Talán hat éve történt, hogy interjúalanyom, Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő grafikont nyomott a kezembe. Ez azt mutatta, hogyan szorultak vissza a világban a háborúk. Gyorsan napirendre tértem felette. Nem gondoltam volna, hogy erre egy egész civilizációtörténeti értekezést fel lehet építeni, most azonban hinnem kell ebben: itt tartom a kezemben.
Steven Pinker kanadai–amerikai kognitív pszichológus vállalkozott arra, hogy nemcsak a mennyiségét, de a benne leírtakat tekintve is brutális kultúrtörténeti anyagon rágja át magát, azt bizonyítva: az emberiség – a Hitlerek, a Sztálinok és a legtöbbünkben ott lapuló banális gonosz dacára – igenis képes visszaszorítani belső démonait, teret engedve „a bennünk élő angyaloknak”. Ezt tükrözi a kötet angol nyelvű címe is (Természetünk jobb angyalai), de az eredetit hét évvel követő magyar kiadás szerkesztői feltehetően figyelemfelkeltőbbet akartak. Így legalább nem árulnak zsákbamacskát.
Árulnak viszont egy nettó csaknem 800, a jegyzetekkel és a szakirodalommal, névmutatóval együtt pedig majdnem 900 oldalas könyvet, amely a Facebook-bejegyzésekhez és Twitter-üzenetekhez szokott olvasót nagy kihívás elé állíthatja. Cserébe viszont Pinker nemcsak sokat, de jól is ír; legalábbis a fordító, Gyárfás Vera értelmes magyar mondataiból ítélve mindenképpen. Nem kell megijedni a szerző eredeti szakmájától, a kognitív pszichológiától sem. Pinker ismeretlenül is szem előtt tarthatta néhai pályatársa, Popper Péter intelmét: nyugodtan írjuk a vizuális percepció diszfunkciója helyett azt, hogy az illető nem lát – ettől nem leszünk kisebb tudósok.
A könyv sokkal inkább kultúrsztorizás, mindennapi politika- és társadalomismeret, semmint laborszagú lélekbúvárkodás, és a jegyzetapparátus intellektuális fölénye is kevésbé nyomja laikus egónkat, mint amennyire a kilós kiadvány húzza a karunkat.
Jelen recenzens például régen kilenc esztendeig lubickolt a társadalomtudományokban, amíg azok a napisajtóig nem repítették, sőt rövid ideig demonstrátor is volt egy szociálpszichológiai tanszéken, de a köszönetnyilvánításokban és hivatkozásokban felsorolt végtelen mennyiségű név között most örömmel fedezett fel nem többet, mint négyet, akiktől legalább olvasott valamit. Ennyit változik a tudomány az évtizedek alatt.
Amitől viszont mindezzel szemben joggal tarthat az olvasó: a dokumentumanyag hellyel-közzel rettenetesen kegyetlen, egész egyszerűen azért, mert a régi korok embere így bánt a környezetével, az állatokkal, a másik emberrel és végső soron saját magával is. Annak érzékeltetésére, hogy nem egy helyen ki lehetne tenni a Csak erős idegzetűeknek! táblát, álljon itt egyetlen passzus:
„Falusi játékokon a résztvevők azzal vetélkedtek, hogy melyikük tud hátrakötött kézzel a fejével halálra öklelni egy póznára szögezett macskát, megkockáztatva, hogy arcuk épsége, szemük világa a felbőszült állat karmainak esik áldozatul. […] Vagy disznót rekesztettek egy tágas karámba, s az emberek furkósbottal vették űzőbe, a nézők pedig nevetve figyelték, hogy menekül az állat visongva a csapások elől, míg meg nem döglik.”
Az erőszak alkonya hat trend, öt belső démon, négy angyal és öt történelmi erő bemutatásával vezeti le, hogyan jutottunk el mára egy lényegesen élhetőbb, erőszakmentesebb, ha attól azért teljesen nem is mentes világhoz anélkül, hogy a legtöbbünk Teréz anyához mérhető morális kiválóság lenne.
Pinker burkoltan hibáztatja a médiát, amiért a mégis megtörténő erőszak felnagyításával hamis képet alkot világunkról, ez azonban elkerülhetetlen. Miközben a fejlett világban az emberek legtöbbje ma már nem öli és kínozza a másikat csak azért, mert utóbbi más valláshoz vagy néphez tartozik, esetleg más a szexuális érdeklődése, és a halálbüntetés is két országra, az Egyesült Államokra és Japánra szorult vissza a fejlett demokráciákban, sőt az állatokkal is sokkal emberségesebben bánunk már, azért nem mindenütt ez a helyzet.
Szíriában, Afganisztánban, Jemenben és másutt ma is számolatlanul ölik egymást az emberek. Európának pedig nem kis problémát okoz jelenleg, hogy az ezekről a tájakról származók az ott megszokott erőszakot hozzák kontinensünkre. De ez már másik könyv témája lenne.
(Steven Pinker: Az erőszak alkonya – Hogyan szelídült meg az emberiség? Ford.: Gyárfás Vera. Typotex Kiadó, Budapest, 2018, 872 oldal. Ára: 8900 forint)