Hiába van hazánkban évről évre egyre több új személyautó forgalomban, ez sem javít a gépjárműpark átlagos, meglehetősen elaggott korán, amely jelenleg 13,6 év. A Škoda felmérése szerint a 18 és 59 év közötti sofőrök csupán harmadának van tízéves vagy annál fiatalabb kocsija, közülük is elsősorban a hölgyek, a felsőfokú végzettségűek és a városban élők rendelkeznek modernebb típusú járművel.
Az évek múlásával egyre gyorsabban nőnek a fenntartási költségek, a kiadások jelentős részét a nem tervezhető szervizelési és javítási ráfordítások teszik ki, amelyek összege elérheti átlagosan akár az évi 65 ezer forintot is. Számos költségteher rakódik a tulajdonosra: ilyen például a kötelező biztosítás, a vizsgáztatás díja, a téli és a nyári gumi cseréje, a tisztíttatás, a folyadékok pótlása, no meg az önkormányzatoknak fizetendő gépjárműadó.
És akkor a felsoroltak között még nem szerepel az autópálya-matrica, a parkolás és az üzemanyag ára. E három utóbbira havonta 20-25 ezer forint egykettőre elmegy. Évente összesen tehát alaphangon 250 ezret kell félretenni, mégis ez a „változat” tűnik inkább pénztárcakímélőnek. Az új autót vásárlók esetében a csokorba szedett költségek elérhetik akár a 300 ezer forintot is. Persze hiteltörlesztés nélkül, amelyet sokan erejükön felül vállalnak! Sőt azt se feledjük, minél fiatalabb és nagyobb teljesítményű egy kocsi, annál magasabb lesz a gépjárműadó mértéke!
Érzékeny pont a casco biztosítás is. Erre csupán minden negyedik ember költ, aminek az oka a kutatás szerint leginkább az ár és az autó kora. Míg a válaszadók 41 százaléka szerint túl drága, és nem éri meg fizetni a szóban forgó biztosítást, addig húsz százalékuk mondta azt, hogy személyautója túl öreg ahhoz, hogy cascót fizessen rá. Az átlagos casco évente 76 500 forintba kerül, ami havonta 6375 forintot visz el. Sokan úgy tartják, inkább borítékban maguk teszik félre a pénzt, és ha kell, abból fizetik ki a sérülések javíttatását. A casco nem kötelező, minden autós maga dönthet; a biztosítók árai közt azonban hatalmasak a különbségek, ezért érdemes alaposan áttanulmányozni az ajánlatokat.
Eddig a járulékos költségekről volt szó, ám a verdák értékcsökkenése már nem választás kérdése. Az autók piaci amortizációja döbbenetes. Ha például egy 2008-as évjáratú hatos Volkswagen Golfot veszünk példának, amelyben 200 ezer megtett kilométer van, az kétmillió forint körüli összegbe kerül a használtautó-piacon. Ugyanez a széria ugyanekkora megtett táv mellett, de 2013-as gyártási évvel már átlagban hárommilliós vételárral fut, azaz öt év alatt egymilliót, évente 200 ezer forintot csökken az autó értéke. Ha pedig egy 2005-ös Audi A6-ról beszélünk, amely szintén 200 ezer kilométert futott, akkor nagyjából 2,3-2,5 millió forintos árral számolhatunk. Ugyanezekkel a paraméterekkel egy 2015-ös modell ára 8-16 millió forint között mozog.
Mindezek tükrében érthető, hogy egyre hajlottabb korú autókkal járunk. Miközben az autószerelők nem búslakodnak, hiszen számukra nyilvánvalóan kedvező, hogy idősebbek az autók, a tulajdonos annál gyakrabban keresi fel őket valamilyen panasszal. Az általunk megkérdezett mester is úgy véli, hiába nő az új kocsik eladási aránya, a lakosság szinte kifogyhatatlan a lestrapált járgányokból. Amál Tibor egy Pest megyei műhelyt vezet, ahol a kuncsaftok egymásnak adják a kilincset.
– Természetesen szinte mindenki az utolsó pillanatban jön, amikor már nagyobb a baj. Addig is kivárnak, hátha „magától meggyógyul” a járgány. Pár tízezer kilométerenként például kuplungot is kell cserélni, mégsem gondolnak erre, csak akkor, ha már „elfüstöl” az alkatrész, vagy netán balesetet okoznak a rossz műszaki állapot miatt. Ám ugyanezt el lehet mondani a fékbetétekről is, ahogyan sokan a kerékcserénél sem ellenőriztetik a kopás mértékét. Persze ilyenkor a szerelési költségek a duplájára is nőhetnek, hiszen egy helyett már két új komplett alkatrészszettet kell egyszerre kifizetni. Ilyenkor a munkadíj is megemelkedik. A sofőrök csak vezetik a járművet, a „lelkével” már nem foglalkoznak – panaszkodik Tibor, aki szerint ma már szinte teljesen kikopott a korábbi gyakorlat, amikor egy-egy tulajdonos csupán átvizsgálásra vitte a járgányt a szakemberhez.
– Érdekes jelenség, hogy akinek 15 évnél is régebbi a kocsija, nagyobb becsben tartja, mint a hiper-szuper új járgányt a gazdája. Persze az is igaz, hogy a koros négykerekűek javítása is egyszerűbb: egy húszéves verdát lehet még fogóval, kalapáccsal, csavarhúzóval szerelni, míg egy fiatal autóhoz a fehér kesztyű mellé számítógépre is szükség van. Főleg, ha a kocsi garanciális, akkor csak szakszervizben lehet hozzányúlni, ahol a rezsióradíj már önmagában egy vagyon. Ráadásul amióta bejöttek az alternatív hajtásúak, még nagyobb szaktudás kell egy hibrid gépkocsihoz vagy egy elektromos autóhoz.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai alapján Magyarországon tavaly az ezer főre jutó autók száma 338, míg a kontinensátlag 497 volt. A legmagasabb rátával Luxemburg rendelkezik, itt az arány 662 darab. Hazánkban a legtöbben Budapesten (633 ezren) és Pest megyében (513 ezren), míg a legkevesebben Békés és Csongrád megyében (131 ezren) rendelkeznek személyautóval.
Sokatmondó ugyanakkor, hogy akinek nincs kocsija, miért döntött így. A megkérdezettek 33 százaléka válaszolta, hogy nincsen elegendő önrésze, ezért nem engedheti meg magának a nagyobb kiadást. A magas fenntartási költségek miatt 28 százalék ódzkodik a vásárlástól, 21 százalék pedig attól tart, hogy túl magas váratlan kiadásokkal járna egy négykerekű a mindennapokban.
Elég egy gyengébb forintkurzus, máris több használt gépkocsi tulajdonosa viszi piacra a négykerekűjét. Az elmúlt, dízelbotránytól hangos időszak ellenére is fellendítette a magyarországi egy-másfél évtizedes autók exportját a gyenge nemzeti valuta, ami akár több ezer eurós nyereséget eredményezhet egy-egy eladásnál. Ezzel a nyugati országokból érkező vevők számára vonzó lett nálunk megvenni a jobb minőségű használt kocsikat. Például egy tízmillió forintos autó esetében akár 2600 euró is lehet a nyereség a tavaly nyár vége óta kialakult árfolyamkülönbség miatt.
A mélyen repülő forintárfolyam miatt a fiatal, jó állapotú gépkocsikat viszik el a külföldiek, akik a Das WeltAuto szerint nemritkán egész flottákat vásárolnak fel, hogy még nagyobb nyereséget érjenek el. Az összeg tetemes: csupán az elmúlt év folyamán 27 milliárd forintnyi járgány gurult el így itthonról, ami az idén tovább emelkedhet.
A jelenlegi euró/forint kurzus ugyanakkor a behozatalra is hatással van, de csak a drágább gépjárműveket érinti. Az utóbbi időben fiatal autókból a korábbiaknál valamivel kevesebb érkezik Magyarországra, ám az idős, 10-15 éves kocsik behozatala nem mérséklődik. Az áruk még a gyenge forint miatt is alacsony, esetükben legfeljebb pár tízezer forintos drágulásról beszélhetünk.
Bizalom? Soha!
Érdekes ítélet született a napokban, mivel részlegesen pert nyert az AAA használtautó-kereskedés ellen egy vásárlója, így 275 ezer forintot visszakapott. Ám nem lehet teljesen boldog, mivel az egész hercehurcán így is bukott vagy félmillió forintot a Totalcar beszámolója szerint. A pereskedés oka, hogy az autó egy héttel a vásárlás után elromlott, a vevő élni szeretett volna az egyhetes cseregaranciával, melyet a kereskedés a honlapján mint lehetőséget hirdet. Ám kiderült, hogy az úgynevezett „kérdés nélküli cserét” igazából többek között ahhoz kötik, hogy a gépjármű ne romoljon el. Az AAA Autót időközben megbüntette a Gazdasági Versenyhivatal 15 és 30 millió forintra is, 15-re pont amiatt, hogy a kérdés nélkülinek feltüntetett csere igazából nem is kérdés nélküli. Ezt a cég megtámadta a bíróságon, jogerős ítélet pedig még nincs.
A Budapesti Békéltető Testület (BBT) előtt is egyre több olyan fogyasztóvédelmi ügy van, amelyek tanulságul szolgálnak a vevőknek, hogyan kell és érdemes eljárni, ha használt autót vennének egy kereskedőtől. A tapasztalatok szerint a szerződések tartalmát nem ismerik meg kellőképpen, pedig később nem lehet már olyan hiba miatt reklamálni, amelyet ismertek a vásárláskor, vagy amelyet ismerniük kellett volna. Így fordulhatott elő az az eset például, amelyben a vásárló közel félmillió forintért vett meg egy valójában teljesen használhatatlan járművet. Már amikor elhajtott a vásárlás helyszínéről, akkor is motorhibát tapasztalt. Később pedig a BBT előtti eljárásban derült ki csak a számára, miszerint az adásvételi szerződés jegyzőkönyvét is aláírta, amelyben az szerepelt, hogy az autó haladéktalan, alapos műszaki ellenőrzést és az alapvető műszaki berendezések javítását igényli, olyan rossz állapotban van. A jármű a papír szerint nem volt közlekedésre alkalmas, még akkor sem, ha esetleg látszólag működőképes.
Ezért nem szabad megbízni a rendkívül meggyőző hirdetésekben, és sok felesleges bosszúságot megspórolhatnak maguknak, ha még az adásvétel előtt szakemberrel nézetik át az autót. Különösen, hogy egy olyan további eset is előfordult, amelyben a vállalkozás képviselője elismerte: elfelejtették tájékoztatni a vevőt az adásvétel során, hogy az autó vezérlőjét korábban manipulálták, és emiatt a rendszer nem tárolja el a kijelzett hibakódokat. Ez is akkor derült csak ki, amikor a kocsit utólag, vásárlást követően vitte el a panaszos a márkaszervizbe, a tapasztalt hibák miatt. Lényeges, hogy használt autóknál a vásárlástól számítva egy évig lehet reklamálni a hiba miatt, és ha az csak a hat hónapot követően, például a hetedik, nyolcadik hónapban jött elő, akkor már a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy eleve hibásan adták el neki az autót.