Hogy lehet az, hogy Gandhi most a zavargások megszüntetéséért folytat éhségsztrájkot?
– Úgy látszik, nem szeret enni és ennek érdekében minden ürügyet felhasznál.
– Anyukám, az öcsi beledobta a svábbogaramat a társbérlő néni levesébe!
– Nem baj, fiacskám, fogj egy másikat!
– Képzeld, Melákné, ez a piszok Kelemenné tojást és krumplit vett a hatósági ár fölött. Mit gondol, mi lesz ebből?
– Mi lehet? Rakott krumpli!
– Mit kaptál karácsonyra Mancika?
– Egy hajas babát, konyhaedényeket, ruhát, cipőt és kesztyűt.
– És Jancsika?
– Hintalovat, kockajátékot, kisvasutat és bundácskát.
– És anyuka?
– Egy nercbundát, arany karkötőt, briliáns gyűrűt és neylon harisnyát.
– Na, és apuka?
– Apukának kivasalták a nadrágját.
– Mi úgy kezeljük a háztartási alkalmazottunkat, mintha családtag volna. És maguk?
– Ó, mi ellenkezőleg, nagyon udvariasan és előzékenyen bánunk vele.
– Mi az, Kovácsné, maga ilyenkor bevásárolt, ahelyett hogy „Amerika hangját” hallgatná?
– Nézze, Tökmagfalvy úr, a csarnokban is rengeteg a zöldség!
Az egyik nemrég leváltott népbíró előtt tanúként jelent meg Krapancsák. A személyi adatok felvételénél a bíró megkérdi:
– Foglalkozása?
– Képviselő.
– János! – szól a bíró az ajtónál posztoló altiszthez. – Hozzon széket a képviselő úrnak.
Majd ismét a tanúhoz fordul.
– Országgyűlési képviselő?
– Nem.
– Törvényhatósági képviselő?
– Nem, kérem, textilgyári képviselő.
Mire a bíró:
– János, vigye vissza a széket! A törvény előtt minden ember egyenlő!
– Azt mondtad, Jani, hogy a háború után meg fogsz nősülni, de még mindig legényember vagy.
– Hát, olyan sokáig tartott a háború, lelkem, hogy most már békét akarok!
– Tudod, hogy lehet leggyorsabban kimenteni a Dunába ugró öngyilkosjelölteket?
– Hogy?
– Utánuk kell kiabálni: „Mindszenty újabb pásztorlevelet írt”, mindjárt kinn lesznek a vízből.
Udvarias vetkőztető: „Megengedi uraságod, hogy elhordjam az irháját?”
Peches vetkőztető: „Fene egye meg, ez már a második tárca nélküli miniszter, aki ma az utamba akad!”
– Jó reggelt kívánok, szerkesztő úr! Ezentúl jobb lesz a lap?
– Ellenkezőleg, bal!
Parasztember a fővárosban.
– Fene se érti ezeket a pestieket… Újjáépítik a házat, beleépítik az ajtókat, azután ráírják, hogy tilos a bemenet!
(Válogatás a Pesti Izé című vicclap 1946-os, 1947-es és 1948-as évfolyamából. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)