Miért élcelődött kéjesen és elégedetten a magyar sajtó az ausztriai császárként az I. Károly nevet viselő IV. Károly magyar királyon, s nevezte Utolsó Károlynak? Az uralkodó miért gondolta úgy 1918 októberében, hogy Magyarországot csak az „ultranacionalista” Károlyi Mihály mentheti meg? Mi köze volt a Tisza István elleni merényletkísérletekhez Friedrich István előbb függetlenségi, majd kereszténypárti politikusnak, aki 1919 őszén pár hónapig miniszterelnök volt, Szabó Ervinnek, a fővárosi könyvtár névadójának vagy a kommunista Demény Pálnak, aki 1991 elején az első szabadon választott magyar törvényhozás szocialista képviselőjeként hunyt el?
Ha valaki ezekre a kérdésekre keresi a választ, akkor élvezettel és haszonnal forgathatja Hatos Pál történész, a Kaposvári Egyetem docense és művészeti karának dékánja Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története című könyvét. A mintegy ötszáz oldalas munka olvasmányos stílusban, ugyanakkor tudományos és filológiai pontossággal és megalapozottsággal mutatja be hazánk száz évvel ezelőtti történetének folyamatait. A könyvben szereplő tartalmak minőségét és hitelességét nemcsak a nagyszámú végjegyzet – és az ott hivatkozott impozáns irodalomjegyzék – támasztja alá, de a szerző széles körű műveltsége és történeti problémaérzékenysége is.
Hatos Pál kötetének legnagyobb erénye a tárgyszerűség. A történelmi magyar állam összeomlása és megszűnése – tágan értelmezve hazánk 1918 és 1921 közötti történelme – ugyanis viharos időszak. S nem kevésbé viharos – pontosabban: érzelmektől és politikai érdekektől vezérelt – az akkor történtek értelmezése és történeti értékelése sem.
Hatos azonban nem sétált be könyve elkészítése során az emlékezetpolitikai csapdákba, hanem maradt a történészi úton, s források (budapesti és vidéki levéltárak dokumentumait elemezve) és értelmezések (a releváns szakirodalom eredményeinek beépítése mellett számos kiadott és még kéziratban lévő emlékiratot és naplót, valamint korabeli sajtóanyagot használt háttérként) alapján fogalmazta meg állításait.
A történeti tények és források tisztelete mellett – pontosabban éppen ebből következően – Hatos Pál munkájában „mítosztalanít” is. Többek között az őszirózsás forradalomhoz, a „pacifista” szociáldemokráciához, Tisza Istvánhoz, Jászi Oszkárhoz, Linder Bélához vagy éppen Károlyi Mihályhoz – akinek emléke a szerző szerint az államszocializmus korában „a kádári kiegyezés szolgálatában állt” – kapcsolódó, a közgondolkodásban is jelen lévő jobb- vagy baloldali szemléletű – megbélyegző vagy éppen heroizáló – narratívákkal számol le.
Az 1918 októbere és 1919 márciusa közötti diplomáciai és belpolitikai tendenciákat művelődés-, eszme-, valamint gazdaság- és társadalomtörténeti momentumok kiegészítésével és alátámasztásával mutatja be Hatos Pál könyve, amelynek borítójáról Károlyi Mihály hunyorog az olvasóra. Az a „vörös gróf”, akinek „történelmi érdemeit” az 1946-ban kikiáltott Magyar Köztársaság törvénybe foglalta, aki Kossuth téri szobrának néhány évvel ezelőtti elszállítása politikai viharokat kavart, s akire sokan bűnbakként tekintenek mint a történelmi Magyar Királyság megszűnéséért és a trianoni békediktátumért felelős politikusra.
A száz évvel ezelőtti folyamatok – amelyek napjainkig éreztetik hatásukat, s amelyek a mai modern Magyarország genezisének is tekinthetőek – tiszta és hiteles elemzését adja Hatos Pál könyve, amely a Salamon Konrád történész által „nemzeti önpusztításnak” nevezett korszak talán első objektív krónikája.
(Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018, 486 oldal. Ára: 3490 forint)