Gerhard Ludwig Müllert 2012 júliusában nevezte ki XVI. Benedek pápa a Hittani Kongregáció élére. 2005-től 2012-ig William Levada bíboros vezette az intézményt, 1981-től, a leghosszabb ideig, 2005-ös pápává választásáig Joseph Ratzinger. Ez a „munkakör” a Vatikánban a pápa utáni legfontosabb
– legalábbis ezt tartják róla.
A római kúria hivatalát még a XVI. században alapította III. Pál pápa, és az elmúlt évszázadok során többször átalakították. Eredeti nevén, inkvizíciós kongregációként 1908-ig működött, amikor is többek között a másfél évszázados szabadkőműves támadások miatt nevét Szent Officiumra változtatták. VI. Pál pápa Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei névre keresztelte, majd 1988-ban II. János Pál rendeletére nevezik Hittani Kongregációnak.
Nagyon különleges feladatköre van: védelmeznie kell és előmozdítania a hitről és erkölcsről szóló tanítást. Ezt a kongregáció elsősorban különféle állásfoglalásokkal tudja elérni, amelyek az egyház tagjait eligazítják. Feladata annak megakadályozása is, hogy a tévedések terjedése miatt a hit és erkölcs kárt szenvedjen. Bár a hivatal céljai talán nagyon általánosnak tűnhetnek, számtalan egészen kézzelfogható esetben kell döntést hoznia, személyes ügyekben éppúgy, mint teológiai kérdésekben.
A Ratzinger vezette kongregáció például több alkalommal is állást foglalt a dél-amerikai felszabadítás teológiájával kapcsolatban, rámutatva, hogy a társadalmi berendezkedés megváltoztatása önmagától nem hozza el az új embert. Csakhogy az akkori pápa, II. János Pál és Joseph Ratzinger között nagy összhang volt, legföljebb kisebb, stílusbeli különbségeket vehettek észre a külső szemlélők. Hiába adta be többször is életkora miatt a lemondását Ratzinger, a pápa nem fogadta el.
Ferenc pápa és Müller bíboros kapcsolata azonban közel sem volt ennyire felhőtlen. Igaz, Gerhard Ludwig Müller leváltása után azt nyilatkozta a mainzi Allgemeine Zeitungnak, hogy nem volt közöttük nézeteltérés, és leváltása csak annak az új pápai irányelvnek a következménye, amely szerint mostantól csak ötéves szolgálati időt engedélyeznek a kúriánál. Azonban nem nehéz észrevenni, hogy a 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio és Müller bíboros között volt egyfajta feszültség. Ferenc pápa elődeihez képest egészen újszerű kommunikációt vezetett be. Sokszor nyilatkozik spontán, rögtönözve – időnként óhatatlanul félreérthető módon.
A korábbi gyakorlathoz képest szemmel láthatóan sokkal kevésbé egyezteti beszédeit munkatársaival, aminek az a következménye, hogy meglehetősen sokféle módon interpretálják gondolatait; nem egy esetben olyan magyarázatok születnek, amelyek nehezen egyeztethetők össze a katolikus egyház tanításával. Müller bíboros kiváló diplomataként minden nehéz helyzetet igyekezett megoldani, többnyire nem is hivatalos állásfoglalással, hanem a nyilvánosság eszközein keresztül. Az Amoris laetitia (A szeretet öröme) 351-es lábjegyzetével kapcsolatban például, amely az elváltak és polgárilag újraházasodottak szentségekkel való ellátásának lehetőségével foglalkozik, a Hittani Kongregáció vezetője spanyol kispapoknak tartott lelkigyakorlaton mondott véleményt. Tehát nem tekinthető hivatalos állásfoglalásnak, mégis egyértelmű iránymutatás.
A Ferenc pápához mindig hű Müller bíboros sok hasonló helyzetet oldott meg így, konfrontáció nélkül, de az utóbbi időben azért kritikus véleményeket is megfogalmazott. Méghozzá Ferenc pápával kapcsolatban. Igaz, nem teológiai kérdésben, de mégiscsak a szentatyát bírálva, aki Müller javaslata ellenére 2016 végén elmozdította a Hittani Kongregáció három tagját. Ráadásul úgy, hogy a munkájukkal kapcsolatosan semmi kifogás nem volt. Müller bíboros ekkor még aligha sejtette, hogy a Hittani Kongregáció tagjainak lecserélése során ő maga lesz a következő „áldozat”.
A Passauer Neue Pressének adott interjújában még keményebb bírálatot fogalmazott meg menesztése körülményeinek nyilvánosságra hozataláról. Ferenc pápa ugyanis állítólag semmilyen előjelét nem adta leváltásának, mandátuma legutolsó napján egy perc alatt közölte vele a döntését, és igazából nem indokolta meg menesztésének okát. „Püspökként nem lehet így bánni az emberekkel” – fakadt ki Müller bíboros, aki megismételte a munkatársainak leváltásakor mondottakat: a Vatikánban is alkalmazni kellene az egyház szociális tanítását…
Persze a Hittani Kongregáció volt vezetőjétől nem az ehhez hasonló személyes megjegyzések az igazán érdekesek, hanem mindaz, amit az egyház helyzetéről mondott. Hivatali idejének letelte után talán kicsit szabadabban fogalmazott a négy bíborosról, akik hivatalos úton, levélben tettek fel kérdést Ferenc pápának az Amoris laetitia VIII. fejezetével kapcsolatban. A dubiára nem érkezett válasz, és Müller bíboros épp a nyilvánosságra hozott és meg nem válaszolt kérdésekkel kapcsolatban fejtette ki, hogy nem áll egyik vagy másik oldalra, mindig hűséges a pápához, mindig katolikus, püspök és bíboros marad. De azt is hozzátette, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztak
Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek, Walter Kasper bíboros és mások, amikor az elváltak és polgárilag újraházasodottak áldoztatásának kérdésében az egyház tanítása és a lelkipásztori gyakorlat között egyensúlyoznak.
A volt prefektus egyébként Ferenc pápa mellett címzettje a 2016-ban Walter Brandmüller bíboros, Raymond L. Burke bíboros, Carlo Caffarra bíboros és Joachim Meisner bíboros által aláírt levélnek, de a hivatalos válasz már alighanem más feladata lesz. Ha lesz egyáltalán válasz. Gerhard Ludwig Müller épp azt a javaslatot tette, hogy a dubia megválaszolását bízza rá a pápa, mert kellő diplomáciai érzéke és teológiai ismerete van hozzá.
Valószínűleg igaza is van ebben, de Müller leváltásának híre éppen azért keltett aggodalmat, mert személyében sokan láttak garanciát az egyház tanításának hiteles interpretálására. A levelet aláíró Joachim Meisner bíborossal, Köln nyugalmazott érsekével a halála előtti napon beszélt, és elmondása szerint különösen nyugtalan volt a leváltás hírére. Megérintette és bántotta a dolog, nyilatkozta Müller, azt gondolta, ez ártani fog az egyháznak. Ugyanakkor a volt prefektus határozottan elutasította, hogy valamiféle egyházi mozgalom élére álljon, amely kritikus a pápával szemben. Ehelyett a belső párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, ám nagyon drámai megfogalmazással: hidakra van szükség, hogy megakadályozzuk az egyházszakadást.
A Hittani Kongregáció változásai miatti aggodalom azonban alighanem túlzás. Ferenc pápa a hivatal régi munkatársának, Luis Francisco Ladaria Ferrer érseknek a kinevezésével a folytonosságra helyezte a hangsúlyt.
Ladaria már 1992-től a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, 1995-től a Hittani Kongregáció tanácsadója volt, 2008-ban még XVI. Benedek nevezte ki a kongregáció titkárává. Hamarosan kiderül, hogyan tudja kezelni a feszült helyzeteket.