Faïdtól azért ennél többet vártunk volna! A legnagyobb hidegvért tanúsítva meglép a börtönből, majd a francia bűnüldöző szervek hónapok múltán elkapják. Ráadásul egyszer sem állt ellen, pedig a keze ügyé-ben volt a fegyvere. Nyilván jól tudta, ha érte jöttek, akkor olyan túlerővel kell szembenéznie, amellyel szemben esélye sincs. A 46 éves, algériai származású bűnöző korábban kifecsegte egyik titkos vágyát, hogy egyszer majd filmre viszik az életét.
Rédoine Faïd többszörös visszaeső fegyveres rabló, talán gyilkos is, aki így akar fellépni a piedesztálra. Július elsejei látványos szökése után mindenki azt latolgatta, vajon az országban van-e még, vagy már rég a határokon túl jár. Külföldön talán nagyobb esélye lett volna az elrejtőzésre, de ott meg a helyi viszonyok ismerete szükséges, nehogy valami végzetes baklövést kövessen el, amely a lebukásához vezet. Ehelyett az otthont választotta.
Mégpedig azt a helyet, ahol született és felnőtt, ahol családtagjai élnek: a fővárostól mintegy ötven kilométerre északra fekvő Créilt. Szülei lakása, ahol Faïd felcseperedett, gyalog sem volt messze attól a helytől, ahol október 3-án a hajnali órákban elfogták. A Faïd-klán 12 testvérből áll, kilenc fiú és három lány. A búvóhely kiválasztásában szerepet játszott, hogy ezt a helyet ismeri a legjobban, és a családtagjaira is számíthatott.
Ami ellene szólt, az sem lebecsülendő: a „nagy kaliberű” bűnözők elfogására létrehozott francia rendőrbrigád már az első pillanattól kezdve, amikor Rédoine szökése tudottá vált, „ráállt” a Faïd-klán minden tagjára, követték őket, telefonjukat lehallgatták, értesüléseket gyűjtöttek róluk. Ezt tudta a „nagyfőnök” is, akit nála sokkal idősebb bátyjai is ezzel a megszólítással illettek, és különös óvatosságot kért a családtól. Menyekkel, vőkkel, azoknak már felnőtt gyermekeivel együtt a klán közelítette az ötven főt, akiknek zömükben már meggyűlt a bajuk a törvénnyel. Például a lakás, ahol rajtaütöttek Faïdon, két körözött nő nevén volt, úgy látszik, hogy még erre sem ügyeltek.
Az ilyen ügyekben tapasztalt rendőrök megjósolták, hogy az elrejtőzés nem csekély összegekbe kerül. A bűnözők rá lesznek kényszerítve arra, hogy újabb pénzszerző akciókat szervezzenek. Különösen akkor, ha valaki külföldre akar távozni, ehhez kellenek jó minőségű hamisított útlevelek és kellő mennyiségű pénz a kinti élethez. Ennek viszont nyomai lesznek, ha máshol nem, az alvilágban mindenképpen.
A rendőrök olyan nyomokra bukkantak, amelyekből azt a következtetést vonták le, hogy Faïd itthon van, mégpedig Créilben vagy a város környékén bujkál. Szökése után tíz nappal Párizs környékén vadászok az erdőben találtak egy zsákot tele fegyverrel, nagy teljesítményű fúróval és rabláshoz szükséges csuklyákkal. Két hét múlva Sarcelles környékén az út mellett szolgáló csendőrök úgy vélték, mintha Faïdot látták volna bátyjával, Rashiddal egy furgonban. A járművet üldözőbe vették, de a két férfinek sikerült a hatóságok elől meglépnie. A kisteherautóra az egyik közeli nagyáruház parkolójában bukkantak rá, jelentős mennyiségű robbanóanyaggal a csomagterében.
A jelek szerint Rédoine vissza akart térni ahhoz a „szakmához”, amelyhez a legjobban ért: a páncélozott pénzszállítók kirablásához, mégpedig robbantásos technikával. Ebből elégséges ízelítőt adott a júliusit megelőző, 2013 áprilisában végrehajtott szökésekor. Ez is aprólékos tervezést, elmélyült szervezést igényelt: Faïdnak a robbanószert és a pisztolyt a mosodai szállítmánnyal juttatták be a Lille-Sequedin börtönbe.
Azon a vasárnapi napon beszélőre hívták, mire ő felöltött egy hátizsákot tele robbanóanyaggal, és kezébe vette a pisztolyt. A levegőbe lőtt, hogy lássák, nem viccel. Négy fegyőrt maga köré gyűjtött, ők voltak a túszai, és felrobbantotta az első ajtót. Majd szép nyugodtan még hármon sikerült ezzel a módszerrel átjutnia. Az egész akció alig több, mint fél órát vett igénybe, olyan hidegvérrel hajtotta végre, hogy a keze sem remegett. Kint volt az utcán, ahol várta egy autó. A túszokat sértetlenül elengedte. Akkor hat hétig adatott meg neki, hogy szabad levegőt szívjon, egy olcsó vidéki szállodában ütöttek rajta a rendőrök.
Még 2010 tavaszán egy pénzszállítórabláskor nagy galiba keletkezett. Önkormányzati rendőrök jelentek meg, és üldözni kezdték a bűnözőket, akik géppisztolysorozatot adtak le rájuk. Egy 26 éves rendőrnő halálos lövést kapott, míg társa súlyosan megsebesült. Az ebben az ügyben ítélkező bíróság idén áprilisban azt nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy a halálos sorozatot Faïd adta volna le, de azt igen, hogy ő volt a fő szervezője a bűncselekménynek. Ezért még 25 évre ítélték. Ezt követte a júliusi helikopteres szökés.
A réau-i börtön udvarán a pont az ilyen meneküléseket megakadályozandó kifeszített acélhálóból hiányzott egy helikopter leszállására való hely. Ezt fedezte fel Rédoine. Az oktatójával együtt elrabolt helikopter simán landolt a kis helyen, két kommandósnak öltözött fegyveres megkereste a foglyot, aki a beszélőteremben várt rájuk, és kivezették a géphez. A felszállással volt egy kis gond, ugyanis a helikopter rotorjai csak a hatodik önindítózásra kezdtek el forogni.
A nyomozók sejtése jó volt, ugyanis Créilből jött egy újabb jelzés. Az egyik rokont követték, aki kocsijába felvett egy burkába öltözött személyt. A megfigyelőknek feltűnt, hogy a feje búbjától egészen a talpáig fedő öltözéket viselő „nő” milyen férfiasan mozog. Nyilván nem nőt rejt a ruha – erre a nyomozók gyorsan rájöttek, és követve őket meg is volt Faïd búvóhelye. Elkaptak egy telefonhívást is, amely megerősítette gyanújukat, hogy valami készül, ekkor adták ki a parancsot a másnap hajnali elfogásra. Franciaországban létezik egy törvény, amely tiltja az egész testet elfedő öltözék viselését, például éppen az ilyen esetekre hozták meg évekkel ezelőtt a rendszabályt.
Ám ezek szerint Créilben nem érvényesek a francia törvények, legalábbis így ítélte meg az egyébként ilyen helyzetekben nagyon óvatos Rédoine Faïd. Valószínűleg tapasztalatból tudja, hogy a rendőrök ezért nemigen állítanak meg egy burkás nőt. Créil ugyanis a franciaországi iszlám radikalizmus melegágya. Az egykori bevándorlók leszármazottai a legtöbben – több százan – innen mentek Szíriába harcolni az Iszlám Állam mellett. Dehogy fog egy rendőr zaklatni egy tisztes muzulmán asszonyt azért, mert burkát visel, hiszen ennél nagyobb gondjai is vannak!
Faïd, a „szökéskirály” még 2009-ben, amikor feltételesen szabadult, és „jó útra tért”, két önéletrajzi ihletésű könyve kapcsán sorra járta a tévéstúdiókat, szép szavakkal kifejtette, hogy neki a család szent. A ’90-es évek végén arabként Izraelben rejtőzködött, számára az volt a legborzalmasabb, hogy nem tudott semmit a családjáról. Ilyen a szerető fiú és testvér. Most viszont 93 napig volt alkalma élvezni a család meghittségét és összetartását. Jól be kell osztania ezt az érzést, ugyanis a francia hatóságok remélik, hogy az elkövetkező években ez a bűnöző nem fog túljárni az eszükön.
Ki, ha ő nem?
Gérard Collomb, a a tegnap még nagy hatalmú államminiszter hosszú ideig várakozott a kormányfőre, hogy benyújtsa lemondását. Pedig a hatalmat és a rendet eddig Collomb képviselte a kormányban. Régóta hangoztatta azt a véleményét, hogy Macronnak meg kellene találnia a szót a polgárokkal. Ám az elnök most már csak maroknyi tanácsadójára hallgat, akik szerint nem kell törődni a katasztrofális közvélemény-mutatókal, továbbra is csak menni kell előre. A belügyminiszter lemondása napjaiban Macron az Antillákon félmeztelen, fekete bűnözőkkel ölelkezve fotózkodott, igazolva azt, hogy milyen közel került választóihoz. Collomb meg búcsúzásul felmutatta Franciaország legkeresettebb bűnözőjének elfogását. De kit talál majd Macron az ő kitalálója, mentora helyébe, akit ilyen könnyen, sőt hálátlanul elengedett? – tette fel a kérdést a francia sajtó zöme. Az elnök most, hogy első számú bizalmi embere is távozott mellőle, előre hozta a nagy kormányátalakítást.