Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, közismertebb nevén a Lipót, vagyis az egykori Tébolyda 2007-ben zárta be kapuit. Hogy miért, az a mai napig nem világos, de az első robottal végzett hazai agyműtét sajtótájékoztatóján is szó esett arról, hogy az egészségügy átszervezésének egyik legnagyobb baklövése, hibája volt ez a lépés. Ám ha nincs ez a döntés, lehet, hogy Pelle János sem írja meg legújabb könyvét.
A dokumentumregény bevezetőjében sok egyéb mellett arról esik szó, hogy a történetben milyen szerepe volt a Psyché Antikváriumnak, hogyan tölthetett a szerző egyre több időt a Gutenberg-galaxis elkötelezett hívei között, majd válogathatta át az egykori Tébolyda könyvtárának maradékát. Az egyik halom alján talált egy rossz állapotú, kemény kötésű, kézzel, kisebb részben géppel írt, nagy alakú könyvet. A történet kiindulópontját.
A kötet olvasása közben nem tudtam, hova jutok el. Megismerkedtem a spiritizmussal és a teozófiával, előkerült az ektoplazma nevű különlegesség, vagyis az az anyag, amelyet a transz állapotában lévő médium bocsát ki magából egy-egy szeánsz során. Ezen állítólagos füstszerű matéria pontos mibenlétére egyelőre nem találtak magyarázatot, ha létezik egyáltalán, amit kevéssé hiszek.
Jön egy történet a spiritizmus híveként szereplő Obrenovics Sándor szerb királyról, aki előszeretettel fordult meg nejével budapesti szeánszokon, hogy tanácsot kérjen őseiktől. Ő az, akit feleségével együtt meggyilkolnak, ahogyan kellően naturalisztikusan szerepel a lapokon…
Másik borzalmas esetet is megidéz a kötet: 1910-ben a húsvéti ünnep torkollott tragédiába az egyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen. Ez volt az ököritófülpösi bál. Bő évszázada, húsvét vasárnapján bált rendeztek egy csűrben, ahol egy lampion kigyulladt. Az ott mulató huszár a dróton lógó lámpát a kardjával akarta a földre csapni, de az felvágódott a mennyezetre, és felgyújtotta a faszerkezetet és a zsúptetőt.
A gyorsan terjedő lángokban több mint háromszázan égtek meg, mert a csűr kapui zárva voltak, ráadásul a menekülést nehezítette, hogy a kijáratok elé tett padokat leszögelték. Ezt a tüzet a világ legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő tűzvészei között tartják számon. A tűzvészt okozó, ugyancsak odavesző Pongor Bálint huszár szelleme vall az oldalakon.
Járunk a múlt század húszas éveiben, vegyítve némi kémiával, például fatelítési eljárással, amely nemcsak tölgy- és bükkfára, de fenyőfára is kiválóan alkalmazható.
Néhány lappal odébb a szemszuggesztióval cselédlányokat delejező László László nevű betörő bukkan elő, aki a transzállapotba kerülő szolgákkal mit sem törődve fosztja ki a lakásokat. Magától értetődő, hogy a teleportációról is szó esik, és sok más egyébről az összesen bő másfél száz oldalon – példának okáért Rejtő Jenő írása, a Szeánsz a fegyházban című bohózat is belenyomtattatott a kiadványba. Azon már nem csodálkoztam, hogy Matuska Szilveszter vonatrobbantó rémtette mögött is szellemi erők húzódnak meg.
Alapos munka, rengeteg szál, amelynek kibogozására nem elég csak úgy átfutni a mondatokat, mert a felületesség azzal jár, hogy – egyetértve a szerzővel – az emberi psziché képtelen felfogni a dolgok bonyolult összefüggéseit. Akit érdekel a spiritizmuson keresztül a huszadik század, merüljön el.
(Pelle János: Lelkek iránytűje – Dokumentumregény a szellemek világáról. Minerva Kiadó, Budapest, 2018, 158 oldal. Ára: 2490 forint)