Vajon hogyan alakul ki a függőség, és milyen hatása van egy családra nézve? Mit érez egy apa, hogyan próbálja megérteni a fiát, és mi az a pont, amelyen túl már nem lehet valakinek segíteni?
A metamfetamin a legtöbbet használt drog a világon, már több mint 35 millióan éltek vele, azaz többen, mint a kokainnal és a heroinnal együttvéve. Amerikában legalább 12 millió alkalmi használója van, és másfél millióan függenek tőle, de Magyarországon is egyre többen rákapnak. Eufóriaérzést és hatalmas energialöketet ad a használójának, miközben persze tönkrevágja a függő szervezetét, aki ön- és közveszélyessé válhat. Okozhat hallucinációt, különféle rohamokat, depressziót és paranoiát, károsítja az agyat és a szívet – és persze rettenetesen nehéz lejönni róla. Mélypontok, apró javulások, tiszta pillanatok és visszaesések egymásutánja.
A Csodálatos fiú ítélkezés nélkül beszél egy fiatal srác drogfüggőségéről és a leszokáshoz vezető hosszú, kemény útjáról David és Nic Sheff memoárjai alapján. David (Steve Carell) éli a kis középosztálybeli, hétköznapi életét független újságíróként második feleségével és két gyermekükkel. Legnagyobb fiáról, az előző házasságából született Nicről (Timothée Chalamet) azonban hamarosan kiderül, hogy egyre súlyosbodó drogproblémákkal küzd. A rengeteg be nem tartott ígéret és próbálkozás, elvonókúrák sora nem váltja be a reményeket, eközben az aggódó David egyre kétségbeesettebben próbálja megérteni fia motivációit. Mit tehet még érte, amit eddig nem tett meg? Felelős-e a történtekért, és vajon joga van-e új családja életét, békéjét veszélyeztetni azzal, hogy mindenáron meg akarja oldani Nic problémáit?
A szenvedélybetegség nem választás, hanem betegség, amely éppen ezért szerencsére gyógyítható. Felix Van Groeningen belga rendező első angol nyelvű filmjében ezt a megállapítást járja körül érzékletesen. Bemutatja, hogy az addikció rengeteg dolog miatt kialakulhat, így kár ítélkezni vagy általánosítani: egy szeretettel körülvett, egyetemre járó, tehetséges fiatal is könnyedén belecsúszhat. David és Nic Sheff könyveikben saját élményeiket írták le: a szenvedélybeteg és az aggódó szülő szemszögéből: kettejük igaz történetét dolgozza fel a Csodálatos fiú, zömében az édesapa nézőpontjából. A forgatókönyvet a rendező, illetve a maga is exfüggő Luke Davies (Oroszlán) írta.
A film címe John Lennon egyik számára utal (Beautiful Boy), amelyet fiának, Seannak írt: a dalban felbukkanó szörnyek a kisfiú ágya alatt megbúvó rémségeket és Nic Sheff démonait egyaránt jelképezik. Lennon és David, a két apa megígéri, hogy elkergeti őket. A negyvenéves szűz és egyéb altesti poénoktól hemzsegő vígjátékoktól szerencsére nagyon messze jutó Steve Carell és a korosztálya Leonardo DiCapriójaként emlegetett Timothée Chalamet magával ragadó, természetes játéka külön-külön is erős, de az apa-fiú kapcsolat intimitása és a játékidő alatt gyönyörűen működő dinamikája teszik a Csodálatos fiút igazán megható drámává. Azok az apró jelzések, ahogy például a „minden” szóval köszönnek el egymástól, ezzel kifejezve, hogy mindennél jobban szeretik egymást, vagy a zaklatott beszélgetések a fiú drogos időszakából, vagy a kétségbeesett ígéretei, hogy ezentúl minden másképp lesz. Szívszorító, amikor David megtalálja Nic paranoid rajzaival és írásaival teli naplóját, vagy amikor odáig merészkedik, hogy kipróbálja a metamfetamint, hogy jobban megértse, mit érezhet a fia.
A játékidő alatt többször úgy érezzük, mintha végre-valahára elérkeztünk volna a végső gyógyuláshoz, ám a függőség természetéből adódóan néhány tiszta nap, hét vagy akár hónap nem garancia a teljes gyógyulásra. Nic könyvéből kiderül, hogy a film alapjául szolgáló memoár megírása után egy kis időre újra visszaesett, azonban édesapja mindvégig mellette állt.
A Csodálatos fiú nem szájbarágós drogprevenciós előadás, és nem is szenzációhajhász, polgárpukkasztás és -sokkolás reményében készült hallucinációs trip. Bemutatja a leszokás folyamatának nehézségeit, a függő környezetének küzdelmeit – ítélkezés nélkül. Őszinte és emberi, mintha csak a mi családunkkal történne meg.
(Csodálatos fiú, amerikai életrajzi dráma, 112 perc, 2018. Rendező: Felix Van Groeningen. Premier: január 31. Forgalmazó: Mozinet)