Tibor szerette volna megtudni, milyen kapcsolatban áll egymással a leánya és az ismert vállalkozó. Pontosabban: a férfi milyen módszerekkel éri el, hogy a lány éjt nappallá téve érte dolgozik, hanyagolja a családot, sőt kimondottan ellenséges a szüleivel, ami fájó változás a korábban meghitt kapcsolatukban. Van-e főnök és beosztott között intim viszony? Felhasználja-e illegális ügyletekre a lányt a főnöke?
Ügyvédei azt tanácsolták, kérdéseivel, kétségeivel forduljon magánnyomozóhoz, egyedül úgysem megy semmire. Két céggel is szerződött. Az egyikre a személyes kapcsolatok, a másikra a gazdasági összefonódások kiderítését bízta.
A végén ugyan kifizette a borsos számlákat, de az eredménnyel nem volt elégedett. A két összefoglaló jelentésből sem lett sokkal okosabb. Rosszul választott? Vagy lehetetlen volt a küldetés? – kérdezi magától.
Valóban nincs könnyű helyzetben, aki ma magánnyomozót keres. Kínálatot talál a világhálón, de csak kevés és nehezen elérhető a referencia, az óradíjak viszont magasak, így a rossz választás is sokba kerül. Eredményt pedig senki nem garantál. De igaz ez fordítva is.
A magánnyomozók arról panaszkodnak, hogy nagy a tájékozatlanság a megbízók körében. Az első kérdésük úgy hangzik: mennyibe fog kerülni? Ilyenkor csak visszakérdezni tudnak: mi mennyibe?
Egy-egy munka eltarthat hetekig, hónapokig is, és magas költségekkel járhat, ez függ az ügy bonyolultságától, az adatok megszerzésének nehézségétől, hogy hány szakértőre van szükség, hány óra utcai munkára, mennyi utazásra. Gyanítható, hogy amelyik magánnyomozásért kétezer forintos óradíjat kérnek, az olyan is lesz.
De még a drága, óránként tízezrekért dolgozó nyomozók sem tudják garantálni a tökéletes eredményt, hiszen az nem kizárólag tőlük, az ő szakértelmüktől függ. De ők talán tényleg mindent megpróbáltak.
Általános nézet szerint a magándetektív a múlt rendszerben kiszolgált rendőr vagy titkosszolga, aki féltékeny férjek és feleségek megbízásából dolgozik. A valóság ennél jóval színesebb.
Néhány éve az egyik kereskedelmi csatorna Magánnyomozó című dokureality sorozata próbálta szélesíteni a képet, azt illusztrálta, hányféle szolgáltatást nyújt a szakma: a magánügyektől a gazdasági ügyekig, vagyis a házastársi félrelépéstől az internetes csalások felderítésén át a hamis áruk terjesztőinek felkutatásáig. Baráth György magánnyomozó azt mondja: ők csak politikai, illegális, autólopási és reménytelen ügyet nem vállalnak el.
Nyugaton már egyre jobban megy az üzlet. Bevett gyakorlat a leendő gazdasági partner vagy a fontos beosztásra kiszemelt új munkatárs átvilágítása, a belső biztonsági rések feltárása, a hamis áruk terjesztőinek és gyártóinak előkerítése. A multicégek már megtanulták, hogy jobb aggódni, mint megijedni, az óvatosság olcsóbb, mint a kockáztatás.
Jó üzlet persze a magánnyomozó cégeknek a magánélet is, legutóbb épp arról szóltak a hírek, hogy a hollywoodi szexuális zaklatások felderítésében is szerepet kaptak. Igaz, fordított módon. Harvey Weinstein azért bízott meg magándetektívet, hogy megtudja: az egyik színésznő hány embernek beszélt az őt ért zaklatásról. A titkos ügynök úgy férkőzött a színésznő bizalmába, hogy az ügyet feltárni kívánó aktivistaként mutatkozott be. De titkos nyomozómunka nyomán tudta meg az egyik nagyvállalat is, hogy melyik konkurense áll az ellene indított negatív kampány mögött.
Nálunk a magánnyomozói szakma, ha már nem is gyerekcipőben, de még a kiskamaszkorában jár, a szocializmusban ugyanis tiltott tevékenységnek minősült. A Magyar Detektívszövetséget – saját vállalkozásával együtt – 1991-ben alapította csak meg a nyugdíjas rendőr, gyilkossági sztárnyomozó, Láposi Lőrinc.
Láposinak oroszlánrésze volt abban, hogy 1998-ra megszületett az első a személy- és vagyonvédelmet, valamint a magánnyomozói tevékenységet szabályozó törvény, 2005-re a módosítása is. Mostanra pedig elkészült a legújabb módosítás, melyért a szakma 2013 óta lobbizott. Ez már igazodik a korszerű adatvédelmi és uniós szabályokhoz. A tervezet egyelőre a törvényalkotó fiókjában pihen, nem tudni, mikor kerül a parlament elé.
Szerepet játszott a szakma felhígulásában, hogy nem feltétel már a jogi vagy rendőri végzettség, egy OKJ-s tanfolyammal is igazolványt lehet szerezni, így megérkeztek a területre a „külsősök”. Ma a praxis indításának csupán két feltétele van: az érvényes (nem is fényképes!) igazolvány és a működő vállalkozás.
Több mint 1600 igazolvány van forgalomban, és 150–200 cég rendelkezik működési engedéllyel. A többség azonban nem főállású, sokan nem is végeznek nyomozómunkát, csak felvették a vállalkozásuk tevékenységi körébe.
A szakmai kamarai tagság 2012-ig ugyan kötelező volt, de akkor sem sokat ért. Azóta az érdekképviseletet a szakmai egyesületek látják el, de főképpen a Magyar Detektívszövetség.
A piac dönthetné el tehát, ki mennyit ér, csakhogy ez olyan diszkrét piac, ahol sem a jó, sem a gyenge eredményekről nem szokás beszélni.
A magánnyomozónak, miként az ügyvédnek, titoktartási kötelezettsége van, de az ügyfélnek is baja eshet, ha rosszul és rossz helyen használja fel a birtokába jutott adatokat, tényeket. Nem lehet például a megfigyelt férjről készült felvételeket feltenni a világhálóra, mert ez a személyiségi jog megsértése. A bíróság viszont, egy kúriai állásfoglalás nyomán, befogadhatja és mérlegelheti a titkos adatgyűjtés eredményét.
A jelenlegi szabályozás leggyengébb pontja éppen az adatvédelem, az adathozzáférési jogosultság. Ha az ügyfél ismeri valakinek a címét, akkor azt a nyomozó is megismerheti, de ha nem, akkor a nyomozó nem szerezheti meg. Hasonló a helyzet a rendszámokkal vagy a banktitkokkal is.
A kémelhárítóként és hírszerzőként dolgozó Baráth György 1994-ig az Információs Hivatal állományában szolgált, 1998-tól magánnyomozó, 1999-ben alapította meg saját vállalkozását, a Baráth és Partnerei Biztonsági Tanácsadó és Magánnyomozó Ügynökséget. Emellett ő jelenleg a Magyar Detektívszövetség elnöke is. Irodája a budapesti belváros szívében éppen úgy néz ki, mint amelyikben nem túl gyakran tartózkodnak, mert nem munkahely, csak ügyfélfogadó.
– A nyomozó holtig tanul – mondja Baráth.
– Követnie kell a változásokat a gazdasági jogtól a családjogig, tudnia, mit hol lehet megtalálni az adatbázisokban, az interneten vagy a dark weben. Legyen naprakész, ismerje a bűnözők legújabb módszereit, trükkjeit, például az újfajta internetes vagy bankkártyacsalásokat. Most például divatban van Magyarország, sok csaló indítja innen az akcióit, és itt is veszi fel a pénzt.
Egy cseh ügyfelünk például azt hitte, egy vállalkozástól rendel papírt, miközben nem a valódi céggel, hanem egy csalóval levelezett. Neki is utalta át a pénzt. A mi megbízásunk arra szólt, hogy kövessük nyomon a csalást, derítsük ki, hová került az összeg, ki vette fel. A jelenlegi törvényi környezetben azonban a bankok ilyen információt nem adnak ki, pedig meggyőződésem szerint ez nem lenne banktitoksértés, hiszen, ha hallgatnak, bűncselekményhez asszisztálnak, vagyis cinkossá válnak.
A készülő törvénymódosítás lehetővé tenné, ha a nyomozó cég igazolni tudja, mire használja az információt, akkor meg is kaphassa. Hasonlóképp, egy gumiszabályra hivatkozva a sértett érdekében eljárva kapunk rendszeresen kosarat a rendőrségtől is. Jön a sablonszöveg, hogy a nyomozás érdekeire tekintettel nem mondhatnak semmi. Pedig ez így nem igaz.
A megbízások döntő többsége ma nem a magánszemélyektől, hanem a cégektől érkezik. A Baráth és Partnereinél például az évi 80-150 megkeresés nyolcvan százaléka céges megbízás, ezeknek is nagyjából nyolcvan százaléka külföldi.
A magyarok még nem érzik, hogy jobb félni, mint megijedni, vagy nem tartják fontosnak, hogy pénzt költsenek a biztonságos üzleti háttér megteremtésére. A multicégek viszont biztosra akarnak menni, amikor üzleti partnert vagy új munkatársat választanak. Felméretik a biztonsági kockázatokat, mert ha kiderül például, hogy leendő partnerük pénzmosási ügyben érintett, az rájuk is rossz fényt vet.
Új-Zélandtól Kínáig, Oroszországtól az Egyesült Államokig érkeznek a megrendelések, amelyeket jól kiépített szakmai hálózattal, kül- és belföldi kapcsolatrendszerrel tudnak teljesíteni. A gazdasági átvilágításon kívül feltárnak nagy vállalati lopásokat is – a bizonyítékokat átadják a rendőrségnek.
Előfordult, hogy az egy vállalaton belüli, egymástól függetlenül működő három tolvajtársaságon egyszerre sikerült rajtaütnünk – idézi föl Baráth.
Gyakori megbízás még a cégfelszámolás előtti vagyoneltüntetés felderítése, illetve a cégátjátszások feltérképezése. A hitelezők ilyenkor, futva a pénzük után, megpróbálják kideríttetni, mi hová, kihez került. A magánnyomozó végigköveti a folyamatot, mi történt, megkeresik az ügyvezetőt, a székhelyszolgáltatót, az ügyvédet, aki ellenjegyezte az ügyletet. Jó esetben sikerül végül felelősségre is vonatni a csalókat.
Baráth szerint nem a törvényekkel, hanem a végrehajtásukkal van a baj. Ezért volna praktikus, ha az emberek eleve körültekintően választanák meg a partnereiket, és nem akkor kapnának észbe, ha beütött a krach.
A jó üzlet a magánnyomozó ügynökségek számára tehát a gazdasági életből érkezik, a magánmegbízások többsége pedig családi jellegű. A házastársi hűtlenség gyanújától a gyermekelhelyezési perekhez gyűjtött bizonyítékok megszerzésén át a gyermektartás elől elrejtett vagyon feltárásáig terjed.
De előfordul családfakutatás is, az örökösök megtalálása. Baráth György azt mondja, ritka, hogy egy alapos és eredményes megfigyelést, adatgyűjtést meg lehet úszni 100-200 ezer forintból, ám mivel éppen ezen a területen a legtöbb az olcsó szélhámos a szakmában, sokan bedőlnek nekik.
A nyomozómunka alapeleme a kreativitás – mely a tapasztalatból fakad –, a jó kapcsolatrendszer és a megbízható szakembergárda: az íráselemzőtől a hazugságvizsgálóig, az informatikustól a hangelemzőig. És persze kell kitartás, hogy valaki napokig talpon tudjon lenni, figyelni, ülni a kocsiban, feltűnés nélkül követni. Mint a filmekben.
– Mennyi ideig tartott egyhuzamban a leghosszabb megfigyelése? – kérdezem Baráth Györgytől.
– Öt nap autóban. Röszkétől Lettországig.
– Jó kocsija van?
– Jó.
Szabályok
A magánnyomozó az igazolványa bemutatását követően a szerződés teljesítése érdekében adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet.
Ha a megbízó kifejezetten felhatalmazta, az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban lévő adatokról kivonatot, másolatot készíthet, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet.
Kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény adatvédelmi és személyiségi jogokra vonatkozó szabályai megtartásával készíthet, illetve használhat fel.
A más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.
Nem készíthető kép- és hangfelvétel olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.
A magánnyomozás nem irányulhat diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjainak a tevékenységére; a büntető törvénykönyvről szóló törvény szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy hivatalos tevékenységére, természetes személyek személyes és különleges adataira, kivéve, ha a személyes adatok törvény alapján a megbízó számára hozzáférhetőek, illetve, ha az adatgyűjtéssel érintett ehhez – különleges adatai tekintetében – írásban hozzájárul. (2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól)