Nem használjuk ugyanúgy a Facebookot, mint Mark Zuckerberg, aki 12 moderátorral biztosítja hibátlan személyes oldalát. De a cég egyetlen vezetőjének sincs „normális” Facebook-profilja: nem lehet őket barátnak jelölni, ritkán osztanak meg privát információkat, vagyis éppen azt nem csinálják, amire a Facebook létrejött. A Twitter esetében hasonló a helyzet: a cég kilenc vezetőjéből mindössze négy tweetel átlagban többször napi egynél.
Az elmúlt hónapokban egyre-másra röppentek fel olyan hírek, hogy a szilícium-völgyi óriások korábbi vezetői a közösségimédia-függőségre hívják fel a figyelmet. Novemberben Sean Parker, a Facebook első elnöke kijelentette, hogy a közösségi médium „isten tudja, mit művel a gyerekeink agyával”, hozzátéve, hogy már az első fejlesztők is tudták, a like-ok és kommentek okozta dopaminlöket miatt a felhasználók egyre több időt töltenek az oldalon.
A cég másik korábbi vezetője, Chamath Palihapitiya úgy fogalmazott, a Facebook kezdeti alkalmazottai nem látták előre, hogy a közösségi médiumok „tönkreteszik a társadalom működését”. Legutóbb pedig egykori Google- és Facebook-alkalmazottak álltak össze a termékek áttervezését célzó Emberséges Technológiáért Központ égisze alatt.
Tristan Harris, a Google egykori termékmenedzsere és etikai szakértője elmondta, hogy a központ minden tagja „belül volt”, és így pontosan tudja, a techcégek „a gyerekek agyára céloznak”. A másik alapító és a Facebook egyik korai befektetője, Roger McNamee pedig hozzátette, hogy „a Facebook a hüllőagyat stimulálja”, tehát a félelmet és a dühöt táplálja.
Egyre több fejlesztőről derül ki a Szilícium-völgyben, hogy nem engedik gyerekeiket saját fejlesztéseik közelébe. Az iPad megjelenésekor Steve Jobs kijelentette, nem adja oda gyerekeinek. Az Apple jelenlegi vezetője, Tim Cook januárban nyilatkozta, nem akarja, hogy unokaöccse fenn legyen a közösségi oldalakon.
Tavaly tavasszal Bill Gates vallott a tiltásokról: 14 éves korig mindhárom gyerekének tilos volt a telefonhasználat, és utána is szigorú szabályok között lehetett csak kézbe venni a mobilt, az ebédlőasztalnál vagy lefekvés előtt például egyáltalán nem. A 14 éves korhatár gyakori fejlesztő szülők körében, akik tudják, az okostelefon és a közösségimédia-függőség kéz a kézben járhat.
– Bill Gates és Steve Jobs korlátozásának más okai is lehetnek, mint a hétköznapi emberek esetében, hiszen közismert emberek, és ha az ő gyerekük használja rosszul a netet, az visszafejthető egészen az otthoni hálózatig – magyarázza Velez Csaba pszichológus.
– Ugyanakkor a logika kifejezetten szimpatikus, ugyan mit keressen interneten az, aki épphogy olvasni tud. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy napi szinten korlátozzuk a kütyühasználatot. A tableten csak előre letöltött fejlesztő játékok vannak, az internethez nem férnek hozzá. Az én telefonomat egyáltalán nem használhatják, mert az munkaeszköz, a feleségem telefonját nagyon ritkán fényképezésre vagy rövid mesék megnézésre kézbe vehetik, de saját okostelefonjuk biztosan nem lesz általános iskola felső tagozatáig.
Velez Csaba szülői hozzáállása viszonylag ritka. Ő is találkozott praxisában olyan klienssel, aki még a felnőtteknek szóló szűrőprogramokat sem telepítette a gyerekek kütyüire, akik bármikor bármennyit mobilozhattak.
– Volt, hogy a gyerekek egész hétvégén ki sem jöttek a szobájukból. Mára ez megváltozott, mivel a gyerekekkel való egyeztetés után a kliensem olyan programot telepített a telefonjukra, amelyik távolról korlátozza a használatot, és a jutalmazás elve szerint enged perceket gyűjteni. Ha például a gyerek jó jegyet hoz, vagy megcsinálja a házimunkát, a szülőtől pluszperceket kap, ha viszont nem, akkor időt veszít – mondja el a szakértő.
Ehhez persze felelős szülői magatartás kell. Ám olyan világban, ahol a felnőttek is komoly függőséggel küzdenek, nem csoda, hogy az amerikai Common Sense Media kimutatása szerint a gyerekek ötven százaléka számít telefon- és közösségimédia-függőnek. Magyarországon a Huawei januárban végzett kutatást, amelynek eredménye szerint a magyarok 29 százaléka vallja magát mobilfüggőnek.
Ugyanakkor a megkérdezettek 45 százaléka már ébredés után a telefonjáért nyúl, lefekvés előtt 58 százalékuk használja, de 34 százalék még a WC-re sem megy ki nélküle. A válaszadók 38 százaléka sokszor tíz percet sem bír ki, hogy ne ellenőrizné, milyen visszajelzést, üzenetet vagy értesítést kapott a közösségi médiában, mégis mindössze 42 százalék véli, hogy túl sok időt tölt okostelefonjával, bár 49 százalék már próbál valamilyen időkorlátot szabni.
Amerikában is hasonló számokat lehet látni, sőt nevet is kapott a betegség, az angol szóösszetételből (no mobile phone phobia) származó nomofóbiát. Számos kutatás mutat ijesztő adatokat a jelenségről. Jean Twenge, a San Diego Állami Egyetem pszichológiaprofesszora például kimutatta, hogy a közösségi média révén a 8–12 éves korosztálynak olyan felnőttekre jellemző érzelmeket kell átélnie, amelyekhez hiányoznak az eszközei.
A családi kapcsolatok romlásáról az online biztonsági cég, az AVG Technologies globális felmérése beszél, amely szerint a gyerekek 54 százaléka véli úgy, hogy szüleik túl sokat mobiloznak, és 32 százalék érzik magát eközben „nem fontosnak”.
A közösségi média a tanulási képességekre is rossz hatással van. A koreai egyetem 19 telefonfüggő tinédzser agyát hasonlította ugyanennyi nem függőével. Kimutatták, hogy a függők agyában szignifikánsan több a gamma-amino-vajsav (GABA), amely a központi idegrendszer egy fő gátló hatású neurotranszmittere, mint a tanulás folyamatában és a memória kialakulásában nagy szerepet játszó serkentő neurotranszmitter, a glutamát. Így lassulnak az idegsejtek, csökken a figyelem és kontrollképesség.
A kutatással egybecseng a francia oktatási minisztérium decemberi döntése, miszerint kitiltják a francai általános és középiskolákból a mobilt. Az órákon eddig is tilos volt használni, de 2018 szeptemberétől a szünetekben sem lehet elővenni. Az oktatási miniszter, Jean-Michel Blanquer azzal indokolta a döntést, hogy „a gyerekek már nem játszanak a szünetekben, csak az okostelefonjuk előtt ülnek, és ez oktatási szempontból probléma”.
Franciaországban a 12–17 éves diákok 93 százalékának van okostelefonja, és többségük nem ért egyet a teljes tiltással. Magyarországon jelenleg az órai mobilhasználat nem engedélyezett, ami azonban nem gátolja meg a szünetekben való közösségimédia-használatot, vagyis az internetes zaklatás egyik legfontosabb forrását. Pszichológusok szerint ezért legalább általános iskolai osztályszinten meg kell állapodni, hogy a szülők korlátozzák a közösségi médiás jelenlétet.
– Ha az ember meg akarja védeni a gyereket bizonyos hatásoktól, de a környezete ezt nem támogatja, akkor nem lehet a negatívumokat kivédeni. Az ilyenkor előforduló tiltás elfogadásához pedig kell egy jó minőségű gyerek-szülő kapcsolat, ahol a gyerek elhiszi, hogy apja és anyja nem a fő gonosz, nem bántani akarja, hanem a hosszú távú céljait tartja szem előtt – teszi hozzá Velez Csaba.
Adam Alter, a New York Egyetem pszichológia- és marketingprofesszora szerint az addikciók nem véletlenül alakulnak ki. A Facebook és Twitter olyan „ragadós” termékeket hoznak létre, amelyeket újra és újra használni akarunk, és „nem a mi jóllétünket tartják szem előtt, hanem hogy minél több időt töltsünk a programjaikkal és applikációikkal”.
Vagyis nem olyan terméket fejlesztenek, amelyet az emberek élveznek, és ennek nyomán válnak profitábilissá, hanem „olyat, amelyet az emberek nem tudnak abbahagyni, és így termelnek nyereséget”.
Térerő
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg messze van a mobilfüggőség betegségként való elismerésétől. A videójáték-függőséget is mindössze idén januárban nyilvánították hivatalosan is addiktív tevékenységgé, miközben a videójátékok a számítógép megjelenésével egyidősek. Szakértők arra hivatkoznak, hogy kevés tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a bejelentéshez. Nem elég például, hogy amerikai kutatók kifejezett fizikai (szívdobogás, megemelkedett vérnyomás), illetve pszichikai (elveszettség érzése, biztonságvesztés) tüneteket mértek telefonmegvonás esetén, vagy hogy a nomofóbiások kimutathatóan rettegnek mobiljuk elvesztésétől (az angol SecurEnvoy szerint ez az okostelefon-használók kétharmadára igaz), a térerő hiányától vagy az akkumulátor lemerülésétől, mivel akkor egyedül kellene boldogulniuk, és erre nem tartják magukat képesnek. Amerikában átlagosan 110-szer nézik meg az emberek a telefonjukat egy nap alatt, 12 százalékuk még a zuhany alatt is, negyven százalékok a WC-n ülve, de szakértők szerint a legmegdöbbentőbb adat, hogy húsz százalék a szeretkezés alatt sem tud szabadulni a telefontól. Európában sem sokkal jobb az arány, a magyarok kifejezetten rosszul állnak, többet mobiloznak közép-kelet-európai társaiknál. A megkérdezettek egyharmada több mint húsz órán keresztül tartja magánál a telefont, kétharmaduk napi 3-8 órán keresztül használja aktívan.