Mielőtt Bill Gates leköszönt volna a Microsoft éléről, minden évben kétszer „gondolkodási hetet” töltött el valahol távol az irodájától, hogy „tisztán újragondolja céljait és vágyait”. A Google nemcsak játszótérré változtatta a Mountain View-i főhadiszállását – hogy fejlesztői minél jobban érezzék magukat munka közben –, de a motivációs problémákkal küzdő kollégáknak szabad utazási lehetőségeket biztosított a megfelelő feltöltődés érdekében. Az eredmény a Gmail Chat és a Google Earth lett. Legutóbb a brit bestselleríró, Neil Gaiman döntött a karrierszünet mellett, mondván, a legjobb ötletei ekkor keletkeznek.
Az alkotói szabadság a karriert érintő új perspektívákról szól. A fejlett országokban a 30–50-es korosztályt érinti leginkább a munkahelyi kiégés kérdése, olyan energia-, érdeklődés- és vágyvesztett állapoté, amelynek tünetegyüttese 80 százalékban megegyezik a depresszióéval, és amelyet már öt-tíz év azonos munkavégzés is előidézhet. Az esetleges testi tünetek olyan súlyosak lehetnek, hogy Travis O’Connell brit életvezetési tanácsadó szerint például három év után érdemes számolni a karrierszünet lehetőségével.
– A kiégés nagyon is létező probléma ma Magyarországon. Minden ember legalább egyszer megéli élete során, de rövidebb életszakaszok alatt is találunk kisebb kiégéseket – magyarázza Németh Mónika életvezetési tanácsadó. Velez Csaba pszichológus szerint az emberek gyakran nem ismerik fel a problémát, és így megoldás sincsen.
– Számos kliensemnél előfordult, hogy a párja talált rá az interneten egy-egy kiégést fejtegető cikkre, és ismerte fel a viselkedési gondokat. És mivel a fogalom nem forog közszájon, nem csoda, hogy sokszor depresszióként azonosítják.
Nem illik beszélni róla?
– Magyarországon kevéssé jellemző a tudatosság a mentális jólét kapcsán, nem illik erről beszélni a kollégák vagy ismerősök között sem, így nem kérünk segítséget időben – mondja el Balogh Péter, a DreamJo.bs alapítója. Amikor Herbert J. Freudenberger német–amerikai pszichoanalitikus 1974-ben leírta a kiégés fogalmát, azt még csak a szociális szférában dolgozókra szűkítették.
Mára bebizonyosodott, hogy nemcsak a közvetlenül emberekkel foglalkozók, hanem a fizikai munkástól a szellemi munkásig bárki bármilyen munkakörben ki tud égni – bár jellemzően inkább a fehérgallérosokat érinti a betegség. A kiégéshez szükséges, hogy előtte – ahogy Velez Csaba fogalmaz – „valóban égjen” az illető. Tehát szeresse munkáját, mindent kétszáz százalékon végezzen el, de mégse érjen el sikereket, vagy ne ismerje, esetleg ne fogadja el azokat, továbbá süllyedjen monotonitásba munkavégzése.
Ha a problémát sikerül felismerni – ez önmagában nem egyszerű, mivel a kiégés kívülről ugyanúgy nem látszik az emberen, mint a belső szenesedés a villámcsapással sújtott fán –, következhet a nehéz gyógyulási folyamat. Itt legtöbbször nem hagyatkozhat a munkáltatóra, hanem neki kell az átalakulási folyamaton végigmennie.
– A legfontosabb mérőszámai a kiégésnek a ki nem vett szabadságok száma, a vasárnap esti közérzet és az alvásminőség. A súlyos esetekben akár 20-30 szabadnapot is benn hagyhat a munkavállaló, miközben nem alszik pihentetően, és rosszul érzi magát, ahogy közeledik a munkakezdés ideje. Ilyenkor meg kell húzni a határvonalat, és változtatni kell az időbeosztáson. Minőségi időre van szükség a családdal együtt, olyan szabadidős programokra, amelyeknek köszönhetően a program végeztével az energiaszint magasabb, mint a program kezdetekor. Fontos a sport és a hobbi jó megválasztása is, és ezekkel az építőkövekkel lehet a gyógyulás útjára lépni – magyarázza Velez Csaba.
Ezeket a változásokat könnyíti meg a Nyugat-Európában és Észak-Amerikában megszokott karrierszünet, amelyre a Dartmouth Egyetem felmérése szerint az amerikai nők 68 és a férfiak 58 százaléka vágyik. Alapvetően két forma ismert. Az egyik a néhány héttől pár hónapig terjedő időtartam, amely során a munkavállaló megtartja állását, és a főnökével való megegyezésnek megfelelően fizetéssel vagy anélkül szabadságra megy.
A másik variáció akár többéves szünetet is jelenthet, amely előtt a munkavállaló felmond, és egyéb megtakarításaiból él. Mindkét esetben fontos, hogy nem egyszerű nyári pihenésről van szó, hanem a célok és prioritások újrarendezéséről, így a munkából kiesés valójában aktív tevékenységet jelent. Hasonlít az angolszász országokban elterjedt úgynevezett gap yearhez, amely során az érettségit szerzett fiatalok egy évet halasztanak az egyetem előtt, hogy világot lássanak vagy önkénteskedjenek.
Így a „felnőtt gap year” is utazást, tanulást, önkéntes munkát, a szellemi dolgozók esetében valamilyen szakmunkát (például síoktatás, kávékészítés, betegápolás stb.) vagy éppen mindezek kombinációját jelenti. A lényeg, hogy az eltérő környezet segítsen feltöltődni, és adjon új perspektívákat, amelyek akár új karriert is jelenthetnek. Winston Chen, az Apple legsikeresebb oktatási applikációját fejlesztő Voice Dream alapítója például saját karrierszünete alatt dobta össze az app alapjait egy apró északnorvég szigeten.
Táppénz feltöltődésre
– Először a kiégés fogalmával középiskolásként találkoztam, amikor 1998-ban egy negyven év körüli hölgy Magyarországon töltötte el féléves, kiégésre kapott szabadságát. Ez alatt az idő alatt a teljes fizetését megkapta kanadai alkalmazójától, aki úgy engedte el, hogy csináljon azt, amihez kedve van, majd kipihenve térjen haza régi munkakörébe – meséli Velez Csaba. Azóta az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is egyre több cég áll hasonlóan a kérdéshez. Hollandiában például üzemorvos írja fel az általa meghatározott időt, és a munkavállaló táppénznek megfelelő fizetést kap az előírt szünetre.
A brit The Guardian kötelezően hat hét szabadságot engedélyez négyévente minden munkavállalójának. Amerikában a Nike és a Newsweek kínál híresen barátságos több hónapos fizetett vagy részben fizetett karrierszünet-lehetőségeket. Magyarországon azonban más a helyzet, hiányzik a karrierszünet kultúrája. Ahogy Balogh Péter fogalmaz: „Kevés magyar vállalat foglalkozik érdemben a kérdéssel, mert magát a kiégés tényét sem feltétlenül ismerik fel, így annak kezelésére sincs jól bevett gyakorlat.”
A szakértők szerint itthon inkább jellemző, hogy a multinacionális cégek kevesebb fizetésért többet dolgoztatják a magyar munkavállalókat.
– Volt olyan kliensem, aki Budapesten dolgozott az egyik multinacionális cég magyar leányvállalatánál, méghozzá olyan lelkesen, hogy a cég lehetőséget adott neki az anyavállalatnál is. Ott folytatta a magyar gyakorlatot, napi 14-16 órát töltött a munkahelyén, mire a második héten a HR-osztály megkérte, hogy nyolc óra után menjen haza, mert nemcsak tönkreteszi magát, de a céget is megbüntetik – mondja el Velez Csaba.
Répáczki Rita pszichológus-karriertanácsadó szerint Magyarországon a cégen belüli pozícióváltással, munkakörbővítéssel próbálják a kiégést okozó motivációcsökkenést kezelni.
– Ha a cégek tudnak biztosítani külföldi munkavégzést, azt általában fel szokták ajánlani. A teljes szabadságolás azonban anyagilag nem éri meg, nem lenne kezelhető, ha az emberek tömegesen fél-egy évre kiszakadnának a munkából. Így a vállalat inkább másik munkavállalót keres, akár ugyanúgy csak két-három évre – magyarázza a szakértő.
Velez Csaba szerint azonban a munkakörbővítés és az előléptetés azért nem jelenthet minden esetben megoldást, mert jóval többen égnek ki a középvezetői és vezetői pozíciók számánál. Erre nyújthat megoldást a képzés, amely itthon is elfogadott motivációnövelő eszköz. Dulin Jenő pszichológus szerint például a munkakörbővítéshez mindenképp szükséges, hogy az illető valóban több dologhoz értsen.
Ezért egyes multicégek többször ajánlanak különféle belső továbbképzéseket (általában legfeljebb féléves időtartamban). Másik lehetőség a tanulmányi szerződés, amely előírja, hogy a munkáltató akár támogatja is a munkavállaló egyetemi tanulmányait, ha a papír megszerzése után is a cégnél marad a képzésnek megfelelő ideig, vagy ha távozik, meghatározott feltételek mellett visszafizeti az összeget.
– Nagyon érdekes karrierváltásoknak voltam már tanúja – meséli Répáczki Rita. – Akadtak igazán elszánt ügyfeleim, akik rengeteg idő- és energiabefektetéssel változtattak karriert. Így lett marketingigazgatóból orvos, értékesítőből és jogászból pszichológus, és épp most belső ellenőrből esetleg tréner. De az átképzések nem a karrierszünet, hanem munka mellett történtek, hiszen ma a legtöbb cég nem dolgozik olyan árréssel, hogy elengedhesse a munkavállalóit.
Németh Mónika annyit tesz hozzá, hogy a magyar munkavállalók határozatlan idejű szerződést szeretnek aláírni. Így a vállalatok félnek elengedni dolgozóikat, mert nem biztosak abban, hogy találnának határozott időre megfelelő munkavállalót.
– De mindig el lehet érni bizonyos félsikereket. Ha a munkavállaló jól ismeri a céges környezetet, akkor három-négy hetes, egybefüggő részben a fizetett szabadságból számolt, részben fizetés nélküli szabadságot ki lehet alkudni. Ám biztos, hogy ehhez a döntéshez kockázatvállalás szükséges, és a magyar munkavállalók 75 százaléka jobban félti jelenlegi állását, mint hogy szünetet tartson. A saját klienseimnek talán öt százaléka tudott ténylegesen karrierszünetet tartani.
A tanítás monotóniája
Egy korábban multicégnél dolgozó magyar start-upper arról beszélt, hogy őt sem engedte el a cég, amikor kiégés miatt szünetre lett volna szüksége. Bemehetett a menedzserhez, az meg is hallgatta, de nem kapott még fizetés nélküli szabadságot sem.
– Funkcionális idiótát csináltak belőlem, aki csak egy meghatározott feladatot végezhetett. Nem volt lehetőség innovációra, mert a cég soklépcsős vezetőségi vízfeje ezt megakadályozta – mesélte az azóta már az egyik legsikeresebb hazai start-upot vezető vállalkozó.
– Szükség volna a hazai vállalati kultúra változására, hogy a cégek felismerjék, az oktatásban például már létezik az alkotói szabadság fogalma, amelynek fő célja a dolgozó feltöltődése – mondja el Répáczki Rita.
A 2011. évi CXC. törvény valóban bevezette a legalább pedagógus II. fokozatot elért tanárok esetén a tízévenként járó, legfeljebb egyéves fizetés nélküli szabadságot. Ezt a pedagógusok tudományos kutatáshoz vagy egyéni tudományos továbbképzésen való részvételhez vehetik igénybe. Azonban a legtöbb tanár még csak nem is hallott a lehetőségről.
A Kliknek nincs összehasonlító statisztikája, hogy hány tanár nem él a lehetőséggel, mivel a 2012-es megalakulása óta még nem telt el a törvényileg kötelező tíz év. Czifra Árpád, az Óbudai Egyetem egyik intézetének korábbi igazgatója is megerősíti, hogy kevesen ismerik az alkotói szabadság fogalmát.
– Nem ismerek olyan kollégát, aki kivette volna a kutatóévét. Bennem már felmerült, hogy valamikor szeretnék élni a lehetőséggel, de sajnos még nem tudtam utánanézni, hogy pontosan melyek a feltételek. A másik probléma, hogy a tanárok egy évről évre ismétlődő munkarendben élnek, és sokan nem merik megtörni ezt a periodicitást.
Pedig ez a szakértők szerint fontos lenne, hiszen akkor van lehetőségük a tanároknak a legújabb tudományos eredményekkel dolgozni, ha tudnak időt szánni az új tudás megszerzésére. Másrészt, ha évről évre csak ugyanazt a tananyagot tanítják, akkor pontosan ugyanazzal a kiégéshez vezető monotonitással küzdenek, mint a multicégek dolgozói.