A francia nemzetgyűlés előtt fekszik egy beadvány, amely azt követeli, hogy távolítsák el a törvényhozás épületéből az Európai Unió zászlaját. Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali pártja, a Les Insoumis (Leigázhatatlanok) tömörülése jegyzi a követelést, amely a kék alapú, tizenkét arany csillagot körben ábrázoló zászló azonnali száműzését követeli a francia törvényhozásból.
Mélenchon, a korábbi szocialista szenátor, ma az alsóház honatyája nagy barátságot ápolt Hugo Chávezzel, Venezuela egykori elnökével, és utódja, Nicolás Maduro sem vetette meg közeledését, amelyben a caracasi vezető a nemzetközi színtéren oly kevesekkel osztozhat.
Gyaníthatóan nem esztétikai okok sarkallták Mélenchont arra, hogy a Francia Köztársaság nevében sürgesse az európai zászló kiebrudalását, és nem ő volt az első, aki ezt követelte. François Hollande elnöksége idején vált szokássá, hogy a francia törvényhozásban is kifüggesszék a zászlót. Mélenchon szerint az Európai Unió lobogója tele van a katolizicmus jelképeivel, amelyeknek nincs helyük a nemzetgyűlésben, ugyanis a francia alkotmány 1905-től kimondja az állam és az egyház teljes különválását, az államnak pártatlannak és semlegesnek kell lennie vallási ügyekben.
De honnan ered ez az európai zászló? Még 1950 nyarán, az Európa Tanácsban született meg az ötlet, hogy az európai egységnek ki kell dolgoznia szimbólumait. Évekig érkeztek be a döntéshozó szervekhez a különböző lobogóvázlatok. Öt év múlva kiválasztották Arséne Heitz munkáját, aki egyébként az Európa Tanács postázójának volt az alkalmazottja. Égszínkék alapon a tizenkét aranyszínű csillag jelképezi az európai népek egységét. A zászlóra a közgyűlés egyhangúlag áldását adta, 1986-tól pedig az összes európai intézmény jelképeként szerepel.
De vajon melyek a lobogóban a vallásra utaló jelek? Arséne Heitz mélyen katolikus hívő volt, halála (1989) előtt adott interjúban elmondta, hogy a zászlóban hódolatát fejezte ki Szűz Máriának. Az alapszín az égszínkék, amely Máriának is kedvenc színe volt. A körben elhelyezkedő tizenkét arany csillag pedig utalás a koronára, amely Szent János bibliai leírásában megjelent Mária feje fölött.
Ennek fényében akkor a francia szélsőbal vezérének akár igaza is lehetne, de ha ma bárkit megkérdeznénk, korántsem a vallási jelképek jutnának az eszébe. Majd harminc év elég volt ahhoz, hogy a zászló átlényegüljön, és egészen más jelentést hordozzon.
Ami viszont továbbra is csak ígéret maradt, az a harmonikus, minden nemzetet egyenlő félként kezelő együttműködés. Macron államfő azzal reagált a lobogóvitára, hogy az európai vezetők következő tanácskozásán újból megerősítik a szervezettel a zászlaját és a himnuszát, hogy abba még egyszer ne lehessen belekötni. „Akkor sincs joga arra, hogy a Francia Köztársaságra kényszerítse az európai vallási jelképeket!” – vágott vissza az elnöknek Mélenchon. Miért is? Mert Franciaország vallásilag sokszínű: ott vannak a reformátusok, a muzulmánok, a zsidók, nyilván ők nem dicsőíthetnek egy katolikus zászlót – ez a szélsőbal érvelésének veleje. És ez így fog menni még jó darabig.
A radikálisok találtak egy csontot, amelyen jó ideig elrágódhatnak. Az sem kizárt, hogy az Európai Parlamentben elég nagy csapatot tudnak majd felsorakoztatni maguk mögé.
És akkor a himnusz szerzőjének, Beethovennek vallási meggyőződéséről még nem is beszéltünk.