Kereskedelmi háború eszkalálódik a világ két legnagyobb gazdasága, az Amerikai Egyesült Államok és Kína között. Az amerikai külkereskedelmi egyenleg ugyanis hihetetlen mértékű deficitet produkál, amelyet az USA a kínai termékek sarcolásával igyekszik ellensúlyozni.
Ennek első lépéseként Donald Trump amerikai elnök néhány héttel ezelőtt írta alá azt a két proklamációt, amelyek értelmében március közepétől az acél behozatalát 25 százalékos, az alumíniumét pedig tízszázalékos vámmal sújtja. Az elnök az amerikai gazdaság érdekeivel és a nemzetbiztonság elsőbbségével indokolta döntését. Nem véletlenül, miután jelenleg az Egyesült Államok a világ legnagyobb acélimportálója: csupán tavaly mintegy 35 millió tonnányi behozatalra volt szüksége 29 milliárd dollár értékben. Az import legnagyobb része, 36 százaléka (8,5 milliárd dollár) Kanadából származott, a második helyezett Kína 15 százalékos részesedéssel 3,5 milliárd dollárral, míg a dobogó harmadik helyét Oroszország foglalta el 7 százalékkal, amely 1,6 milliárd dolláros tétel.
Kereskedelmi lavina
Ám az acélügy „csupán” előjáték volt. Trump ugyanis úgy határozott, hogy olyan folyamatot indít el, amelynek során számos egyéb kínai termékre is kivethet védővámot. Amennyiben az elhatározást tett is követi, úgy pusztító lavina indul meg a világkereskedelemben. Ezzel a döntéssel Donald Trump az amerikai érdekeket szolgáló fontos iparágakban és technológiákban kívánja korlátozni a kínai befolyást . Egyben az USA a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elé citálja a feltörekvő keleti riválist, miután diszkriminatív technológiai licencezési gyakorlattal vádolja a kínaiakat. Mondván, Kína korlátozásokkal engedi csak be saját piacára a külföldi vállalatokat, tudástranszfert írva elő számukra, azaz szellemi tulajdonjogaik kvázi lemondására kényszeríti őket. Emellett az is problémát jelent az amerikaiaknak, hogy a távol-keleti országban állami szintű támogatást élvez az ipari és a bizalmas üzleti információk megszerzésére irányuló kémkedés.
Számításoktól függően hozzávetőleg 375-504 milliárd dolláros sávban határozható meg az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje. Jóllehet, azt Trump is pontosan tudja, hogy sokféleképpen lehet értelmezni a számokat, a mostani mindenképpen a valaha elért legnagyobb kereskedelmi hiány, amelyhez foghatót még egyetlen ország sem produkált.
Az elnök szerint a szellemi tulajdonjogok megkerüléséből évente százmilliárd dolláros nagyságrendű vesztesége keletkezik országának. A védővámok bevezetése minden bizonnyal csökkentené ezt a tételt, komoly hatást gyakorolva az éves szinten ötvenmilliárd dollárosra becsült, Egyesült Államokba irányuló kínai importra. Miközben Trump arra is utalt, hogy csupán az USA-ban 44 milliónyian dolgoznak a csúcstechnológia területein, amely az amerikai gazdaság jövőjének gerincét alkotja.
Ezek után az lenne meglepő, ha Kína válasz nélkül hagyta volna Trump lépéseit. A kereskedelmi minisztérium március közepén bejelentette, hogy az ázsiai ország összeállított egy 128 amerikai terméket felsoroló listát. Peking egyebek mellett azt fontolgatja, hogy 15 százalékos védővámot vet ki az amerikai szárított gyümölcsökre, borra és acélcsövekre, illetve 25 százalékosat a sertésexportra, valamint az újrafeldolgozott alumíniumtermékekre. Két szakaszban foganatosítanák a válaszlépéseket. Először a 15 százalékos vámot vetnék ki 977 millió dollárnyi 120 termékre, majd a 25 százalékost 1,99 milliárd dollárnyi termékre. Ez azonban az amerikai farmerek vesztét jelentené, akik közel húszmilliárd dollár értékű árut exportáltak Kínába. Többek között azért is, mert az ázsiai ország az amerikai sertéshús harmadik legnagyobb piacává vált az elmúlt pár évben.
A kínai szaktárca minél előbbi egyeztetésre kérte fel Washingtont, de nem közölt határidőt. Ellenben felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai vámok emelése súlyosan aláaknázhatja a globális kereskedelmi rendszer működését. A két ország egyébként már korábban is összetűzésbe került az amerikai vádak miatt. Ezért még 2015 szep-temberében megállapodtak, hogy tartózkodnak a másik ellen irányuló online ipari kémkedés támogatásától. Ám az egyezséget mindössze egyetlen napig tartották be a felek, vagyis e téren lényegi előrelépés nem következett be.
Az elmúlt hónapokban azonban az USA keményebb hangnemet ütött meg a távol-keleti országgal, különösen ami a techvilágot illeti. Nem csak a levegőbe beszéltek az amerikaiak: februárban Christopher Wray, a Szövetségi Nyomozóiroda igazgatója, egy biztonsági szakértőkből álló csoporttal egyetértésben, felhívta az amerikai szenátusi hírszerző bizottság figyelmét, hogy a Huawei és a ZTE termékei potenciális veszélyt jelentenek az Egyesült Államok nemzetbiztonságára. Az érintettek persze minden vádat tagadtak. Hasonló okokból döntött egyébként úgy nemrég az amerikai elnök, hogy megvétózza a Broadcom és a Qualcomm egyesülését. Ami persze egyáltalán nem biztos, hogy létrejött volna, ám az USA elnöke nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozva e lépésével egyszersmind az Intel fejfájásán is enyhített. Miközben az Egyesült Államok szövetségesei és vetélytársai egybehangzóan a szabadkereskedelem elleni támadásnak és egyértelmű protekcionista fordulatnak minősítették a védővámok bevezetéséről hozott döntést.
Az Európai Unió és Kína pedig azt nehezményezte, hogy az amerikai elnök a végső szó kimondásakor nemzetbiztonsági okokra hivatkozott.
Hajtóerő
A dél-kínai Hajnan szigetén, Bo’ao városa 2001 óta minden évben nagyszabású ázsiai gazdasági fórumnak ad otthont, amely az alapítók szándéka szerint a regionális gazdasági integrációt, a kontinens egyes országainak a gazdasági fejlődését kívánja elősegíteni. Így volt ez a napokban is a kínai Davosként emlegetett, Bo’ao Fórum Ázsiáért elnevezésű nemzetközi konferencián, ahol Hszi Csin-ping elnök beszédében ugyan nem említette meg nyíltan egy amerikai–kínai kereskedelmi háború veszélyét, ám egy sor olyan intézkedést vázolt fel, amely erre utalt.
Mint mondta, „miközben Washington azzal fenyeget, hogy rengeteg kínai termékre vet ki pótvámokat, mi azt ígérjük, hogy már idén jelentősen csökkentjük a külföldi autók és más, meg nem nevezett termékek behozatalát terhelő vámokat”. A kínai elnök közölte, hogy a tavaly ősszel bejelentett vállalásoknak megfelelően sokkal szélesebbre tárják az ázsiai ország pénzpiacait a külföldi befektetők előtt, valamint enyhítenek a kínai vállalatokban való külföldi tulajdoni hányadot szigorúan korlátozó előírásokon az autó- és repülőgépiparban, illetve a hajógyártásban, „amint ez lehetségessé válik”.
Külföldi befektetők üdvözölték, hogy a kínai államfő kiállt a reformok folytatása mellett, ideértve a szellemi tulajdonjogok fokozott védelmét, de hiányolták a konkrétumokat, az időpontok határozott megjelölését. A konferencián az is elhangzott, hogy Kína a következő öt évben 750 milliárd dollárt, azaz több mint 215 ezer milliárd forintot tervez befektetni külföldön. Az öt esztendő folyamán Kína 8000 milliárd dollár értékben importálhat termékeket, ráadásul a világ idegenforgalmi szektorának is az egyik hajtóereje lesz.
Olcsó sertés
A hatalmasra duzzadt amerikai deficitet tehát az Egyesült Államok a kínai termékek sarcolásával is ellensúlyozhatja – összegezte kérdésünkre Kecskés András közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem Gazdasági és Kereskedelmi Jogi Tanszék vezetője. A szakértőtől azt is megtudtuk, hogy Washington részéről csupán az egyik első lépés volt az acél- és alumínium-vámtarifa emelése, és az egyre gyakrabban már csak „Trump-csomagként” emlegetett intézkedések körében mostanra már 1300 kínai termék megvámolása szerepel. Kecskés abban bízik, hogy ez a folyamat nem lép túl a fenyegetésen, és a reálgazdaságban nem hajtják végre a vámok ilyen mértékű megváltoztatását. Azzal ugyanis katasztrofális kimenetelű folyamat indulhat el.
A kereskedelmi háborúnak lehetnek ugyan európai győztesei, de rászabadíthat a világra olyan kereslet-kínálati válságot, amilyet az 1930-as években az Egyesült Államok már megtapasztalt, és amelyet csak a második világháború fegyverkezési megrendelései simítottak el az amerikai gazdaságon belül.
Abban több elemző szakértő is egyetért, hogy Kína az amerikai cégeken keresztül gyakorol nyomást Washingtonra. Akkor tör ki az akár több évig elhúzódó kereskedelmi háború, ha Peking a kínai piacon terjeszkedő amerikai cég, a Boeing termékeit is célba veszi, márpedig ez sem elképzelhetetlen. Ehhez elég Kínának visszalépnie a Boeing gépek rendelésétől, az többéves késést okoz az utasszállító flották ellátásában. Washington pedig egyedül maradhat, amivel kapcsolatban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság is jelezte aggályát.
Az igazi kockázatot az jelenthetné, ha az amerikai–kínai vámcsetepaté globális kereskedelmi háborúvá fajulna. A szakértők szimulációs számításai szerint a legrosszabb forgatókönyv esetén, amely több regionális és globális kereskedelmi erőcentrum részvételével kialakuló, adok-kapok jellegű vámszankció-sorozattal számol, a világgazdaság növekedési üteme 2019-ben 2,5 százalékra esne vissza a jelenleg becsült három százalék helyett, az amerikai gazdaság növekedése pedig a cég által jósolt 2,5 százalék helyett mindössze 1,7 százalék lenne jövőre. További kockázatot jelentene, ha Kína jelentős mértékben és hosszabb időre visszafogná az amerikai kincstárjegyek vásárlását. Annál is inkább, mivel az ázsiai óriás jelenleg az adósságpiacokon hozzáférhető 14 700 milliárd dollárnyi amerikai kincstárjegy-kötelezettségek nyolc százalékát birtokolja.
A kínai–amerikai kereskedelmi háborúból azonban akár hasznot is lehet húzni, amire Közép-Európának lehet esélye. Kérdés, mennyire tudjuk ügyesen pozícionálni magunkat. Amennyiben ugyanis a két gazdasági nagyhatalom megtiltja egymás áruinak a behozatalát, valahonnan pótolni kell a kiesést. Az itteni sertéshús versenyképesebbé válik az eddig olcsó kínai sertéssel szemben a hatalmas ország belső piacán.
Így Magyarország is nyerhet a nagy port felverő, most kezdődő kereskedelmi csetepatén.
Luxuslevegő
Az újonnan megnyílt sanghaji Cordis hotel sokban hasonlít a nyüzsgő város több mint ötezer másik szállodájára. Drága berendezés, feszített víztükrű medence, tágas bálterem és elegáns spa várja a kedvező ajánlatokba csomagolt luxuspihenésre vágyókat. Ám a hotel egyvalamiben utcahosszal megelőzi a konkurenciát: tiszta benti levegőt kínál. A 396 szoba mindegyikében ugyanis a dupla üvegű ablak mögött kétszeresen tisztított levegő kering. Minden szoba rendelkezik levegőszennyezettség-mérővel, és a tévék mutatják az adott szoba aktuális szállópor-koncentrációját. A szálloda vezetése szerint így a hotel levegője tízszer tisztább a mindenkori utcai levegőnél.
Szakértők üdvözölték a hotel bejelentését, mivel a beltéri légszennyezettség komoly probléma Kína-szerte. „Az emberek idejük kilencven százalékát beltérben töltik, de az itt belélegzett szennyezett levegő okozta hatásokkal alig foglalkozunk” – magyarázza Sieren Ernst, az Ethics & Environment környezetvédelmi tanácsadó cég alapítója.
Pekingben a szálló por koncentrációja évente 9 százalékkal emelkedik. A WHO 2017-es felmérése szerint a kül- és beltéri légszennyezettség 6,5 millió ember idő előtti halálát okozza világszerte. A német Globális és Környezeti Tanulmányok Intézete pedig azt mutatta ki, hogy a szűrt irodai levegő jelentősen növelheti a dolgozók élettartamát. A Lendlease alkalmazottai például 6,3 nappal élhetnek tovább évenként a tisztított irodai levegőnek köszönhetően. A cég sanghaji irodájában ma már jobb a levegő, mint Szingapúrban, New Yorkban vagy Los Angelesben.
Az irodai környezet zöldítése azért is fontos Kínában, mert egy nem régi tanulmány szerint a munkaváltások 56 százalékát a rossz irodai egészségügyi feltételek okozzák. Ráadásul egy harvardi kutatás kimutatta, hogy a zöldépületek dolgozói nagyobb kognitív teljesítményre képesek, jobb az alvásminőségük, és kevésbé lesznek betegek. Nem véletlen, hogy 13. ötéves terv kötelezi az új építésű pekingi épületeket a megfelelő környezetvédelmi feltételek kialakítására.
A beltéri levegő szűrése persze még nem megoldás a nagyvárosok légszennyezettségére. Számos megoldási javaslat született már, közöttük az olyan egyszerű lehetőségektől, mint az autós közlekedés csökkentése a jelenleg szinte elképzelhetetlennek tartott futurisztikus ötletekig. A dán művész, Daan Roosegaarde például olyan biciklit tervezett, amely ionizációs folyamattal tisztítja a levegőt kerekezés közben. Más elképzelések azt mondják, hogy bár fontosak a technikai fejlesztések, igazi előrelépés akkor történne, ha a környezetszennyező országokban és városokban minden lakosnak fizetni kellene az egészségügyi határértéket meghaladó napok után. A The
Guardian példája szerint tíz napért száz fontot, húszért kétszázat, és így tovább. 2016 decemberének „légapokalipszise” alatt például 460 millió ember szívta az egészségügyi határérték hatszorosára szennyezett levegőt Kína nagyvárosaiban.
Pekingi és sanghaji lakók mind többen elhagyják a városukat, és a Mekong folyó környékén, Kína délkeleti részén vesznek lakást. Jinghong repterén már a kapuknál hatalmas táblák hirdetik az újonnan épült lakóparkokat és a „friss levegőt”, a hotelek pedig olyan brosúrákkal fogadják a „klímamenekülteket”, hogy „ne félj, nem fog megmérgezni a friss levegő”. A költözés és a tiszta szállodai levegő is pénzbe kerül. A Cordis hotel üzemeltetői tíz százalékkal akarják drágábban adni szobáikat a versenytársaknál. Beigazolódni látszik tehát Daan Roosegaarde jóslata, hogy hamarosan „a legnagyobb luxus nem egy Louis Vuitton táska lesz, hanem a tiszta levegő”. /Jancsó Orsolya/