Nagy bejelentéssel rukkolt elő a Magyar Nemzeti Bank (MNB), miszerint hazaérkezett Magyarországra hazánk aranytartaléka. A hozzávetőleg 100 ezer uncia, azaz mintegy három tonna súlyú nemesfémet a héten Londonból hozták vissza Budapestre. A mostani árfolyamon számolva 130 millió dollár értékű jegybanki aranytartalék hazaszállításáról az MNB vezetése teljes egyetértésben döntött, hiszen a jegybank megítélése szerint az aranytartalék országon belüli birtoklása tovább erősítheti a Magyarország iránti piaci bizalmat.
A Magyar Nemzeti Bank az 1924-es alapításától fogva tart aranytartalékot. Ennek mennyisége folyamatosan növekedett a második világháborúig, amelynek a vége felé, 1945 januárjában mintegy 30 tonna súlyú aranytömböt és aranypénzt szállítottak ki az „MNB-aranyvonattal” az ausztriai Spital am Pyhrnbe. Ez a mennyiség a háború után, 1946-ban teljes mértékben visszakerült.
Amennyire ismert, a hetvenes évek első felében 65-70 tonna körüli szintre emelkedett a hazai aranytartalék mennyisége, amely 1989-re 50 tonna körüli szintre csökkent. A Bretton Woods-i aranydeviza-rendszer felbomlását követő időszakban az aranytartalék jelentős változását befektetési és spekulatív megfontolások befolyásolták. Az 1980-as évek végén született döntés arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét a minimális szintre kell csökkenteni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy rövid idő alatt tíz tonnára zsugorodott az aranytartalék, majd 1992-re a mai, három tonna körüli szintre csökkent.
A kilencvenes évek eleji értékesítés során az MNB – az akkori nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – az aranyért ellenértékként kapott devizát az akkor biztonságosabbnak, likvidebbnek tartott és még magasabb várható hozammal rendelkező külföldi állampapírokba fektette be.
A 2008-as pénzügyi világválság ugyanakkor alapjaiban írta át a jegybankok aranytartalékokkal kapcsolatos magatartását. Az arany immáron nem pusztán befektetési termék a jegybankok számára, hanem olyan stratégiai eszköz, amely alkalmas az ország iránti bizalom erősítésére külföldön és belföldön egyaránt. A tradicionális tartalékeszköz ilyen módon egyre nagyobb mértékben, ismételten gazdaságstratégiai szereppel is bír. Ehhez a folyamathoz illeszkedik a Magyar Nemzeti Bank mostani döntése, amely szerint eljött az ideje annak, hogy hazaérkezzen az ország aranytartaléka, amely felett teljes joggal és fennhatósággal rendelkezik az MNB.
Érdekesség, hogy tavaly januárban hirtelen egy hónapra eltűnt az összes arany a magyar jegybank nyilvántartásából, de csak azért, mert egy határidős tőzsdei ügylet keretében devizára cserélték. Bár likviditási szempontból az arany sokkal rosszabb tartalék, mint a devizaalapú értékpapírok, menekülőeszköz-státusza, illetve belső hit miatt továbbra is sokan tekintenek rá fontos tartalékeszközként.
A német központi banknak, a Bundesbanknak négy évébe telt, mire sikerült hazaszállítania az ország aranytartalékának egy jelentős részét. Összesen 53 780, egyenként 12,5 kilogrammos (440 ezer euró értékű) aranyrúd került vissza Frankfurtba a New York-i regionális jegybank és a francia központi bank széfjeiből.
Az elmúlt években egyébként számos ország határozott aranytartalékának hazaszállításáról. Az aranyban tartott tartalék külföldi kezelését egyre több jegybank ítélte kockázatosnak, így az elmúlt időszakban a németen kívül többek között a holland, valamint az osztrák jegybank vezetése döntött úgy, hogy az aranytartalékot részben hazaszállítja. Bár már több mint 1700 tonna arany található a német jegybank frankfurti széfjeiben, a 3374 tonnányi összesített aranytartalék egy jelentős része még mindig New Yorkban, mintegy 13 százaléka pedig Londonban van.
Németország rendelkezik egyébként a második legnagyobb aranytartalékkal a világon. A toplista első helye az Amerikai Egyesült Államoké 8134 tonnával – derül ki a World Gold Council összesítéséből. A harmadik a Nemzetközi Valutaalap 2814 tonnával. Utána az olaszok következnek (2451 tonna), nem sokkal maradnak le tőlük a franciák (2435,9 tonna), Kína már kicsit leszakadt (1842,6 tonna). Az oroszok „csak” a hetedikek 1778,9 tonnával. Majd Svájc (1040 tonna), Japán (765 tonna), Hollandia (613 tonna) a sorrend az első tíz helyen.
Noha a jegybankok sosem fogják szétosztogatni az aranytartalékaikat az emberek között, mégis érdekes, hogy országonként mennyi sárga színű nemesfém jut egy főre. E szerint Svájc toronymagasan vezeti a listát, ezt követi Németország, Olaszország és Franciaország, majd szorosan mögöttük ott van Hollandia, Portugália és Ausztria. Hazánkban egy főre 0,3 grammnyi aranytartalék jut, ami európai viszonylatban alacsonynak mondható. Mindössze Norvégiában, Horvátországban, Moldovában és Koszovóban kisebb ez az érték.
A New York-i Liberty Streeten sétálók bizonyára nem is gondolnák, hogy a 33-as számú ház alatt 25 méterrel van a világ legnagyobb „aranybányája”, ugyanis az Atlanti-óceán vízszintje alá ásott trezorokban őrzik a világ aranyát. A helyszín az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed épülete. A száz ország aranytartalékát – a világ jegybanki aranytartalékainak 22 százalékát – tartalmazó 122 fülkét védő trezorba nem vezet ajtó. A belépés egy, a függőleges tengelye mentén forgó acélhengerbe vágott keskeny, három méter hosszú átjárón lehetséges.
A 90 tonnás acélhenger 140 tonnás keretbe van illesztve, és víz-, illetve légmentesen lezárja a trezorkamrákat, ha a biztonsági őrök elforgatják az acélhengert. A nyitáshoz és záráshoz egyszerre több idő- és számzáras kódot kell beütni, amelyek egyesével, több banki alkalmazott között vannak szétosztva, így nincs olyan, aki az összes kombinációt ismerné. Az aranytartalékok biztonságát a zárt láncú kamerarendszer és az elektronikus felügyeleti szisztéma is garantálja, ami kevesebb mint 25 másodpercen belül jelez, ha egy fülke ajtaja nyílik vagy zárul. A világ aranytartalékát őrző páncélterem igazi mérnöki mestermű, egy föld alatti háromemeletes bunker legalján helyet foglaló erődítmény. Bár a dollármilliárdokat érő arannyal való foglalatoskodás a kívülállók számára vonzónak tűnik, az aranyrudak mozgatása meglehetősen fárasztó.
A hidraulikus liftek és a szállítószalagok csak részben enyhítik a személyzet fizikai megterhelését, a 27 fontos (durván 12,2 kilós) rudak emelgetése és elhelyezése igencsak nehézkes.
A világon mindenhol az aranyrúdon lévő pecsét jelzi, hogy hol finomították, illetve öntötték, a számok pedig a tisztaságot mutatják, valamint azt, hogy a rúd milyen olvasztott aranyból készült. Egyik aranyrúd sem százszázalékos tisztaságú arany. Mindegyikben maximum 0,5 százaléknyi mértékben található réz és ezüst, továbbá olyan szennyeződések, amelyeket túl nehéz és túl drága lenne eltávolítani. A nemzetközi tranzakciókban használatos Good Delivery minősítésű aranyrúdnak legalább 99,5 százalékos tisztaságúnak és 350–430 közötti unciásnak kell lennie. Az e sztenderdnek megfelelő aranyrudakat hívják „fine”-nak, azaz színaranynak.