Akármelyik délután lejöhetünk ide, amikor csak időnk van rá. Itt készülünk a versenyekre – mutat körbe a robotikaszakkör termében Umann Dávid, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium RoboTeam csapatának tagja. Színes, legóból épített szerkezetek sorakoznak az asztalon, a számítógépek mellett. – Most a szokásosnál nagyobb itt a rend – állapítja meg a tizenkettedikes fiatalember –, ennél nagyobb zsúfoltság szokott lenni, mert épp a thaiföldi World Robot Olympiad (WRO) robotépítési és programozási tanulmányi verseny előtt állunk.
A megméretésre Bácsi Sándor mérnök-informatikus egyetemi hallgató készíti fel a csapatot, a szakkör vezetőjétől megtudjuk, hogy a világversenyek általában globális kihívásokkal szembesítik a résztvevőket. Az őszi döntőnek otthont adó Thaiföld az élelmiszerhiányra és az éhezésre kívánja felhívni a figyelmet. De milyen megoldást adhatnának ezekre a gondokra iskolás gyerekek? Hamarosan kiderül, hiszen a verseny keretében jelenleg a világ több mint hatvan országának húszezer csapata keresi a saját válaszait az élelmiszerek körüli megoldatlan problémákra.
Játéknak indult, aztán a RoboTeam 2017-ben megnyerte a fődíjat a Washingtonban rendezett, első nemzetközi robotépítő olimpián. A First Global Grand Challenge nevű nemzetközi versenyre 162 országból érkeztek középiskolás-csapatok, hogy több nemzettel szövetségbe lépve gondolkodjanak a tiszta vízhez való hozzáférés lehetőségeiről. A diákok tervezői szemmel tekintettek a feladatra: a víztisztításra, a víz tárolására és az új források feltárására.
– A versenyre robotot kellett építeni, beprogramozni és a helyszínen működtetni. A szerkezet víztisztasággal kapcsolatos mérnöki feladatokat hajtott végre. Mindezt persze szimbolikusan, jelzésszerűen várták el a fiataloktól, a RoboTeam szerkezete a vizet jelképező labdákat színek szerint szétválogatta, majd a kijelölt helyekre szállította a pályán – meséli Koren Balázs matematikatanár, aki a First Global Grand Challenge idei, mexikóvárosi versenyére is elkísérte a diákokat.
– A RoboTeam eredendően legóelemekből épített robotokra specializálódott, a washingtoni és a mexikói versenyre azonban előre a rendelkezésünkre bocsátott, fém alkatrészekből kellett építkezni, ami komoly mechanikai, mérnöki és tervezői feladatot rótt a diákokra. A variációs lehetőségek számát jelzi, hogy a 180 részt vevő ország ugyanazokból az alkatrészekből 180 különbözőféle robottal jelent meg a versenyen. Idén nyáron az energiaválság volt terítéken, a RoboTeam mexikói robotja szélkereket forgatott, dobozok szimbolizálta energiarészecskéket szállított, a napelemeit pedig plexilapok jelenítették meg.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egymillió forinttal támogatta a csapatot, hogy részt vehessen a robotika-világversenyen Mexikóvárosban. Jövőre ráadásul Európában elsőként Magyarországon, Győrben rendezik meg a XVI. World Robot Olympiad világdöntőt. Mekkora tétjük van a versenyeken kijelölt globális témáknak, és ezek mennyire foglalkoztatják a fiatalokat? Az előrejelzések szerint 2050-re kilencmilliárd ember lesz a Földön, miközben a klímaválság miatt harminc százalékkal kevesebb termőföld és negyven százalékkal kevesebb ivóvíz áll majd rendelkezésre. A jövő mezőgazdaságát minden bizonnyal az élelmiszerek iránti egyre nagyobb kereslet fogja meghatározni, felhasználva a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás és a robotok kínálta lehetőségeket.
– A robotoknak kiemelkedő szerepük lesz a jövőben – véli Hervay Bence tizedikes diák –, de a világversenyeken nemcsak azt díjazzák, hogy milyen szerkezeteket tudunk építeni és programozni, hanem a csapatok közötti együttműködést is értékelik, hiszen a problémák megoldásában elengedhetetlen az országok és kontinensek közötti összefogás. A robotok egyébként jelenleg is szerves részei az életünknek: minden ember használ mosógépet, a kórházakban egyre több a műtőrobot, amely már most is rengeteg feladatot átvállal az embertől, a jövőben pedig bizonyára még hatékonyabb és biztonságosabb lesz a használata.
– A robot lényege az automatizáció, az önműködő gépek vagy szerkezetek alkalmazása a munkában – veszi át a szót Umann Dávid. – Szerencsére vannak tevékenységek, amelyeket nem lehet robottal kiváltani – ilyen például a programozás –, baj lenne ugyanis, ha a gép elvenné a megélhetést az embertől. Inkább arra kellene törekedni, hogy az emberek olyan munkát találjanak, amely által jelentősen javulna a világunk. A versenyeken jelenleg az a legnagyobb kihívás, hogy milyen programot írunk a robotra, ennek ellenére én valahogy mégis inkább az építés irányába hajlok, a csapattagok is a konstrukciós képességemre számítanak leginkább, mert engem a programozásnál jobban érdekel a konstruálás.
Koren Balázs tanár úr szerint a robotikaszakkör pontosan a munkaerőpiac igényeire készíti fel a diákokat. Ugyan nem látjuk a jövőt előre, de az biztos, hogy robotok nagy számban lesznek benne.
– A gépekkel való kommunikáció futurisztikusnak tűnhet, pedig bizonyára természetes része lesz a tanítványaim életének. Bence említette a mosógépet, amellyel jelenleg még egyoldalú a kommunikáció: ha megnyomom a gombot, elindul a program. A jövőbeli mosógép majd visszaszól: „Figyelj, az a póló koszos maradt, indíthatom a következő kört?”
Az embernek erre válaszolnia kell valamit, és ezzel elindul a kommunikáció. Fontos, hogy diákjaink beszéljenek világnyelveket, és szükségük van az algoritmikus gondolkodásra is, hiszen akarva-akaratlan kialakítunk naponta ismétlődő eljárásokat, és minden tervszerű, átgondolt tevékenységünket algoritmusok mentén végezzük. Ezek struktúrát, rendet visznek az életünkbe, a gondolkodásunkba és a tevékenységünkbe. A programozási és a kreatív, építő, mérnöki tudás szintén elengedhetetlen lesz a jövőben. Nagyon kevés olyan helyzet adódik a mai oktatásban, amikor mindezeket a készségeket és képességeket egy az egyben megkaphatja a gyerek. Ilyen a robotikaszakkör. Bízunk abban, hogy hamarosan a mindennapi oktatás része lesz.
Fey Mihály tizedikes gimnazista a programozás mellett a tervezői munkát is nagyra értékeli, amely akár legózás közben is megtapasztalható, hiszen aki kitalálta, az biztosan alaposan végiggondolta jó néhányszor, hogyan építhető meg tökéletesen a játék.
– Büszke vagyok magamra, amikor kirakok egy bonyolult legót, ugyanakkor érzékelem a játék tervezésébe fektetett energiát, a mérnöki munka összetettségét. A robotépítés hasonló gondolkodást igényel, a versenyeken ráadásul rengeteg a kockázati tényező. Elég stresszes helyzet, amikor rajtad múlik a csapat sikere, mert olyan nincs, hogy egy szerkezet nem romlik el soha. A versenyen is tönkremennek alkatrészek, az elemek kopnak, legutóbb a motort kellett cserélni többször is.
Mexikóvárosban hatszor hétméteres pályákon zajlott a küzdelem, a csapatok egymás robotját is szemügyre vehették, felmérhették, mit tud a többi szerkezet, akár még stratégiát is kidolgozhattak a győzelem érdekében. Az első forduló után 48 csapat jutott tovább, ezeket sorsolták össze hármas szövetségekbe.
– Váratlan helyzetek mindig adódnak – meséli Bácsi Sándor. – Amikor a programot futtató tablet bemeneti csatlakozójánál elromlott az adapter, átrohantam Máltához: adjátok kölcsön a tiéteket, mert két perc múlva indul a futam, kértem őket, aztán visszaszaladtam hozzájuk az adapterrel, hogy ők is teljesíteni tudják a távot. Nem csoda, hogy Máltát jelöltük a legtöbbet segítő csapat díjára, nélkülük csak egy álló robot árválkodott volna a pályánkon.
Az egyenes kieséses szakaszban Magyarország Kambodzsa és a házigazda, Mexikó csapatával alkotott szövetséget. A RoboTeam minden tagja, Martinák Zalán és Molnár-Sáska Zsófia is komoly szerepet vitt – ők most matektáborban vannak. Elképesztő hangulat uralkodott a stadionban: a hazaiak közül mindenki a mi szövetségünknek drukkolt, szinte felrobbant az aréna, úgy szólt benne a Viva Mexico! Érzelmes pillanatokat éltünk át, a mexikói robotvezető srác a könnyeivel küszködött, amikor nem tudta jól összeszedni a napelemeket a robotunk.
Két és fél éve tartok robotszakkört itt az iskolában, és már több legórobotversenyre felkészítettem a diákokat. Ezek a helyzetek játékos formában, élményszerűen vezetik be a tudomány és technika világába a gyerekeket. Nyáron a World Robot Olympiad robotépítési és programozási tanulmányi verseny magyarországi fordulója is lezajlott Tatabányán, a tét a thaiföldi világdöntőre való kijutás volt. A részvételi jogot sikeresen megszereztük, a verseny Csiangmajban lesz az ősszel, most erre készülünk gőzerővel.
Adatelemző és szoftveres mindig kell
Hihetetlen tempóban nő a robotok száma világszerte, 2025-ig csaknem dupla annyi munkahely jöhet létre, mint amennyi veszélybe kerül a gépesítés miatt. Legalább 133 millió új munkahely teremthető a világon 2025-ig a gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően, szemben azzal a megszűnő 75 millióval, amelyet robotok válthatnak ki – derül ki a Világgazdasági Fórum jelentéséből. A megállapítás bizonyos értelemben csillapíthatja azon félelmet, hogy a robotizálódó gazdaság több millió ember állását veszélyezteti, melynek széles körű hatásai lesznek a fizetés, az életszínvonal és az egyenlőtlenség tekintetében az egész fejlett világban.
A szervezet jelentése azt sugallja, hogy az új technológiák képesek lesznek zavarokat okozni és új munkamódszereket létrehozni, hasonlóan a korábbi gazdasági történetekhez, például az ipari forradalomhoz, amikor a gőz és az elektromos áram eljövetele új munkahelyek létrejöttét és a középosztály fejlődését eredményezte.
Ami a jövő slágerszakmáit illeti: a mostaninál is nagyobb szükség lesz adatelemzőkre, szoftverfejlesztőkre, az online kereskedelem és a közösségi terek szakértőire, valamint továbbra is fontosak lesznek az ember-ember kapcsolatok miatt a terjesztési munkatársak, a marketingesek és az ügyfélszolgálatosok. Munkahelyek szűnhetnek meg, főként a könyvelési és a személyzeti részlegeknél. A technikai változások miatt módosulnak a munkavállalókkal szemben támasztott követelmények is: a tanulmány szerint a dolgozók több mint felét kellene továbbképezni. Ezzel szemben a vállalatok csak a kulcspozíciókban lévőket és a munkájukat elvesztő személyek harminc százalékát akarják taníttatni. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója ezért azt szorgalmazta, hogy a társaságok foglalkozzanak sokkal erősebben ezzel a területtel. Ugyanakkor rámutatott, hogy az érintetteknek magukat is kellene képezniük.
A robotizációval kapcsolatos a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet egyik korábbi vizsgálata is. Azt nézték, hogy a tagállamokban hány foglalkozást lehetne automatizálni. Az eredmény szerint a munkahelyek 14 százalékát veszélyeztethetik nagymértékben a gépek és az automatizálás. Érdekesség, hogy Nagy-Britanniában tíz vállalkozás közül több mint nyolc azt állítja, hogy valószínűleg automatizálják a munkát az elkövetkező öt évben, és ezeknek az ötven százaléka azt mondja, hogy előreláthatóan feleslegessé válnak az olyan munkavállalók, akik nem tudják kezelni az új berendezéseket. Egyes vállalatok már el is kezdték az elbocsátásokat az automatizálás érdekében. Egyébként a dolgozók támogatására már korábban felmerültek ötletek, kezdve az univerzális alapjövedelemtől egészen a munkanélküliek megsegítéséig. Most mégis sokan félnek a robotoktól, ám a szakértők szerint nem lesz ember és gép közötti háború.(Bódy Géza)