Angol vidéki, múlt század közepi, modern, ipari loft, vintage (régi, régiesített), bohém, minimalista: állítólag ezek most a legfelkapottabb lakberendezési irányvonalak, trendek. Egyre kevésbé számít luxusnak, de azért még mindig megvakarjuk a fejünket, ha idegen végez el olyan feladatot, amelyhez sokak szerint csupán némi esztétikai érzék kell. Hadnagy Timi lakberendezőként végzett nyolc évvel ezelőtt, de azóta annyiféle munkát, kapcsolatot és tapasztalatot gyűjtött össze, hogy ma már a belsőépítészet felé vette az irányt.
– Óriási különbség van egy lakberendező és egy belsőépítész között: a lakberendező inkább a nőies vonalát erősíti egy otthonnak, a belsőépítész pedig köztereket is tervez, és műszaki szemszögből közelíti meg a feladatot. Sajnos van némi igazság abban a mondásban, hogy a lakberendezők az unatkozó háziasszonyokból lesznek: sokan azért választották ezt a pályát, mert nem tudtak mit kezdeni magukkal, amikor otthon maradtak. Pedig egyáltalán nem igaz, hogy egy komplett családi ház belső terveihez elég csupán a szépérzék.
Timi szerint a nők dominálják Magyarországon ezt a szakmát, noha rengeteg energiát, koncentrációt és fizikai erőnlétet igényel. Ő sem a függöny- és kispárna-válogatás miatt élvezi, sokkal jobban szeret „rombolni” és új tereket kitalálni.
Bonta Gáspár munkáival tele vannak a hazai és a nemzetközi építészeti kiadványok. Szerinte, bár egyre többen bízzák szakemberekre a terek kialakítását, nálunk ez még mindig luxusszolgáltatásnak számít, és csak a felső középosztálytól jellemző.
Vizuális tehertétel
– Egy belsőépítész programtervet, büdzsét és hangulatokat vesz át az ügyféltől, viszont én ritkán fogadok el konkrét utasításokat, inkább megyek bele hetekig tartó állóháborúba, és megmutatom, hogy miért van igazam. Ha valaki katalóguslakást szeretne, akkor menjen el az Ikeába, és ott verje el a pénzét. Személyiségfüggő, hogy valaki mennyire kompromisszumkész, de fontos, hogy a tervező és a megrendelő végül közös vizuális formanyelvet beszéljen. A belsőépítészet iparág, másik lépték. Térkapcsolatokban, műszaki megoldásokban, már-már költészetben, pszichológiában gondolkodsz, a lakberendezés pedig alapvetően a dekorációról szól, adott kontúrokon belüli színezgetésről. Csodálatosan rossz példák vannak olyan otthonokra és belső terekre, amelyek inkább terhelik az embert vizuálisan, mint gyarapítják.
Az építész meglátása szerint a 2008-as válság után a pénzpiacokra beáramló alacsony kamatú hitelek miatt egyre szélesebb rétegek egyre szívesebben szálltak be az ingatlanpiacra. Eközben felnőtt egy „millennial” generáció, és hirtelen nagyon nagy potenciál szabadult mindenre, ami mozdítható a városban, sőt az egész országban. Mindenki épít, fejleszt, növekszik.
– Ha végiglapozok egy építészeti lapot, tízből három terv borzasztóan rossz, ám ez még mindig jó arány, mert a maradék viszont csodálatos. Tudni kell nemet mondani, hiszen attól, hogy sokaknál hirtelen kolbászból lett a kerítés, még nem lett mindenhol lakótárs a jó ízlés. Ahhoz, hogy egy tudatos fejlődést fenn tudjunk tartani, kiépítsünk egy igényes, „értő” vásárlóréteget, és megalapozzuk a helyünket a világ dizájntérképén, nagyon jó munkákat kell csinálnunk – nemzetközi nyilvánossággal kísérve.
Hadnagy Timi úgy látja, régen is divat volt a lakberendezés, csak akkor nem volt ennyire látványos, mint ma, amikor a közösségi média és legfőképpen az Instagram segítségével már mindenki lehet szakács, stylist vagy éppen enteriőrtervező. A lendület hatalmas: azért is lett divatos lakberendezőt fogadni, mert a csapból is ez folyik.
A hírek szerint akár egy évet is várnia kell annak, aki egy jó szakembert kíván megbízni otthona kialakításával. A tervező díja segítheti a megrendelőt abban, hogy végül megfelelő helyekről, forrásokból szerezzen be mindent a lakásába. Mára viszont a nagy cégek is rájöttek arra, hogy az Instagramon keresztül lehet jó vevőkört elérni, így már mindenki ebből akar megélni. Timi szerint, aki már komoly belsőépítészeti portfólióval is rendelkezik – ő tervezte többek között a 235 Film gyártócég irodáját, amely elnyerte a 2017-es év legjobb dizájnirodája címét hamisítatlan loft hangulatával, tágas bőrkanapéival, nyerstégla-falaival és egy falon függő rinocéroszfejjel – a teljes tervezés sokkal izgalmasabb feladat.
Egyetemi asztalosműhely
– Ez ennél a csaknem 400 négyzetméteres irodánál is így volt: megkerestek, határozott elképzelésük volt a stílusról, nagyon sok személyes tárggyal. Én hoztam a kivitelező csapatot, mentem piacra Erdélybe olyan tárgyakért, amelyek később a tárgyalóba kerültek, tartottam a kapcsolatot mindenkivel, és felügyeltem a munka menetét. Manapság már minden tegnapra kell, a munka nehezét mi két hónap alatt végeztük el. Mónus Noémi a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) végzett építészként, ma már itt is tanít prezentációs technikákat.
Szerinte az elmúlt évtized legbiztatóbb változása az, hogy az építőiparban lett munka, az egyetem pedig lépést tart a trendekkel, fiatalodik a tanári gárda, modernizálódik az oktatás.
– Őrült nagy lutri eltalálni, hogy öt év múlva mire lesz igény. Én 2006-ban kezdtem el az egyetemet. Akkoriban szárnyalt az építőipar, mire viszont lediplomáztam, a béka feneke alá került, lehet, hogy a most elsős diákokkal is így lesz. Az elmúlt években számos új építésziroda nyílt, a rendszer pedig fenntartja magát, így nem kell bezárniuk két-három év múlva, amikor vége egy nagy megbízásnak.
Régen a MOME-n végzett építészeket a műszakisokkal ellentétben inkább csak rajzolni és tervezni hívták, mert nagyon jó kézügyességük van. A tanszék ezen is szeretne változtatni: megtanítani a fiatalokat, hogyan „adják el magukat”. Ne legyenek a tehetséges fiatalok pár év alatt pályaelhagyók, csak mert nem tudják, mi az az önképviselet – húzza alá Noémi.
Az építészet-bútortervezés-belsőépítészet hármas egysége csak együtt tud működni. Az egyetemen éppen ezért van egy jól felszerelt asztalosműhely, ahol a hallgatók már az első félévben, ha felületesen is, de megtanulják használni a gépeket és azt, hogy melyik anyag mire képes, utána pedig szabadon garázdálkodhatnak, farigcsálhatnak bármit. Akit persze nem érdekel az egész, az két nap alatt összecsapja a féléves feladatát. – De vajon hogyan lehet eltalálni a megfelelő arányokat egy munkánál, hogy ne essünk túlzásokba?
– Egyszer régen megkérdeztem kiváló sakkozónkat, Polgár Juditot, hogy mi az az elhivatottság, amely őt viszi előre – folytatja Bonta Gáspár. – Azt válaszolta, hogy a táblán sötét és világos foltokat lát, ahol pedig sötét, azaz problémás foltok vannak, azt ki kell világosítani.
Ez is egy csata, vannak konfliktusterületek, sötét gócpontok, akár egy sakkjátszmában. A megrendelő, a tervező, a kivitelező és az árak sokismeretlenes küzdelme az idővel. Ehhez pedig még hozzátenném azt a régi, Pilinszky Jánossal készült interjút, amelyben megkérdezik tőle, hogy mit csinál akkor, amikor nem ír. Ő jellegzetes hangján azt mondja, hogy keresem a csöndet. Van egy gyomorérzésem, amikor harmóniába kerültek a dolgok, akkor valami átkattan a fejemben.
Gáspár rengeteg extrém kívánsággal találkozott már: kértek tőle lichthófból átalakított belső teraszt citromfaültetvénnyel, fürdőkádból gombnyomásra elővarázsolható tévét és könyvespolc mögé rejtett titkos irodai találkahelyet is. Egyszer egy szadomazochizmust kedvelő és gyakorló párocska miatt kellett kikísérleteznie, hogy mitől nem szakad ki a falból az egymás kikötözésére használt kampó.
Hadnagy Timi lakberendező szerint is akadnak nagyon divatos, de használhatatlan bútordarabok és elektronikai eszközök is. A praktikus szempontokat figyelembe kell venni: nem mindegy, hogy milyen vasalatokkal dolgozik, vagy például milyen a munkapult felülete egy konyhában. Fel kell mérni, hogy a megbízó pontosan mi mindent fog csinálni a térben.
– Az egyik ügyfelem például egy közepes méretű, új építésű lakásban szeretett volna megteremteni egy elegánsan angolos vidéki hangulatot, ám ez egyszerűen nem megvalósítható olyan helyen, ahol nincsen belmagasság, nem lehet stukkókat kialakítani. Mindenki imádja a loft stílust a nyersbeton- és téglafelületekkel, hatalmas terekkel, ám panelben nem lehet ilyen hangulatot varázsolni. Ha egy tervező komolyan veszi magát, akkor nem adja ilyesmihez a nevét – húzza alá a szakember.
Kérdés, hogy a jövő belsőépítészei az instant megoldások, beállított magazinfotók és divathullámok között merre fognak elindulni. Mónus Noémi öt éven át tartott a MOME-ra felkészítő építészeti kurzust a Corvin Rajziskolában, ahol a szakma alapjait próbálta belekalapálni a legtöbbször még gimnazista diákok fejébe.
A minimalizmus divatja
– Év elején mindig tartottunk egy bemutatkozást. Volt, aki azzal nyitott, hogy „Kis Erzsi vagyok, a MOME-ra szeretnék járni, mert lakberendező szeretnék lenni”. Erre mindig azt mondtam, hogy aki színes kispárnákat szeretne válogatni, az nyugodtan elsétálhat, visszaadjuk a pénzét. A diákoknak kellett hozniuk egy fotót egy épületről, egy belső térről és egy bútorról: olyat kellett választaniuk, amelyet valamiért nagyon szeretnek.
Volt, aki kiválasztotta Jennifer Aniston lakását, és amikor megkérdezem, hogy miért tetszik neki, a válasz az volt, hogy nagyon szereti a színésznőt. Jöttek Makovecz Imrével és olyan építészekkel, akiknél az ideológia az építészet elsődleges funkcióját, a használhatóságot szorítja háttérbe.
Ekkor puritán módon el kell nekik magyarázni, hogy az egész nem a fafaragásokról szól, hanem terekről, fényről és árnyékról, hidegről és melegről. Be tudsz-e férni azon az ajtón, le tudsz-e menni a lépcsőn, vagy sem. Aki azt gondolja, hogy az egész egy nagy filozófiai játék, annak csak öt százalékban van igaza. Amikor viszont leesik nekik a tantusz, rájönnek, hogy ez sokkal jobb, mint amire először gondoltak.
Noémi szerint még mindig nagy divat a minimalizmus, amely Japánból ered a zen buddhizmusból, és az a lényege, hogy ne a tárgyainkat halmozzuk fel, hanem inkább emlékeket gyűjtögessünk. Az építész tanár elmondása szerint náluk ez karakteres építészeti szervezőelem, Európában viszont pusztán trend, hiszen erősen ellentétes a mi kultúránkkal.
A különféle vintage irányok pedig azért gyűrűztek be, mert az átlagembernek nosztalgikus visszagondolni egy őrült romantikus kicsit finn, kicsit provence-i, kopottas hangulatra. Ugyanígy a mai hallgatóknak pedig öröm visszagondolni a szürrealista festészetre és a posztmodern építészetre, de divat a nyolcvanas évek élénk színvilága és az arany is. Amikor pedig a japán minimalizmus keveredik egy kis figuratív giccsel, isten irgalmazzon nekünk!