A nógrádi várostól távol estek az első világháború frontvonalai. Határában nem húzódtak lövészárkok, házait nem rombolták gránátok. Hátországi településként befogadta a menekülteket és a sebesülteket, élelmezte a katonákat. Hadi célra tizenegy harangot elszállított templomai tornyából. Gyalogzászlóalja a háború legvéresebb ütközeteit harcolta végig messzi földön.
Gere József, a Civitas Fortissima mozgalom egyik megalapítója szerint a balassagyarmatiak 1918 őszén végre úgy érezhették, hogy véget értek a háborús megpróbáltatások. Pedig a java még csak ekkor kezdődött. Októberben megalakult a csehszlovák állam, és miután felmérte erőforrásait, szerette volna megszerezni az Ipoly menti vasútvonalat. Előkerült továbbá olyan cseh térkép is a korból, amelyen a salgótarjáni szénmedence, Vác és Miskolc mellett Gyöngyös is szerepelt.
– A csehszlovák csapatok 1918. november elején léptek magyar földre, és minden ellenállás nélkül sorra elfoglalták a felvidéki városokat
– idézi fel az eseményeket Nagy Szabolcs jogtörténész, a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese, a győri Széchenyi István Egyetem jogi karának oktatója.
– Nem álltak meg a szlovák többségű területek határainál, annál jóval többet akartak, bevonultak a színmagyar Csallóközbe is. Olyan homogén magyar városok kerültek a kezükre, mint például Érsekújvár. A novemberben Belgrádban aláírt egyezmény csak a szerb és román demarkációs vonalról rendelkezett, a csehszlovák erőknek tehát semmilyen jogi alapjuk nem volt a bevonulásra. Az előzményekhez tartozik, hogy Károlyi Mihályék ekkor sokkal határozottabban léptek fel az északi fronton, mint a többi helyszínen. Katonai erőket irányítottak a térségbe az ellenség kiszorításának céljából. A magyar csapatok nagyon gyorsan, szinte ellenállásba sem ütközve zavarták ki a csehszlovákokat a Felvidékről.
– A háborús vereség után a magyar hadsereg rendkívül rossz állapotban volt. Bonyolította a helyzetet, hogy az osztrák–magyar hadsereg alakulatai etnikailag nem voltak homogének – egy román többségű alakulatot például hogyan lehetett volna felhasználni Erdély védelmére? 1918 őszén hiányzott tehát a bevetésre kész, magyar etnikumú hadsereg, és a Károlyi-kormány nem is tett komoly lépéseket annak megteremtésére.
– Fernand Vix alezredes a miniszterelnöknek december 3-án átadott egy jegyzéket, amely a demarkációs vonalat nagyjából az etnikai határok szerint határozta meg – a Csallóközt és a Mátyusföldet magyar kézen hagyta volna –, de a kivonuló magyarokat követő csehek ennél jelentősen tovább terjeszkedtek, és behatoltak a magyar etnikai területekre. Ennek egyik oka lehetett az is, hogy ők már értesültek a magyar kormánynak 16 nappal később, 1918. december 19-én átadott új jegyzék tartalmáról, amely gyakorlatilag a trianoni határokat húzta meg demarkációs vonalként. De a csehek még ezen is túl terjeszkedtek, és 1919. január 15-én megszállták Balassagyarmatot.
A helyiek visszaemlékezései szerint már november közepétől érkeztek a hírek, hogy a Felvidéken egy magát cseh légióként aposztrofáló katonai alakulat megszállja a magyar területeket, és bevezeti a csehszlovák közigazgatást.
A hírt megerősítette, hogy hamarosan újabb menekültek jelentek meg a városban: szolgálati helyükről elűzött magyar vasutasok. A helyi vasúti vezetők tisztában voltak azzal, hogy megélhetésük pillanatok alatt semmivé válhat, ugyanis az alakulófélben lévő új csehszlovák állam kulcsfontosságúnak tartotta a Losoncot Párkánnyal összekötő Ipoly-völgyi vasút birtoklását. Megindult az esélyek latolgatása, és terv is született egy esetleges fegyveres ellenállásról. A balassagyarmati 16/II. gyalogzászlóaljban a világháborút végigharcoló Vizy Zsigmond százados több megyei tisztviselő egyetértésével a székely hadosztály mintájára szervezett „palóc dandár” felállításában látta a megoldást. A Károlyi Mihály-pártot képviselő Rákóczi István kormánybiztos azonban a fegyveres konfrontáció elkerülése mellett érvelt.
– A helyi Károlyi-párti erők – félve a fegyveres ellencsapástól – elintézték, hogy Vizy Zsigmondot sürgősen Budapestre irányítsák, és a szerveződő alakulatot is kivegyék a kezéből. Időközben azonban Balassagyarmaton egyre több atrocitás érte a civil lakosságot, ezért a helyi polgári erők, főképp a vasutasok és más hivatalnokok felvették a kapcsolatot Vizyvel, aki Budapestről visszatért a közeli birtokára – mondja Nagy Szabolcs.
Az ellenállást kezdeményező vasutasok haditervet készítettek a Magyarnándorig és Aszódig visszavonult honvédekkel. A köztisztviselők megtagadták az eskütételt az új hatalom képviselői előtt a vármegyeházán, aztán január 29-én hajnalban támadásba lendült a katonaság és a harminc-negyven fős vasutascsoport, majd néhány órányi, nagy veszteségekkel járó harc után visszaszorították a laktanyába a területfoglaló csehszlovákokat.
– A terv az volt, hogy a katonaság kívülről támad, a vasutasok pedig belülről indítanak harcot, így a cseh és szlovák helyőrséget kettős offenzívával próbálják megroppantani a magyarok – meséli a jogtörténész.
– A vasutasokra elsősorban a zavarkeltésben számítottak, és a külső erők hajtották volna végre a döntő támadást, de az események úgy alakultak, hogy végül a helyiek is belekerültek a harcok sűrűjébe. A cseh parancsnokot már az összecsapás kezdetén lelőtték, de az eredeti tervekhez képest így is elhúzódott a csata, és csak estére sikerült a megszállóktól megtisztítani a várost. A napközben kialakult állóháborúban szétszakadtak a csehszlovák erők, több tűzfészek alakult ki. A győzelemben szerepe volt annak is, hogy a megszállók korábban soha nem képeztek önálló hadsereget – a Monarchia hadseregébe beosztva, vegyes etnikumú alakulatokban közösen harcoltak például a magyarokkal is –, így a csehszlovákok, harcedzett hadsereg hiányában, túl nagy ellenállást nem tanúsítottak.
Mialatt a végső ütközethez erőt gyűjtöttek a honvédek, a balassagyarmati lakosok tűz alatt tartották a laktanyát, hogy a megszállók érzékeljék a folyamatos katonai jelenlétet. A délután visszatérő 16-os és 38-as honvédek aztán kiszorították az ellenséget, és a harcok során 78 foglyot ejtettek. A siker hírére és a balassagyarmatiak felhívására a környező települések lakói szintén fegyvert ragadtak, és felszabadították az Ipoly bal partját.
A csehkiverésben többen életüket vesztették. Czakó Balázs közvitéz utolsó szavait a város plébánosa jegyezte le: „Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”
A hősök emléke
Balassagyarmat Város Önkormányzata és a Civitas Fortissima Kör ünnepségsorozatot rendez a centenárium alkalmából. Tyekvicska Árpád, a „csehkiverés” korának forrásait és irodalmát feldolgozó történész elmondta: ma, szombat délután tudományos konferenciát tartanak Hogyan veszett el? Hatalomváltás, fegyveres küzdelmek, emberi sorsok a Felvidéken 1918–1919-ben címmel, az ünneplők koszorúzáson, egész napos emléktúrán és a „Bátrak úszásán” is részt vehetnek. Január 27-én, vasárnap honvédelmi emlékünnepség keretében átadják a felújított hősi temetőt, és megkoszorúzzák az 1919. januári harcokban elesett magyar és cseh katonahősök sírját. Az emlékezést a fegyveres hagyományőrzők összecsapása követi A laktanya ostroma címmel, majd Matúz Gábor A legbátrabb város című dokumentumfilmje látható a Madách moziban. Az ünnepségsorozat hétfőn és kedden könyvbemutatókkal, történelmi vetélkedőkkel folytatódik, a fáklyás felvonuláson beszédet mond Gere József helytörténész, aki a szemtanúk emlékeit összegyűjtötte, és a sorsdöntő eseményeket A szárnyaskerék katonái című kötetben közzé is tette. A százéves évforduló megünneplése tűzijátékkal zárul január 29-én este a Civitas Fortissima téren.