Mi baj van a Facebookkal? Hiszen rengetegen szeretik, kétmilliárd fő, a Föld lakosságának közel harmada innen tájékozódik, itt osztja meg észrevételeit közösségével, tartja a kapcsolatot ismerőseivel. A közösségi hálón részt vevők mintegy kétharmada mindennap használja, napjában ötvenmillió órát töltenek a Facebook oldalait böngészve. A felhasználók zöme elégedett vele, miközben nem tűnik fel nekik, hogy egy kézből – vagy kitágítva egyetlen hatalmas vállalattól – kapják az információkat, egy ideológia, mégpedig az Amerika nyugati partján hódító balliberális eszmerendszer hatása alatt élnek, amellyel többségük megbékél. Hozzászokott ehhez.
Felpörgetett cenzúra
A szörny percről percre nő. Mark Zuckerbergről, a cég vezetőjéről, aki csak az idén lesz 34 éves, tavaly kezdték el azt pletykálgatni, hogy valamelyik leendő elnökválasztáson akár az Egyesült Államok államfője is lehet majd belőle. Zuckerberg tevékenységében sok jel utalt erre. De miért nem az egész világ első számú vezetője, addigra csak létrehozzák az egész emberiség elnökének posztját, hiszen töretlen karrierjének végcélja akár ez is lehetne?
Akkorra már bőven meghaladja a Föld lakosságának felét a Facebook-fanok száma, egyszerű gombnyomással meg is választhatják a Föld nevű bolygó urának. De erre valójában nincs is szüksége, ugyanis e cím nélkül is rendelkezik ilyen globális befolyással. Hihetetlen gazdasági, pénzügyi, politikai, médiahatalom összpontosul a kezében. Zuckerberget a mostani botrány kipattanása előtt a világ negyedik leggazdagabb embereként tartották számon, most pár helyet visszaszorult ezen a listán, magánvagyonát 60-70 milliárdra teszik. De van még ideje a vezető hely elnyerésére.
A Facebook tőzsdei értéke több mint 540 milliárd dollár, ami ötvenmilliárddal több, mint Belgium éves nemzeti összterméke. A vállalat bevételei 97 százalékban az internetes oldalain elhelyezett reklámokból származnak. Pénztartalékaiból bármilyen kisebb, akár komoly vetélytárssá váló vállalatot gond nélkül felvásárolhat. Meg is tette ezt a Messengerrel, a WhatsApp-pal, az Instagrammal, hogy ezek ne okozzanak később gondot neki, inkább őt gazdagítsák.
Az utóbbi évben a Facebook felpörgette saját cenzúráját, mert korábban az a vád érte, hogy minden megjelenhet az oldalain. Ma már nem, világszerte több tízezres cenzorsereg árgus szemekkel nézi a szerintük „gyűlöletkeltő” bejegyzéseket, amelyeket azonnal eltávolítanak az oldalakról, a feltevőt pedig kitiltják a Facebookról. Elsősorban jobboldali véleményeket rostálnak meg, a bal felől jövő bejegyzésekben még a kormányfőgyilkosság is megengedett.
Hogy politikailag semleges témával példálózzunk, szerintük a milói Vénusz is pornográf alkotás. Pedofil kategóriába sorolták a világ egyik legdrámaibb fotóját, a napalmbombázás után meztelenül menekülő vietnami kislány képét. Erre mondta Zuckerberg: „Van még mit tanulnunk.” Valóban.
Az egyértelmű politikai befolyás pedig ott rejlik, hogy a Facebook aktív közönségéről napra pontos, személyes információkkal rendelkezik, amelyekről maga a buzgó tag tesz említést, vagy a hátrahagyott „nyomokból” ez is kikövetkeztethető. Baráti kapcsolatok, számtalan különböző irányú érdeklődés, akár nemi is, anyagi helyzet, politikai beállítottság, a vágyott tárgyak sora – ezekre ráeresztve egy algoritmust nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a következő választáson kire fog az illető szavazni. Ezek bizalmas, személyes adatok. A Facebook mindig is azt hangsúlyozta, hogy semmi baj nem történhet az adatokkal. Most – vagyis két éve – ennek ellenkezője történt meg, ami a közösségi háló legnagyobb botrányához vezetett. Olyan rettenetes vihar kerekedett, amelynek elcsendesülésére jócskán várni kell.
Mi is történt? A brit Cambridge Analytica adatelemző, kampánytanácsadó cégről kiderült, hogy még 2015-ben körülbelül ötvenmillió Facebook-használó személyes adataihoz jutott hozzá egy professzor személyiségtesztje segítségével. Az amerikai cég biztonsági rendszere ezt észlelte, felszólítást intéztek a brit vállalathoz, hogy törölje azokat. Majd választ kaptak, hogy kérésüket teljesítették, pedig nem. A Facebook nem is ellenőrizte ezt az állítást, kész ténynek fogadta el a törlést. Csak feltételezzük, hogy valószínűleg – esetleg nem ilyen nagy számban – más adatelemző vállalkozásoknak is voltak ilyen megengedhetetlen ügyeik, ezért fogadták akkor ennyire megengedően a személyes adatok eltulajdonítását.
Az adatlopás nagyrészt amerikai állampolgárokat érintett, mégpedig olyan nagy számban, hogy azzal befolyásolni tudták a 2016 novemberében esedékes elnökválasztásokat. Milyen módon? Különböző választókörzetekre lebontva a brit cég tudorai rájöhettek, hogy adott térségben melyek azok a problémák, amelyek a legjobban érdeklik a lakosságot. Erről tájékoztatták Donald Trump választási stábját, akik ilyen mondandójú beszédekkel fordultak a választókhoz. Az azért enyhe túlzásnak tűnik, hogy a Cambridge Analytica három amerikai államban fordította meg Trump javára az eredményt, de az biztosnak látszik, hogy a billegő szövetségi államokban besegíthetett sajátos módszereivel.
A brit analitikusok természetesen tagadják, hogy törvénytelen eszközöket használtak volna.
A Facebook sokáig mélyen hallgatott az ügyről. Majd a múlt hét szerdáján Mark Zuckerberg először állt a Facebookon a közvélemény elé. Az eddig ugyancsak visszafogott médiamegjelenést tanúsító cégvezető most négyórányi interjút adott az amerikai sajtónak: egyet a The New York Timesnak, egyet a CNN tévécsatornának, egyet a Wired magazinnak, valamint egy szaklapnak, a Recode-nak. Nagy lehet a baj.
Sértett emberek?
A Facebook tőzsdei értéke napok alatt hatvanmilliárd dollárt zuhant, ilyenformán személyes vagyona is apadt pár milliárddal. „A mi felelősségünk, hogy megvédjük az önök adatait – jelentette ki nyilatkozatában Zuckerberg, aki így folytatta: – Ha ebben elbukunk, akkor nem érdemeljük meg, hogy az önök kiszolgálói legyünk. Közösségünk előtt szégyelljük magunkat, én személyesen is nagyon rosszul érzem magam.” Egy sor biztonságot növelő intézkedést jelentett be, sőt odáig ment el, amire eddig sohasem mutatott készséget, hogy hajlandó elfogadni szigorúbb törvényi szabályozást. A Wired magazinnak nyilatkozva immár nem állt ellent „az adatok könnyebb hordozhatóságának”, magyarán annak, hogy ha valaki szolgáltatót vált, akkor a Facebook egyszerűen, ne hosszas huzavona után „engedje el”. Ezt már régóta követelték más internetes cégek.
A tengerek legnagyobb ragadozója most – szorult helyzetében – úgy látszik, enged a kisebbeknek.
A gigantikus vállalkozást bíráló hangok azonban korántsem csitulnak. A WhatsApp egykori vezérigazgatója, Brian Acton, aki 19 milliárd dollárért adta el cégét Zuckerbergéknek, a botrány kapcsán a múlt héten így fogalmazott: „Itt az ideje: töröljük el a Facebookot!” Acton tavalyig dolgozott a Facebooknál, de mondata azt tükrözi, hogy valamivel nagyon elégedetlen. A Signal nevű fejlesztőcégbe ruházott be, amely azon munkálkodik, hogy létrehozzon olyan számítógépes üzenetküldő rendszert, „titkosírást”, amelyet senki sem tud feltörni. Brian Acton így visszatért a WhatsApp eredeti céljához, hogy olyan felületet teremtsen meg, amelyen a felhasználók valóban szabadon fejthetik ki véleményüket.
A Facebook számos korábbi vezetője is felemelte szavát volt vállalata ellen. Sean Parker korábbi elnök azt fejtegette, hogy még ő sem látta át, milyen veszélyeket rejt magában csupán az a tény, hogy a Facebook-felhasználók tábora átlépte a kétmilliárdos számot. „Csak Isten tudhatja azokat a következményeket, amelyeket gyermekeink agyában kifejtünk” – mondta az egykori facebookos. Erre könnyen jött a válasz a közösségi háló vezető köreiből: ezek mind sértett emberek, ne várjunk tőlük egy jó szót sem.
De vajon hogyan fogadta Zuckerberg azt a hírt, amelyet a botrány kapcsán a másik jövőbelátó zseni lépett meg: Elon Musk, a Tesla elektromos autó gyártója és a SpaceX űrkutatási vállalkozás alapítója megszüntette találmányainak Facebook-oldalát. Ő a legnagyobb név, aki ilyenformán reagált a Facebookot megrázó esetre. Az amerikai közösségi hálón fenn lévő emberek közül – számuk 250 millió fő, az egészen kis gyermekeken és magatehetetlen aggastyán korban lévő rétegeken kívül majd mindenki él ezzel a számítógépes szolgáltatással. Még a botrány kitörése előtt az amerikaiak húsz százaléka úgy ítélte meg, hogy szerintük a Facebooknál nincsenek biztonságban a róluk rögzített személyes adatok. Hetven százalékuk viszont nem foglalkozik ilyen kérdésekkel.
Percenként két távozó
Ha Elon Muskhoz más techóriás cég képviselője is csatlakozik, akkor annak lesz hatása.
A nem távoli jövőben beáll a bizalomvesztés, abból igen kemény munka lesz visszahozni a céget. Az elpártoló felhasználókat minden bizonnyal követik majd a hirdetők is, ettől tart Zuckerberg is a legjobban, mert ez lenne számára a nagy érvágás. Egyelőre nagy számban még ez sem következett be, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Az interneten az egész világra kiterjedve napok alatt sohasem látott kampány bontakozhat ki, mint láttuk azt a nőzaklatási ügyekben. Veszélyes, kétélű fegyver ez.
A Facebook számára a számok világviszonylatban sem adnak okot derűlátásra. A hihetetlen felhasználónövekedés megállt, sőt az apadás jelei mutatkoznak: 2017 utolsó negyedévében a felhasználók aránya öt százalékkal visszaesett. A Facebook az idén Amerikában is csökkenéssel lesz kénytelen megismerkedni, 2004-es fennállása óta ez először történik meg vele. A felmérések szerint különösen a 24 év alatti korosztály fogja milliószámra elhagyni a Facebookot, így a felhasználók egyre öregebbek lesznek, ami nem jósol szép jövőt a cégnek. Az elvándorlás világszerte percenként két távozót jelent, ez évente másfél millió, ezzel csak elboldogulna a Zuckerberg-birodalom, csak azt kell megakadályozni, hogy pánikszerűen terjedjen el a bizalomvesztés.
Ha Zuckerbergnek voltak államelnöki tervei, azok a jelenlegi helyzetben biztosan kikerültek az első számú tennivalók közül. Most létfontosságú, hogy megállítsák az egyre inkább elharapózó botrányt, és visszaadják a Facebook régi fényét. Sokan ebben kételkednek, ők azok, akik már régóta azt szajkózzák, hogy fel kellene darabolni a szilícium-völgyi techóriásokat – mint amilyen a Google, az Apple, az Amazon, a Microsoft és természetesen a Facebook –, mert azok gazdasági és politikai befolyási súlyuknál fogva hihetetlen veszélyt jelentenek az egész emberiségre. Mondandójuk eddig pusztába kiáltott szó maradt.
Analitikusok
A világ fejlett felén ma már nincs olyan választás megnyerésére törő párt, amely ne szerződne számítógépes elemzőkkel, Big Data-szakértőkkel. Nekik viszont tömegek különböző csoportjairól megbízható adatokkal kell rendelkezniük, hogy előrejelzésük valós képet adjon a társadalmi rétegek vágyairól, szavazási hajlandóságáról. Honnan szereznek be ilyen adatokat? Ilyen a Facebook, amely valóságos tárházat jelent az adatelemzőknek. Vajon miért van az, hogy ilyenfajta adatlopások többnyire csak konzervatív politikai személyiséghez köthető cégeket érintenek?
Trump természetesen zavaros körülmények között jutott fel az Egyesült Államok elnöki posztjára. De vajon ellenfele, Hillary Clinton adatelemzői mindig tisztán és becsületesen jutottak az általuk belőtt lakossági adatokhoz? Egy előző demokrata párti elnökjelölt, bizonyos Barack Obama volt az, aki a 2008-as választásokon először alkalmazta a marketingtechnikát. Már akkor is bírálatok kísérték az adatelemző cégek tevékenységét. Vagy vegyük a tavalyi párizsi elnökválasztási sikert: Emmanuel Macron győzelmében osztozott egy francia adatelemző cég is.
A Cambridge Analyticáért viszont nekünk sem kell könnyeket hullatni. A 2013-ban a brit SCL cég, a Strategic Communication Laboratories leányvállalataként létrejött vállalkozás vezérigazgatója, Alexander Nix a közelmúltban rejtett kamerák előtt önhitten számolt be arról, hogy milyen eszközökkel dolgoznak. Nemcsak adatlopásról, volt ügynökök alkalmazásáról, megvesztegetésről, prostituáltak által nyújtott szolgáltatásokról dicsekedett a „Srí Lanka-i gazdag üzletember” képviselője előtt, aki a Channel 4 tévéadó álcázott riportere volt. Nix diadalittas ömlengését meg is hálálta a Cambridge Analytica, gyorsan kirúgta a volt etoni, brit elitképzős diákot, aki volt barátaiból állította össze szinte az egész vezetőséget. De úgy tűnik, elkéstek ezzel: a múlt héten a brit rendőrség alapos házkutatást tartott a Cambridge Analyticánál.