Poloskák között élünk. A legismertebb talán az ágyi poloska, amely emberi vérrel táplálkozik. A jó ideje velünk élő, vélhetően a Közel-Keletről származó vérszívó két távoli rokona, a kelet-ázsiai eredetű ázsiai márványospoloska és a déli származású vándorpoloska másként keseríti meg egyre több ember életét.
A média a rovarinvázió okait keresi. Jogosan, hiszen az elmúlt évekhez hasonlóan az idei ősz sok ember számára poloskavadászattal telik. Kimegyünk az erkélyre, és a falról tucatszám söpörhetjük le a barna színű ázsiai márványospoloskát vagy a zöld vándorpoloskát. Majd egy óra múlva megint.
– Az eredetileg kelet-ázsiai elterjedésű ázsiai márványospoloskát Amerikába és Európába is behurcolták. Az Egyesült Államokban az első róla szóló hivatalos híradás a 1990-es évek második feléből származik, bár korábbi felbukkanásáról (repülőgépen és poggyászban, melyek Japánból és Koreából érkeztek) már az 1980-as években voltak feljegyzések.
Az ezredforduló környékére tehető amerikai megtelepedését követően gyorsan meghódította a közép-atlanti régiót, elérte Kanadát is – vázolta fel a rovar észak-amerikai karrierjét Vétek Gábor, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának szakembere.
Az intézmény rovartani tanszékének docensétől tudjuk, hogy Európában a 2000-es évek elején kezdett terjedni az ázsiai márványpoloska. Első példánya Zürichből, 2004-ből ismert. Ugyanebben az évben liechtensteini fénycsapdából is előkerült. Azóta megjelent többek között Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Magyarországon, Monacóban, Németországban, Olaszországban, Romániában és Szerbiában is. Hazánkból 2013 őszén kerültek elő első egyedei Budapestről és a fővárostól délre fekvő Ócsáról. 2014 szeptemberében Soroksáron az ázsiai márványospoloska tömeges jelenlétét észlelték.
2015-ben, egy soroksári körteültetvényen a terméseken táplálkozó egyedei tűntek fel. Az elmúlt években jószerével az egész országot meghódította. (Az ázsiai márványospoloska az Európában őshonos poloskák közül leginkább a hazánkban is általánosan elterjedt bencepoloskával téveszthető össze.)
Bár a faj jó repülő (egyes vizsgálatok alapján 24 óra alatt két kilométer körüli távot is megtehet), nagyobb távolságokra történő eljutásában és meglepetésszerű, földrajzilag egymástól távol eső felbukkanásaiban Vétek Gábor szerint döntő szerepet az emberi közvetítéssel történő véletlenszerű széthurcolás játszik. Új-Zélandra például japán használtautó-szállítmánnyal jutottak el élő példányok.
Az ázsiai márványospoloska szélsőségesen polifág, azaz nagyon sokféle növényen táplálkozni képes faj, melyek között gazdaságilag jelentős termesztett növények (gyümölcs- és zöldségfélék, szántóföldi kultúrák, dísznövények) is szerepelnek. Gyakran a termésen szívogatnak, melynek következtében például különböző külső és belső elszíneződések (kifakulás, barnulás), állagváltozás és deformációk alakulhatnak ki.
A rovar súlyos károkat okozott a világ számos pontján alma-, körte- és őszibarack-termesztésben, valamint szójában, de minőségrontó lehet a borszőlőtermesztésben is. Egyes források szerint az Egyesült Államok közép-atlanti almatermesztési régiójában 2010-ben több mint 37 millió dolláros (mai árfolyamon nagyjából 11 milliárd forint) veszteséget okozott. Észak-Olaszországban és a Kaukázus térségében is súlyos károkról számoltak be a növénytermesztők.
A vándorpoloska eredetileg a Föld trópusi és szubtrópusi éghajlatú területein elterjedt faj. Feltételezések szerint Kelet-Afrikából, illetve a mediterrán térségből származik, innen jutott el a világ különböző pontjaira, Európa északibb területeire – így hazánkba – is, amiben vélhetően a klímaváltozás is segítette. Magyarországon 2000-ben találtak először példányokat. Az utóbbi években pedig már annyira elszaporodott, hogy az ország több pontján jelentős kárt okoz többek között a zöldségfélékben és dísznövényekben, de a szójatermesztést is fenyegeti.
A növények károsítása mellett a két poloskafaj további problémát okoz azzal, hogy egyedei tömegesen húzódhatnak be lakásokba, és így több okból is igen kellemetlen „lakótárssá” válhatnak. Amellett, hogy nyilvánvalóan zavaró a nagyszámú poloska jelenléte az épületek külső falán vagy a beltérben, Vétek Gábor szerint bűzmirigyeik kellemetlen váladéka viszolygást kelthet, valamint tömeges jelenlétük – az élő egyedeken kívül ideértve az elpusztult példányoknak a szoba porába, levegőjébe kerülő maradványait is – allergiás reakciókat is kiválthat.
Mégis mit tehetünk a nagy számban támadó bűzös rovarok ellen? Az ellenük való védekezéssel kapcsolatban jó ideje vizsgálják, hogy melyik módszer a leghatásosabb. Az egyik tábort a rovarokat széttrancsírozók alkotják, mások a házak tökéletes szigetelésében bíznak, míg a vegyszergyártók értelemszerűen a permetezésben látják a megoldást. Sokak szerint a leghatásosabb ilyenkor, ha összelapítjuk a hívatlan vendéget. A poloskák bűzmirigye azonban nagyon kellemetlen szagú váladékot termel – a magyar népnyelv ezért nevezi „büdös bogárnak” őket. (Az állatbarátok óvatosan, zsebkendőbe fogva viszik ki a poloskákat – ha tennének rájuk apró jeladót, az nem sokkal később ismét a lakásban jelezne…)
Kondorosy Előd, a Pannon Egyetem Georgikon Kar Állattudományi Tanszékének egyetemi tanára egy-egy közterületi díszfa esetében nem zárná ki a megoldások közül a permetezést. Házilag is hasonló a helyzet, igaz, pár poloska miatt nem kell permetezni, de ha ellepnek egy fát, így is lehet védekezni. A természet is segítségünkre lehet, hiszen a legtöbb rovarra jellemző, hogy kedvező időjárás esetén elszaporodnak, aztán amikor változik az időjárás, fogy a táplálék, megjelennek a járványok, megjelennek az élősködőik, ragadozóik, akkor vége a tömegszaporodásnak.
Amelyik vándorpoloska nem húzódott fűtött helyre, kemény faggyal elpusztulhat, de a többség a keszthelyi professzor szerint behúzódik. A rovarok szinte mindig találnak olyan szellőzőt, repedést, nyílást, amelyen keresztül a kinti hideg ellen menedéket keresve bejutnak. A téli hidegben sem bízhatunk: a 2016–17-es tél régen nem tapasztalt hideget hozott, mégis átteleltek a zöld vándorpoloskák, az ázsiai márványospoloskák, a szintén nem őshonos és szintén nagy számban előforduló harlekinkaticák.
Természetes ellenségek híján miben reménykedhetünk? Kondorosy Előd úgy tudja, a márványospoloskának Észak-Amerikában sincs természetes ellensége, legfeljebb olyan fajok, amelyek idővel rászoktak a fogyasztására. Oda pár évvel előbb érkezett, mint Európába, és jóval előbb, mint hozzánk. Erősen reméli, hogy itt is megtalálják a rovart az őshonos ragadozók és paraziták. Abban bízhatunk, hogy mivel a madaraknak nem olyan jó a szaglásuk, mint az emlősöknek, remélhetőleg erre a táplálékforrásra is rákapnak.
Időnként felvetődik, hogy ne csak a károkozót importáljuk, hanem természetes ellenségét, a fürkészdarazsat is. Az őshazájukban ezek a darazsak a poloska tojásába rakják saját tojásaikat, így végül nem poloska kel ki, hanem fürkészdarázs. Csakhogy ami működik Kelet-Ázsiában, nem biztos, hogy ugyanúgy fog működni Európában is. Emellett fontos tudni, hogy bármilyen hasznosnak tartott idegenhonos rovar biológiai védekezésben tervezett felhasználását egy új területen szigorú vizsgálatoknak kell megelőzniük.
Az ázsiai márványospoloska olyan mennyiségben van jelen a hazai természetben, hogy kiirtásának esélye a nullához közelít. Egyelőre együtt kell élni velük, bízva abban, hogy bűzösségük ellenére hamarosan felfigyelnek rájuk a madarak és a paraziták.