Bekanyarodom a régi kőbányai sörgyár területére, mely egykor Dreher Antalé volt. Ma különféle cégek bérlik. Veress Márton, a Könyvmentők szakmai ügyvezetője már vár rám. A Könyvszolgálat Kulturális Egyesület – a kőbányai önkormányzat jóvoltából – a háromszintes épület földszintjén közel háromszáz négyzetméteres raktárat tart fenn. Ide, a budapesti központi könyvtárba és árufeltöltő pontra érkeznek teherautószámra a könyvek magánszemélyektől és kereskedőktől. Kint is, bent is, körülöttünk mindenhol dobozok, polcok, kötetek.
Világnézettől függetlenül
Veress Márton a 2000-es években magyar–történelem szakos tanárként döbbenten tapasztalta, hogy minden harmadik diák diszlexiás. Egy felmérés szerint a Z generáció – az 1995 után született gyerekek – három oldalnál többet nem tudnak írni, és nem képesek tíz összefüggő mondatot elmondani. Szerinte az emberek három ok miatt nem olvasnak. Az egyik az okostelefonok elterjedése, a másik, hogy kevés a könyvesbolt, a harmadik pedig az írástudók árulása. Az ő felelősségük, mondja, hogy drágák a könyvek.
Azelőtt az állam erőteljesen finanszírozta a kiadást – akár nyereséges, akár veszteséges volt. Ennek vége. Nyilván azért is megfizethetetlen egy könyv, mert drága előállítani. Ez esetben viszont az államnak kellene odalépnie a nyomdák, a könyvkiadók, a könyvterjesztők mögé. Az informatikai robbanás maga alá fogja temetni a könyvet. Ezt a folyamatot megállítani nem lehet, csak lassítani – véli Veress.
A Könyvmentők ötven forintért veszi át a könyveket, és háromszázért árulja. Rengeteg adományt is kap, közöttük van könyvnek látszó veszélyes hulladék is, olyan kiadványok, melyeket nem ad az emberek kezébe a tartalmuk, a színvonaluk vagy az állapotuk miatt. Nem politizál, csakis esztétikai és morális szempontok alapján válogat. Úgy gondolja, hogy világnézettől és pártállástól függetlenül minden embernek joga van egy buszjegy áráért bármilyen gondolathoz hozzájutni. Nem árul új vagy trendi könyveket, melyek között természetesen vannak értékes kiadványok is, de egy részük színvonala megkérdőjelezhető, ezek a „színes-szagos” könyvek.
A vállalkozás első könyvesszekerét 2014-ben avatta fel Kőbányán egy mohácsi kulturális egyesülettel, de egy idő után világossá vált, hogy rossz útitársat vettek maguk mellé. A mohácsiak nem akarták követni az eredeti tervet – hogy a vidéki és a határon túli emberekhez is eljuttassák a könyveket –, ezért tavaly augusztusban különváltak. Veress Mártonék saját egyesületet alapítottak, és felvették a Könyvmentők nevet.
Minden régiónak van felelős könyvtárosa, Budapesté Wagner Viktor. A kőbányai raktárban a fiatalember a bejárat mellett pakol, alig látszik ki a halmokból. Ő állítja meg a beérkező könyváradatot, szétválogatja, és kitessékeli a szemetet. A kötetek hetven-nyolcvan százaléka nem kerül be a rendszerbe, azt az újrahasznosító telepre küldik, ahol ismét papír lesz belőle. Kis túlzással Wagner Viktor dönti el, hogy Budapest mit olvas.
Kezdetben a szekerekről könyvet árult, két éve lett könyvválogató. Pontosan tudja, hogy az emberek mit keresnek, és mit nem. Két dobozt tesz maga elé, egyet a jónak, egyet a rossznak, aztán a jó könyveket tovább válogatja 21 témára. A leadott igények szerint bekészíti az árut a szállítóknak, és kiküldi a négy budapesti könyvesszekérre. Néha kincsekre lel. Felbukkant már Örkény és Szabó Magda által dedikált példány és az 1600-as években kiadott latin nyelvű vallásos kötet is.
A rakodótérből balra nyílik egy folyosó, ahol a polcokon csak hiányos sorozatok találhatók. Régen, ha csak egy darab érkezett meg, kidobták, ma már gyűjtik őket. Rendszeresen befutnak a verses, filmes vagy művészeti lexikonok hiányzó részei. A mellette lévő helyiségben bútorokat tárolnak. Néhányan csak úgy adják oda a könyveket, ha kiürítik a lakást, ezért kénytelenek elhozni a berendezéseket. Belépünk az irodába, ahol az irodavezető és az asszisztens dolgozik, ők könyvelik a 38 alkalmazottat és a 11 könyveskocsit.
Utánunk lép be Latorcai-Ujházi Aranka, aki az új névjegykártyákat és az adományozók okleveleit hozta magával. Veress Márton még régiségkereskedőként dolgozott, amikor Ujházi Aranka porcelánt vett tőle a Vaterán. Az ismeretségből barátság, majd közös munka, Arankából pedig a Könyvmentők fővédnöke lett. A nemzeti olvasási programot, mely a magyar nyelv megmentésére szolgál, már együtt vállalták.
Aranka járja a vidéket, nyomdákban gyűjt adományokat, és az interneten vásárol könyvcsomagokat, bélelt cipősdobozokban most is küldött néhány kötetet. Mindegyikbe belelapozunk. Az egyik érdekesség Pernye András zenetörténész dedikált példánya, a másik egy gót betűs könyv: Kempis Tamás Krisztus követése. A középkor végéig a Biblia után ez volt a legnagyobb példányszámban kiadott kötet. Időnként felbukkannak ritkaságok, melyeket nem tesznek ki a szekerekre, hanem aukción értékesítik vagy gyűjtőknek adják el őket, és a vételárból újabb könyveket vásárolnak.
A béke hídja
Az irodából nyílik a szolgálati helyiség, itt pihennek a könyvtárosok. Minden országrészben szükség van feltöltési pontra, ahová beérkeznek s ahonnan kimennek a könyvek. Kisebb könyvtáruk van még Veszprémben, Szekszárdon és Szatmárnémetiben. A vidéki begyűjtő könyvtárosoknak nehéz az életük, gyakran a sokadik emeletről kénytelenek tonnaszámra lehordani a köteteket.
Számos lakásba kell bemenniük ahhoz, hogy a mesekönyveket, a kötelező olvasmányokat, a bibliát megkapják. Ahol nincs raktár, ott az autóplatón válogatják szét a köteteket. Az egyesület autóparkja erősen amortizálódott: előfordult, hogy a négy teherautóból három egyszerre romlott el. Az egyik kigyulladt… Márton nagyon hálás a kollégáinak – ha nem lennének az elszánt könyvtárosok és a túlterhelt áruszállítók, az egész rendszer lebénulna.
A könyvárusításhoz mindenképpen mobil járművet képzeltek el. Az első két szekeret – a kőbányai önkormányzat fizette ki őket – még az utcán állították össze mínusz öt fokban.
Aztán a manufaktúrát áttették Erdélybe, ma már a Királyhágón, egy Barátka nevű községben készülnek. Igen költséges egy szekér tematikus könyvesbolttá való átalakítása, de minden kocsi két-három munkahelyet is teremt. Az első szekeret, mely az Emmanuel (velünk az Isten) nevet kapta, Jókai Anna és Dévai Nagy Kamilla nyitotta meg. A Józsefvárosban a Corvina és a Téka, a MOM előtt a Libellus (könyvecske) áll.
A Böbe Veszprémben ontja a köteteket. A 11. szekerükkel átlépték a határt, és behatoltak a Partiumba. A Barankovics Alapítványnak köszönhetik, hogy Szatmárnémetiben megnyithatták az első román–magyar könyvesszekerüket. A vevők lerohanták a kocsit. Egy lány a román egyetemi ifjúság nevében megköszönte, hogy Szatmár főterén is állítottak szekeret. Egyik támogatójuk annyi pénzt ajánlott fel, hogy Erdélyben újabb kocsit építhetnek.
– Ez a béke hídja – mondja Latorcai-Ujházi Aranka. – Ezért szeretnénk szekereket állítani a Délvidékre és Kárpátaljára is. Idén még öt kocsit indítanánk be. Az október közepén Marosvásárhelyen nyílt könyvesszekerüknek komoly sajtóvisszhangja volt, órisái siker lett mind a magyar, mind a magyar anyanyelvű olvasni vágyók körében.
Hogy mi volt a szekér előtt? Veress Márton megmutatja, mert két banánosdobozt eltett emlékbe. Öt évvel ezelőtt ezekkel ment ki hajnalban a lőrinci piacra – húsz dobozzal kezdte meg a könyvárusítást.
Több önkormányzat is felajánlott már helyiséget a Könyvmentőknek, de az egyesület nem fogadta el. Inkább maradnak az utcán, ahol tömegeket érnek el. Vállalják a járdán a „fagyhalált” és a „hőgutát”, hogy az emberek mínusz 10 és plusz 40 fokban is mindenféle kötethez hozzájussanak. Hidat képeznek a gondolat és azok között, akiket nem érnek el a pedagógusok, akiknek nincs pénzük pszichiáterre, nem ismernek papot, akiket nem tartanak meg közösségek.
Egyiküket, Kovács Anitát a Kálvin téren látogatjuk meg. Ő a Téka nevű szekéren teljesít szolgálatot. Másfél éve könyvterjesztő, azelőtt könyvtárosként dolgozott. Missziónak tekinti a feladatot. Remek visszaigazolás számára, hogy naponta hallja: csodálatos ötletet valósítottak meg. Az emberek alig akarják elhinni, hogy egy gombóc fagyi áráért ilyen gyönyörű kiadványokat kaphatnak. Csak a prémiumkönyvek – az albumok és lexikonok – kerülnek 600 forintba.
A Könyvmentők nem szeretne a közeli antikváriusok beszállítója lenni, akik folyamatosan próbálják levadászni a ritka és értékes darabokat, melyeket aztán ötször-tízszer drágábban adnak el. A Kálvin téren a szekérről és a tematikus dobozokból válogathatnak a járókelők. A legfontosabb az ifjúsági és a mesekönyvszekció, illetve a kötelező olvasmányok és a nyelvkönyvek. Nagyon eltérők az olvasási szokások. Jól látszik, hogy milyen kulturális közegből kerülnek ki az olvasók. Pesten a szórakoztató könyvek fogynak, Budán inkább a szépirodalmat kedvelik, ott a Moldova-, Berkesi-, Szilvási-könyveket nem veszik.
A Bibliát, Agatha Christie-t, Wass Albertet, Verne Gyulát, Márait azonnal elviszik. A kis herceg, Rejtő Jenő, Nyirő vagy Szabó Magda kötetei is csak percekig állnak a szekereken. Ez nem mondható el Jókai, Móricz vagy Mikszáth könyveiről. Vannak olyan írók, akiket ma már egyáltalán nem olvasnak. Jó írókat se. Balassi és Csokonai alig fogy, Illyés Gyulát is csak „csipegetik”. Petőfi a „jó lesz otthon a polcon” kategória. Szerb Antal írta, hogy a Bűn és bűnhődést inkább a fiatal lányok szeretik. Ez máig így van.
Kiegészítő jövedelem
Miközben egy hölgy kifizeti Szerb Antal köteteit Kovács Anitának, megjegyzi, hogy mese- és néprajzi könyvekből nincs elég. Felajánlja, hogy elhozza a nagy Ortutay-kötetet, mert két példánya is van. Az egyik dedikált. Azt megtartja magának. A kocsiknál mindig többen jelzik, hogy eladnának könyveket. Sok embernek ez az egyetlen kiegészítő jövedelemforrása. Kiss Csaba színházrendező tolja felénk a biciklijét. Sokszor szokott itt vásárolni, főleg drámákat. A szekérhez úgy járnak az emberek, mint az agorára.
Elmesélik, hogy mit olvastak, és hogy kinek mit miért visznek. Van, aki már karácsonyra válogat. Kovács Anita mindenkit meghallgat – nem csupán könyvterjesztő, kicsit pszichológus is. Néha furcsa jelenetek történnek. Nemrég egy asszony megkérdezte: „Van-e… De hát úgysincs!” – beszélte le rögtön magát. Akkor már nyolc éve kereste Daniel Keyes Virágot Algernonnak című művét. Tíz másodpercen belül a kezébe adták. A nő leroskadt, és elsírta magát.
A szekereken kincskeresés folyik – az óvodásoktól kezdve a budai úriasszonyokon át a hajléktalanokig mindenki talál magának olvasnivalót. Mindegy, hogy az olvasók melyik könyvet választják, a lényeg, hogy olvassanak. A Könyvmentők mindenkit felkér egy gondolatkeringőre.
Kovács Anita ma közel kétszáz könyvet adott el, ami igazán jónak számít. Csak emlegetjük, és máris megérkezik a váltótársa. Amíg ők megbeszélik a nap eseményeit, én többször körbejárom a szekeret, begyűjtöm a könyveket, és beállok a fizetősorba.