. Ő a teozófia alapítójának, a XIX. század végén élt Helena Blavatskynak olyan műveit fordította magyarra, mint „Van-e az állatoknak lelkük?”, „Az emberiség fejlődése” vagy „A Sors törvénye és a Reinkarnáció tana”. Személyét annyira gyanúsnak találták, hogy a szomszédos lakásba megfigyelőt próbáltak telepíteni, ettől azonban végül elálltak.
A politikai rendőrség 1969. december 10-én reggel negyed hétkor őrizetbe vette az Elmélkedők vezetőit, Reichert Lászlót, Martinovits Tamás mérnököt és Vadnay Emmát. A házkutatás során Reichert László lakásán oltárrá alakítható asztalt és tíz darab miseruhának minősített ruhadarabot találtak, ebből megállapították, hogy Reichert mint a Szabad Katolikus Egyház püspöke a lakásán illegális vallási szertartásokat tartott.
A gyanúsítottakat több napig hallgatták ki. Reichert Lászlót mindenekelőtt arról faggatták, hogy 1966-ban, amikor Ausztriába utazott, és Salzburgban részt vett a teozófuskongresszuson, kikkel érintkezett, és a nyugati kémszervek milyen megbízást adtak neki. Vadnay Emmát a romániai teozófusokkal fenntartott kapcsolatairól és a nemzetközi teozófiai mozgalomról vallatták.
Mindent tudni akartak az általa szervezett egyhetes találkozóról, melyet 1967-ben Budapesten tartottak, és ahová eljöttek a környező országok teozófusai is. A nyomozók Vadnay Emmát is napokig vallatták, többek között azzal is megfenyegették, hogy átadják a román hatóságoknak. A kihallgatások annyira megviselték az 1912-ben született, sokoldalúan művelt, több nyelven beszélő Vadnay Emmát, hogy nem sokkal szabadon bocsátása után belehalt a meghurcolásba.
A BRFK III/a csoportja, bár már elkészítette a vádiratot Reichert László, Vadnay Emma és dr. Hary Györgyné ellen a Btk. 207. paragrafusában meghatározott „egyesülési joggal való visszaélés” miatt, azt nem terjesztette az ügyészség elé. Az Elmélkedők ellen jelentős költséggel, legalább tucatnyi hivatásos és nem hivatásos munkatárs bevonásával folytatott nyomozás dossziéját a politikai rendőrség 1970. június 19-i dátummal lezárta.