Vajon Európában miért számít még mindig tabutémának az őshonos nemzeti kisebbségek ügye, amelynél sokszor fontosabb a bevándorlók és a szexuális kisebbségek helyzete? Bárhogyan van is, a polgári Minority SafePack, azaz a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés végre reflektorfénybe állítaná ötvenmillió ember gondját, ám ehhez egymillió aláírást kell összegyűjteni április 3-ig.
A tét pedig jóval nagyobb, mert ha kudarcot vall a kísérlet, vele az ügy is elbukik, hiszen ezután azzal érvelhetnek az ellenlábasok, hogy lám, ez senkit sem érdekel. Jelenleg hatszázezer kézjegynél tartanak: a Kárpát-medence országai az éllovasok, a Nyugat még sereghajtó.
– A jobb helyzetben levő nyugat-európai kisebbségek számára talán nem élet-halál kérdése ez, bár a kezdeményezésünk számukra is hasznot hoz – mondta Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöke.
A Kárpát-medencei magyar kisebbség számára azonban élet-halál kérdése lehet…
Tavaly Erdélyben, a bonchidai kastélynál indították el és írták alá ünnepélyesen a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést. De mindez jóval korábban, 2013 júniusában kezdődött, amikor Hans Heinrich Hansen, a FUEN, a legnagyobb őshonos kisebbségi ernyőszervezet akkori elnöke és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke benyújtotta az Európai Bizottságnak a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelméről szóló európai polgári kezdeményezést, amely uniós szintű, Európa nyelvi és kulturális sokszínűségének megőrzésére irányuló szabályok megalkotását szorgalmazta.
Ám az Európai Bizottság nem fogadta be, mert úgy vélték, hatályukon kívül esik. A kezdeményezők fellebbeztek, a perben Magyarország is részt vett az oldalukon, Románia és Szlovákia pedig az ellenkező térfélen erősködött, de hiába. Az elutasító határozatot semmissé nyilvánították, így végre elindulhatott az aláírásgyűjtés tavaly májusban.
Ha összegyűlik az egymillió kézjegy, a bizottság köteles lesz napirendre tűzni a beterjesztők által javasolt jogalkotási aktusok megvitatását. Tehát mindez nem garantálja, hogy valóban uniós szinten szabályozzák az őshonos kisebbségek védelmét, de végre a legfelsőbb szintre kerül az eddig szőnyeg alá söpört probléma, amely a tagállamok belügyének számít.
Ám a múlt hónap végén mégis biztató fejlemény történt: az Európai Parlament határozatot hozott az őshonos kisebbségek diszkriminációjának tiltásáról és jogaik széles körű védelméről az unióban. Ebben sajnálatosnak nevezik, hogy még mindig nem rendezték az őshonos kisebbségek helyzetét – bár eddig nem is igen igyekeztek –, de most kiállnak az identitás védelme, a nyelvi jogok garantálása és az anyanyelvi oktatás fontossága mellett.
Sőt ezeket a csatlakozni kívánó országok számára is kiterjesztenék – tehát Szerbiára és Ukrajnára, ahol jelentős magyar közösségek élnek. A határozatot a svéd liberális politikus, Cecilia Wikström kezdeményezte, a munkában részt vettek Gál Kinga, Bocskor Andrea és Csáky Pál EU-parlamenti képviselők is. A határozat többek között felszólítja valamennyi tagállamot arra, hogy ,,írja alá, ratifikálja és hajtsa végre az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét […], a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját”.
Ez azt jelzi, hogy a Minority SafePack javaslatai termékeny talajra is hullhatnak az európai döntéshozatalban, ám ettől még Damoklész kardjaként a fejük felett lebeg, hogy az imént említett dokumentumok végrehajtásához szükséges normákat sok tagállam ki sem dolgozta, a törvények alkalmazásában pedig nem a pozitív értelmezés a gyakorlat, ezért lényegében tiltanak mindent, amit a törvény nem ír elő tételesen. Vincze Loránt, a FUEN elnöke szerint Szerbiában jelentős előrelépések történtek ezen a téren, míg Ukrajna a kisebbségek elnyomásával próbálja az ukrán nemzeti identitást és nyelvet erősíteni.
– Jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn az Európai Unióban, hogy a csatlakozás előtt álló országoknak „vizsgázniuk kell” kell kisebbségvédelemből, de a csatlakozás után senki sem kéri számon rajtuk, hogy továbbra is betartják-e a csatlakozás előtt vállalt kötelezettségeiket – mutat rá Vincze.
– Magyarán: a koppenhágai kritériumrendszerrel az EU kettős mércét alkalmaz. A Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés ezen változtatna, hiszen azt kérjük, hogy az EU garantálja a kisebbségek számára, hogy senki se vehesse el megszerzett jogaikat. Így nem állhatna fenn például annak a veszélye, hogy Szerbia csatlakozása után visszalépjenek, mint ahogy az sem történhetne meg, ami most Lettországban, ahol az ukrán oktatási törvényhez hasonló, a lettet az oktatás egyedüli nyelveként elismerő törvény születik – mondja az elnök.
Ennek ellenére a FUEN szerint az európai kisebbségek helyzete nem tekinthető a tagállamok belügyének, ezért európai standardra van szükség. Nem véletlenül a megyerendszer etnikai átszabásával trükköző Szlovákia és a folyamatos jogsérelmek ,,kisebbségkezelő” mintaállama, Románia ellenzi leghevesebben a kezdeményezést.
Bukarest szerint ezzel az Európai Unió olyan területekre is kiterjesztené a jogalkotási kompetenciáit, amelyek a tagállamok szuverenitásának a részei, ezért 2017. június 28-án a Grindeanu-kormány az Európai Bíróságon pert indított az Európai Bizottság ellen, és a Minority SafePack bejegyzését rögzítő határozat megsemmisítését kérte. Sajátos balkáni érvelésük szerint a polgári kezdeményezés csak a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogvédelmére és nem a kulturális sokszínűség elősegítésére irányul. Ám rejtély, hogyan nem segítené a kulturális sokszínűséget, ha éppen az azt megjelenítő polgárok jogait erősítené.
– Hogy Románia ebben a harcában valóban a határon túli román közösségek érdekeit is feláldozza, az meglehetősen szűk látókörű és a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásról tanúskodik. De erről elsősorban a határon túli román közösségeket kell kérdezni. Mellesleg a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata támogatja a mi kezdeményezésünket – mondja Vincze Loránt.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint a magyarországi kisebbségek helyzete jogi szempontból a legjobbak közé tartozik a térségben:
– Hozzá kell tegyük, hogy ezt természetesen elsősorban az itteni kisebbségi szervezetek kell hogy állítsák, igaz, viszonylag kevés panasz hangzik el a magyarországi kisebbségek részéről a jogi helyzetüket illetően – magyarázza Kántor Zoltán. Úgy véli, a polgári kezdeményezésben a jelzés a legfontosabb, mégpedig az, hogy a kisebbségek védelme európai norma. A kisebbségek védelmének a szintje valószínűleg nem olyan szintű lesz, mint ami a kisebbségek gyarapodása számára elengedhetetlen, viszont fontos lépés lehet a további jogbiztonság felé.
Európa 47 államában hozzávetőleg 340 történelmi kisebbség él, lélekszámuk meghaladja a százmilliót. Minden hetedik európai polgár valamely történelmi kisebbség vagy etnikum tagja. Az Európai Unióban annak 23 hivatalos nyelve mellett hatvannál több regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélnek, az ezeket használó polgárok negyvenmillióan vannak.
Sokatmondó, hogy a nyelvi chartát és a kisebbségvédelmi keretegyezményt Franciaország, Belgium, de Görögország sem írta alá. Ám ez nem meglepő, hiszen a régi EU-tagállamokban is igazából a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve fordultak pozitívabban a kisebbségi kérdéshez, és hosszú folyamat eredménye volt az ottani kisebbségek jogainak kiterjesztése, a területi vagy személyi elvű autonómia biztosítása.
A legnagyobb állam nélküli európai nyelv a katalán, körülbelül hatmillió ember anyanyelve. Egyes nyelvi közösségek, mint például a walesi, a baszk, a nyugatfríz, a breton a kritikus 300 ezres küszöb felett vannak. E kritikus küszöb alatti a regionális és/vagy kisebbségi nyelvek nagy többsége, mint például a ladin, rétoromán, felső- és alsó-szorb, északfríz és kasub, a számiról nem is beszélve: körülbelül tíz dialektusuk létezik, a beszélők nem mindig értik meg egymást.
A 2,5 milliós határon túli magyar kisebbség helyzete országonként igen eltérő.
A nyelvhasználat sokszor valóban élet-halál kérdése lehet, hiszen Walesben a sürgősségi osztályon mindig dolgozik walesiül beszélő személy, amire Erdélyben nem találnánk példát, sőt van, akit megszólnak, ha magyarul próbál kommunikálni a kórházban. A németországi Flensburgban dán iskolába járhatnak a dán gyermekek, kulturális autonómiájuk van, és saját iskoláikat igazgatják, ellenben Romániában nemrég úgy döntött a bíróság, hogy bezárják a magyar tannyelvű marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot. De a magyar kisebbség kulturális kezdeményezéseit is ravaszul megakadályozzák, miközben azt színlelik, hogy támogatják: gondoljunk csak a csíksomlyói búcsú UNESCO-jelöltségének ismételt megvétózására!
– Nincs univerzális jó gyakorlat, modell. A jó megoldás az, amely az adott kisebbség nemzeti reprodukcióját biztosítja; a jogok, az autonómia lényegében eszközök ehhez – véli Kántor Zoltán.
A Nyugati aluljáró forgatagában kis standnál gyűjtik az aláírásokat a Rákóczi Szövetség aktivistái: egy kárpátaljai lány, egy felvidéki és egy pesti srác. A járókelők nem tolonganak, de többen megállnak és érdeklődnek. Általában délután háromtól hatig vannak kint, és naponta körülbelül harminc aláírást gyűjtenek, de van, amikor többet is. Bizakodók és elszántak, de csalódottak is, mert noha minden párt megígérte, hogy mozgósít, ennek még nincs semmi látszatja. Magyarországon körülbelül százezer aláírásnál tartanak, ám félmillió lenne a cél.
Április 3-a után a világhálón aláírt íveket az Európai Bizottság ellenőrzi, a többit pedig az egyes országok választási irodái. Az egymillió aláírást legalább hét tagállamban kell teljesíteni úgy, hogy meglegyenek az adott országkvóták. Erdélyben már több mint negyedmillió aláírást gyűjtöttek össze – ez nem véletlen, hiszen az RMDSZ rutinos kampánystratéga, könnyen mozgósítja a bázisát –, Szlovákiában pedig már az ötvenezret is meghaladták.
Ám Nyugaton kevésbé lelkesek az emberek. Vincze Loránt nemrég Katalóniában járt, ahol fontos jogvédő szervezetekkel és politikai pártokkal is találkozott, akik nyitottak és támogatók voltak azzal együtt, hogy most mindenkit a kiélezett belpolitikai helyzet köt le.
– Az aktuálpolitikai célokon túl a nyelvi jogok mindig is fontosak voltak és maradtak számukra, és ebben a Minority SafePack a katalánoknak is pluszt nyújthat. A nyelvük EU-s elismertetése a céljuk, ebben pedig a kezdeményezés is egy lépést jelent. Meggyőződésem, hogy ha ezt az érdeklődést fenn tudjuk tartani, illetve baszkföldi partnereink is ráerősítenek a kampányra, akkor Spanyolországban is át tudjuk lépni a küszöböt – amely egyébként meglehetősen magas ott, több mint negyvenezer aláírást jelent – mondja az elnök.
Dél-Tirolban sajnos rossz tervezés miatt megkéstek a kampánnyal, így valószínű, hogy nem tudják teljesíteni az olaszországi 55 ezres küszöböt. De még így is hozhatnak majd harmincezer aláírást, hiszen egy jól szervezett, erős politikai képviselettel rendelkező közösségről van szó.
A dániai németek is aktívan dolgoznak, és viszonylag sok – de még nem elég – aláírásuk van Németországban, Hollandiában. Úgy tűnik, Ausztria, Horvátország, Szlovénia és Lengyelország lesznek azok az államok, ahol minimális aláírásszámot teljesít a kezdeményezés.
– Bizakodó vagyok, de látnunk kell, hogy a sikerhez elengedhetetlen a nagyszámú magyarországi aláírás összegyűjtése. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, félmillió támogatóra van szükség Magyarországról. Ezért is kértem múlt pénteken a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, hogy a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést támogató magyarországi pártok kapcsolódjanak be aktívan az aláírásgyűjtésbe – emlékeztet Vincze Loránt.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára arra figyelmeztetett, hogy Magyarországon csak január közepén indult el a kampány, a szövetség ötszáz tagszervezete pedig országszerte rendületlenül gyűjti a szignókat. A kezdeményezéshez csatlakoztak az egyházak, a cserkészek, a nagycsaládosok, de a hallgatói önkormányzatok is legalább ötvenezer aláírást ígértek. Ráadásul az ország minden pontján a Magyar Postán ki lehet töltetni a nyomtatványt, amelyet ingyenes válaszborítékban lehet feladni, de már a tévében és a rádióban is hirdetik a kezdeményezést.
– Ezúton is felhívom azon, az EU határain kívül élő magyarok figyelmét, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal, hogy a kezdeményezést ők is aláírhatják, hiszen nem a lakcím, hanem az állampolgárság számít.
A nemzet nagy sikerélménye lehetne, ha összegyűlne az egymillió aláírás. Mert ez tényleg közös nemzeti érdek, és csak rajtunk áll.
Mentőcsomag
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak a tagállamokra nézve, viszont a kezdeményezéssel végre szankcionálhatók lennének a jogsértések: magyarán kötelezhetnének egy román önkormányzatot, hogy magyarul is kiírják a település nevét.
A csomag kilenc javaslatot tartalmaz: európai uniós ajánlást szorgalmaz a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmére, támogatási programokat létesítene a nyelvi közösségekért, nyelvi sokféleségi központot hozna létre, a jelenlegi támogatási programokat a kis régiókban élő, kisebbségi nyelvet beszélő közösségek számára is elérhetővé tenné. Uniós szinten deklarálná az állam nélküli kisebbségek egyenlőségét, anyanyelven lennének hozzáférhetők a más tagállamokból érkező szolgáltatások, médiaközvetítések és audiovizuális tartalmak a kisebbségi régiókban, felmentené a kisebbségi közösségeket, médiát és örökségvédelmet segítő állami támogatásokat az Európai Bizottság felé irányuló értesítési kötelezettség alól – tehát helyben dönthetnének az ilyen támogatásokról. A kezdeményezők azt is elvárják az EU-tól, hogy erősítse a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatásban, a közintézményekben, az oktatásban, az igazságszolgáltatásban, a médiában, az egészségügyben és a kereskedelemben.