Nem engedhetjük meg, hogy tengereinket és óceánjainkat úszó műanyagok végtelen mezői szennyezzék be. Mindannyian felelősséggel tartozunk a másik és bolygónk jövője iránt – hangsúlyozta az MTI szerint Ferenc pápa múlt hétvégi üzenetében.
A katolikus egyházfő olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amely egyre jobban fenyegeti a tengerek élővilágát. Nem csak az óceánok felszínén ringatózik ugyanis műanyagszemét, a világ legmélyebb pontján, a közel 11 ezer méteres Mariana-árok fenekén is találtak ilyen típusú hulladékot. Noha jól ismert a jelenség, kevesen tesznek azért, hogy megállítsák a vízi szemét burjánzását. A kevesek egyike a hollandiai Delftben született Boyan Slat.
Öt sziget
A hollandok is jobban kedvelik a meleg vizeket, mint a hűvös Északi-tengert, ezért évről évre tömegével utaznak a nyári hónapokban a Földközi-tenger különböző pontjaira. Így tett 2011-ben az akkor alig 17 éves fiatalember, Boyan Slat, aki Görögország partjai mentén búvárkodott. Halak és más különleges tengeri élőlények után kutatott, azokat is talált, de ami igazán megdöbbentette, hogy mennyi szemét lebeg az ottani vizekben. Amikor utánanézett a dolognak, rájött, nem egyedi jelenségről, hanem globális problémáról van szó. Rálegyintés helyett úgy döntött, valamit tenni kell: két évvel később megalapította a tengerek megtisztítását vállaló nonprofit szervezetét, a The Ocean Cleanupot (Óceánok megtisztítása).
Jelenleg 5-5,5 billió darab műanyag szennyezi a világ óceánjait, amelyeket a tengeráramlások öt terjedelmes szigetbe tereltek össze. Ezek közül a legnagyobb a Kalifornia és Hawaii között félúton ringatózó nagy csendes-óceáni szemétsziget (angolul The Great Pacific Garbage Patch vagy Pacific Trash Vortex). A szennyfolt tovább nő, hiszen az utánpótlás folyamatos, ráadásul gyorsuló ütemben kerül a folyókból, tengerpartokról az újabb és újabb kosz a világ óceánjaiba. (Az amerikai partoktól hat év alatt hullámzik el egy kiürült flakon a szemétszigetig, Japánból és más közeli ázsiai országokból egy év alatt ér oda.) Becslések szerint évente 1,15-2,41 millió tonna műanyag mosódik az óceánokba. Ennek az irdatlan mennyiségnek több mint a fele könnyebb a víznél, ezért a felszínen lebeg. Egészen addig ott marad, amíg a napsugárzás, a hullámzás és a tengeri élőlények hatására apróbb darabokra nem bomlik.
A holland fiatalember ötlete roppant egyszerű: kihasználni a természet erejét. Nem tesznek mást, mint a tengeráramlás útjába különleges szűrőrendszert feszítenek, amely a vizet átengedi, a műanyagot ellenben visszatartja. A felgyülemlett szemetet időről időre kiszedik a különleges hálóból, majd a parton erre specializálódott üzemek feldolgozzák azt. Az elmélet gyakorlatra váltását az elmúlt fél évtized kísérletei alapozták meg. Bő két éve ezeken a hasábokon megírtuk, hogy élesben először az Északi-tengeren tesztelték a szűrőt – százméteres falat építettek ki 2016 nyarán a holland partok közelében.
A terveket finomítva – a több tízmillió dolláros adományok felhasználásával – jutott oda a koncepció, hogy szeptember 8-án elindulhat az első óceántisztító egység, a System 001. Slat kiváló érzékkel nyúlt ehhez a szigethez: a világ médiájának egyik kedvenc témájáról van szó. Aki itt sikert ér el, méltán számíthat a nagyvilág elismerésére. Amiben eddig sem szűkölködött az idén huszonnégy éves feltaláló-ötletgazda: 2014-ben elnyerte az ENSZ legfontosabb környezetvédelmi elismerését, a Föld Bajnoka címet, a Time magazin 2015-ben a világ huszonöt legjobb ötlete közé választotta a The Ocean Cleanup programot.
2016-ban a Forbes „Harminc sikeres harminc alatt” listáján szerepelt Slat, aki 2018 májusában az Euronews által odaítélt Az év európai vállalkozója címet is megkapta. A The Ocean Cleanup nemzetközi tudóscsapata az elmúlt években a lehető legalaposabban felmérte a csendes-óceáni szemétszigetet. Harminc hajóból álló flotta, 652 háló és két repülőgép gyűjtötte az adatokat az érintett térségből. Ezek segítségével minden korábbinál pontosabban határozták meg a sziget kiterjedését, illetve az azt alkotó szemét összetételét. Az 1,6 millió négyzetkilométeres képződmény háromszorosa Franciaország területének.
A területen felhalmozódott műanyag tömege 80 ezer tonna, ami ötszáz Jumbo Jetnek felel meg. Ha a sziget széleit is beleveszik – ahol négyzetkilométerenként tízkilónyi műanyag lehet –, akkor annak tömege eléri a 100 ezer tonnát. (Négyzetkilométerenként átlagosan 62,5 kilónyi a műanyag.) A foltban 1,8 billió tárgy úszik, ami azt jelenti, hogy minden egyes ember átlagosan 250 darabot adott bele. A szemét 92 százalékát nagyobb tárgyak képviselik; mindössze nyolc százaléka áll öt milliméternél kisebb darabokból.
Veszélyes hálók
A 2015-ben több mint 1,2 millió műanyagmintát begyűjtő tudósok megdöbbentek, mert az előzetesen feltételezettnél sokkal több hulladék lebegett a vízben. Annak ellenben örültek, hogy az eredetileg vártnál nagyobb méretűek voltak – azokat ugyanis könnyebb begyűjteni, mint az elaprózottakat. Minden egyes mintát egyenként elemeztek, fizikai tulajdonságaik mellett az állatvilágra kifejtett hatást (toxicitás) is megnézték. (A Julia Reisser, az Ausztrál Tengertudományi Intézet munkatársa által vezetett csapat eredményeiről idén márciusban a Scientific Reports számolt be.)
„Egy probléma megoldásához elengedhetetlen, hogy először megértsük magát a problémát. Ezek az eredmények kulcsfontosságú adatokkal segítették a tisztítási technológiánk kifejlesztését és tesztelését, ugyanakkor a probléma kezelésének sürgősségére is rávilágítottak” – olvasható a nonprofit szervezet honlapján Boyan Slat véleménye, akinek meggyőződése, hogy a szemetet addig kell kiszedni, amíg nagyobb darabokban van jelen, mert elaprózódva veszélyes mikroműanyaggá válik, amely mérgező anyagként bekerül a táplálékláncba.
A szemét számos környezeti konfliktus forrása. Negyvenhat százalékát halászhálók teszik ki, amelyek veszélyesek a beléjük gabalyodó halakra. Az ilyen találkozás gyakorta az érintett tengeri lények halálához vezet. Az óceánba kerülő műanyagokat az állatok élelmiszernek hiszik, megeszik azokat, csak éppen a játékdarab, a műanyag háló, az evőeszköz nem bomlik le, hanem az emésztőrendszerben halmozódik fel. A műanyag nemcsak az azt elfogyasztó lény szervezetébe épül be, hanem az őt felfaló ragadozóéba is. A tápláléklánc csúcsán habzsoló ember sem menekül a saját hulladékától – közvetítők útján, kisebb darabokban, de visszakapja azt.
Hullámzó szennyezés
A tengeri élőlények szinte mindegyike evett már műanyagot. A sziget környékén fogott valamennyi tengeri teknős szervezetében kimutattak hulladékot. A Kure-atollon, illetve Oahu-szigeten vizsgált Laysan-albatroszfiókák mindegyikének a szervezetében jelentős mennyiségű hulladék volt. Összesen mintegy hétszáz faj életét veszélyezteti emberi eredetű tengeri szennyezés, aminek 92 százaléka műanyag. Az óceáni műanyag felszámolása jelentős pénzügyi teher, de nem halogatható a feladat: az ENSZ szakmai anyaga 13 milliárd dollárra becsüli a tengerek és óceánok élővilágában a műanyagszennyezés okozta kárt.
A San Franciscó-i öbölből útnak induló, 21 millió euróból megépített, System 001 névre hallgató uszály 600 méter széles területen szűri a vizet, és havi öt tonna műanyagtól tisztítja meg a Csendes-óceánt. A modellek azt mutatják, hogy a teljes körű tisztítási rendszer kiépítése esetén (körülbelül hatvan egységgel számolnak) évente akár 14 ezer tonna hulladék termelhető ki. Ha a sziget valóban 100 ezer tonna szemétből állt össze – és a következő években nem sodródik oda újabb hulladék, ami teljességgel kizárható –, akkor bő hét év alatt felszámolhatnák azon a helyen az óceáni hulladékot. Ha valamennyi ehhez hasonló szigetre telepítenének hasonló szemétgyűjtő rendszert, akkor 2040-re az óceánokban hullámzó hulladék 90 százalékát eltávolíthatnák. A most induló kísérlet sok kérdésre választ ad.