Sanghajban állami könyvterjesztésben kapható az angol–kínai nyelvű, Shanghai Church című remek kis könyv, amely először részletesen taglalja a sanghaji templomépítészeti stílusokat, alaprajzokat, belső elrendezéseket, majd részletesen bemutat 48 keresztény templomot a XVII. századi építéstől napjainkig.
A múltban több mint 700 keresztény templom volt a városban, most 143 katolikus és 170 protestáns templom szerepel a hivatalos listán. Ugyanakkor két orosz ortodox, a Szent Miklós-templom és a Bűnösök menedéke katedrális áll még, bár nem látogathatók. Hogy a többi a paphiány, a kulturális forradalom okozta rombolás miatt vagy politikai okból van zárva, azt nem lehet tudni. Mindenesetre feltűnő, hogy a kínai belföldi turizmus okozta „látnivalóigény” miatt megkezdődött az épületek helyreállítása.
A Sanghaji Római Katolikus Egyházmegye 24 működő katolikus templomot tart nyilván, ezek között a legnagyobb és leghíresebb az angol W. M. Dowdall építész tervezte és 1906-ban megépített Szent Ignác-székesegyház mint „a Távol-Kelet első katedrálisa”. A székesegyház Sanghaj „zérópontjától” – a város koordináta-rendszerének origójától, amelyet a magyar Hudec László tervezte Park Hotel halljában jelöltek ki, mindent innen mérnek a városfejlesztés során – tíz kilométerre, kínai szemmel egy ugrásra, délnyugati irányban található, egy széles sugárút mentén. A vörös téglás neogótikus épület háromezer hívőt tud befogadni. A kulturális forradalom idején a székesegyház súlyos károkat szenvedett, harangtornyait lebontották, az összes ólomüveg ablakot összezúzták, a vallásos könyveket, a kulturális emlékekként megjelölt faragott oltárokat, ikonokat és selymeket elégették.
A templomot 1982-ben felújították; napjainkban a kulturális forradalom során megsérült oltárok egy részét helyreállították, elektromos orgona helyettesíti az eredeti híres orgonát. Jelenleg folyik a felhőkarcolókkal körbefogott székesegyház előtti tér, park és vízmedence helyreállítása. A kertben látogatható a szép kialakítású lourdes-i barlangépítmény a Szűzanya szobrával.
A kerítés mellett modern kegytárgybolt található, misék előtt és után zsúfolásig megtelve. A kínálat alapvetően európai termék, de szép számmal kapható helyi kegytárgy is, s ott lóg a falon Ferenc pápa képe, csakúgy mint a székesegyház sekrestyéjében. Nagy hitélet folyik a székesegyházban.
Két alkalommal vettem részt misén, először szombat este hat órakor, ekkor több százan ültek a templomban, szinte csak kínai hívő, hiszen kínai nyelven tartották a misét. A második héten a vasárnapi angol nyelvűn vettem részt, ekkor még nagyobb volt a tolongás. Ázsiaiak, afrikaiak, európaiak, és rengeteg fiatal. Belépéskor fiatal apácák énekesfüzetet, mise- és olvasmányos szöveget, valamint heti körlevelet osztogattak. Nagy örömet okoztam azzal, hogy több száz Magyarországról hozott szentképet adtam át, és megajándékoztam a székesegyházat egy fehér-arany hímzett miseruhával is, amelyet a magyar pálos Teréz nővér készített itthon, Erdőkürtön.
A székesegyház közelében áll az ugyancsak vörös téglás, rendezett épület kerttel, a Szent Ignác Kollégium, mai nevén Hszühuj Középiskola. Ezt is a jezsuiták alapították 1850-ben, és Kínában az első olyan oktatási intézmény volt, amely teljesen nyugati tananyagot kínált. Ottjártamkor nem tudtam megállapítani, hogy katolikus oktatás folyik-e a középiskolában – valószínűleg nem.
Csingtao (Tsingtao), a Pekingtől nagyjából ötszáz kilométerre délkeletre, Sanghajtól nyolcszáz kilométerre északra fekvő kikötőváros a Sárga-tenger partján több mindenről híres. Legutóbb azzal szerepelt a világsajtóban, hogy 2011-ben itt adták át a világ leghosszabb, közel 37 kilométer hosszú tenger felett átívelő hídját. A menetidőt húsz perccel lerövidíti, csodálatos panorámát és érdekes műszaki megoldásokat láthatunk. Ugyancsak odafigyelt a világ e városra 2008-ban, amikor a pekingi nyári olimpia vitorlásversenyeit rendezték itt.
A kikötőváros európai jellegét annak köszönheti, hogy 1898-tól 1914-ig német koncessziós terület volt. Ekkor épült a hatalmas vasúti pályaudvari fogadóépület, az egyetem, a ma is meglévő, akkor német katonai központ épülete és a napjaink világhírű kínai sörét – a Budapesten is kapható Tsingtao sört – gyártó sörgyár. Augusztusban egy hónapos hatalmas sörfesztivál zajlik a tengerparton, természetesen több német sörmárka képviseletével. A városban két keresztény templom található, a római katolikus Szent Mihály arkangyal székesegyház és egy protestáns templom, mindkettő egész nap nyitva, vasárnap istentiszteleteket tartanak.
A neoromán stílusú Szent Mihály-templom hangulatos, macskaköves, lejtős utcácskák között található, két magas tornya messziről látható. A katedrális előtti tér a kínai ifjú párok kedvenc helye, az esküvőre készülők itt fotózkodnak, magyar szemnek furcsán ható menyasszonyseregek takarják el a templomkert kerítését. Meglepő módon óriási az érdeklődés a templom iránt, a belföldi kínai turisták ellepik a padsorokat. Angol és kínai nyelvű tájékoztató táblák magyarázzák a katolikus szentek szobrait, Szent Józsefet, Szent Ferencet, a jobb oldali oldalhajóban a mellékoltár felett hatalmas Lisieux-i Kis Szent Teréz-festmény látható. A bal oldalhajó falán Csingtao város első apostoli vikáriusának, a német verbita szerzetesnek, Georg Weig püspöknek a síremléke, akinek itteni püspöksége alatt, 1932–34-ben épült fel a katedrális. A síremlék – kínai és latin szöveggel – sérült, a kulturális forradalom alatt elcsúfították.
A főleg belföldi turisták számára népszerű Csucsiacsiao városka Sanghaj központjától – forgalomtól függően – félórás autóúttal autópályán is elérhető. Az 1700 éve alapított, csupán hatvanezres városka történelmi városmagja vízi város, csakúgy, mint a még itthon is ismert Vuzhen város, amely egyike a legjobb állapotban fennmaradt, illetve felújított kínai vízi városoknak. A csatornák partján sétálgatva hangulatos sikátorokban vagy csónakba, gondolába szállva „veszhetünk el”, nézegetve a kínai konyha kínálatát, a sok-sok csecsebecsét, s a kőhidakon átkelve bepillanthatunk a számunkra idegen lakáskörülményekbe.
Az óvárosból rátérve a Sanghajba visszavezető útra, rögtön balra fordulva a modern városrész felé, amely egyébként Sanghaj egyik külső kerülete, váratlanul kínai–angol nyelvű útjelző tábla mutatja a katolikus templom felé az irányt. A kapun becsöngetve rögtön ajtót nyit egy karbantartó munkás, s szabadon mehetünk át a templomkerten keresztül, elhaladunk egy lourdes-i barlang mellett, ahol a Sanghajhoz közeli Sesani Szűz Mária nemzeti kegyhely egyedi Szűz Mária a kisdeddel szobra látható. Sesanban minden év május 24-én óriási kínai katolikus részvétellel zajlik a keresztények segítségének emléknapja. A szobor érdekessége, hogy Szűz Mária a feje fölött két kézzel, keresztként tartja a kis Jézust. E szobor kicsinyített változatából tudtam vásárolni a Szent Ignác-székesegyház kegytárgyboltjában.
A templomba belépve tágas tér fogad, világító örökmécses jelzi a templom működését, az oltár és a szószék sötétbordó bársonnyal takarva, a bejárat mellett énekeskönyvek sokasága. A váratlan templomfelfedezés miatt sajnos semmivel sem tudom megajándékozni a híveket. Kifelé menet a templomkert árkádja alatt fotótablók sorakoznak, amelyek megörökítik a templomi közösség életét, számos rendezvényt, ifjúsági összejöveteleket, idős plébános köszöntését, püspöki látogatást.
A földrésznyi Kína katolikus életét átfogóan nehéz megismerni, de egy-egy helyi templomi közösség hűen tükrözi azt a máig ható maradandó munkát, amelyet az elmúlt évszázadok során a jezsuita, ferences, domonkos és a XX. századbeli magyar szerzetesek és apácák végeztek a katolikus hit elterjesztésében, megfogadva Jézus szavait: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”