Kik a legjobbak? – hangzik a kérdés, amelyre már dübörög is a válasz: „Mi!” „Kik vagytok?” „Férfiemberek!” „Keményen dolgoztok?” „A saját sorsunkért küzdünk!” A helyszín, ahol ez az amerikai katonai kiképzőtáborokra emlékeztető kérdezz-felelek lejátszódik, egy Peking északnyugati részén elhelyezkedő kis tábor. Hat tanár oktatja a „férfiasságra” alig húszfős csoportokban a hat- és tizenkét éves korú gyermekeket. A tanfolyam jelmondata a következő: „Formáljunk igazi férfiakat Kínának!” Tang Hajjan volt testnevelő tanár hat éve indította el a képzést, azóta számításai szerint vagy húszezer srác vett részt rajta.
A tanfolyam kezdetektől fogva nagy siker. Céljáról a tornatanár így beszélt a Le Figaro francia napilap tudósítójának: „A kínai társadalmon belül is érződik a férfinem válsága. A fiúk többsége majd mindennap csupán az anyjától kap nevelést, mert az apa munkában van. Az iskolai tanítók is zömükben nők. Ezeknek hatására jó pár fiú is női tulajdonságokkal bír: elhaló hangon beszélnek, félénkek, túlságosan elkényeztetettek, és érzelmileg motiválhatók. Ez részben az egykekorszakkal magyarázható, mert a szülők még a széltől is óvták a csemetéjüket, tejben-vajban fürösztötték őket, mindent megadtak nekik, és ennek eredményeként egy törékeny, önállótlan, csak korlátozott mértékben a maga ura nemzedék nőtt fel. Ezért van szükség a fiúknál a férfias nevelésre.”
Milyen tulajdonságokkal bír egy férfiember? Határozott, bátor, kiáll igaza mellett, megteremti családjának a biztonságot, hozzátartozóit és magát megvédi. A katonai dalok éneklése például pozitív energiákat szabadít fel, lendületessé tesz – tartja Tang. „A férfiassági fogadalomban” a gyermekek hitet tesznek a haza, a dicsőség és álmaik megvalósítása mellett. A tanfolyamon fontos szerepet játszik még, hogy miként kell bátran, becsületesen és türelmesen viselkedni. A „férfitanoncoknak” emellett a sas, a delfin és a ló tulajdonságait kell tanulmányozniuk. Az első a célkitűzésekre irányul, a második az értelemre, a jóakaratra hat, míg a harmadik a valósággal ismertet meg. A tanfolyamra járók a fizikumukat is edzik, sportolnak, önvédelmet sajátítanak el. A tanárok különösen ügyelnek a közösség erejének elsajátítására.
Azért a csoportokban mindig akad egy-két gyermek, akik nem kérnek az ilyen fegyelmező nevelésből. A szülők viszont jó véleménnyel vannak Tang tanfolyamáról. „Az én fiamat semmi sem érdekelte – jelentette ki egy apa. – Határozottan tapasztalom benne a jellemfejlődést, az elszántságot, a versenyszellemet.” Mások is hasonló véleményt fogalmaznak meg: a gyermek bátrabb, pontosabb, mások iránt érdeklődőbb lett a kurzus eredményeként.
Tang Hajjan beszélt egy másik megközelítésről is: „Az, amit mi csinálunk, jó az országunknak, olyan embereket formálunk, akik a kötelességüket felelősséggel tudják ellátni.” A kínai interneten folyó vitában mások ezt másként látják, szerintük nem folyik más Tang tanodájában, mint a parancsoknak engedelmeskedő robotok képzése. A megszólaló pszichológusok közül is sokan inkább a jellemromboló hatást emelik ki, mint a pozitív fejlődést. A Kínai Kommunista Párt már rég letette a garast a vitában. A Kínai Ifjúság napilapban megjelent cikkben „nemzetbiztonsági kockázatnak” minősítette a fiatal férfiak elnőiesedését. Amikor Hszi Csin-ping államelnök és pártvezető világszínvolú hadsereget épít, a katonának jelentkezők között alig van fizikailag alkalmas. Ezt rendkívül komolyan kell venni – összegez az írás.
A fehér férfiak válsága Nyugaton is probléma. Itt természetesen nem lehet szó militarista nevelésről, mindenki éljen úgy, ahogy akar. Helyette azt oktatják, hogy a fiúk is menstruálnak, és buzgó szülők nemváltoztató műtétre fizetik be csemetéiket. Így is lehet.
Csak be kell hunyni a szemet, és várni az elkerülhetetlent.