1977. augusztus 16., délután fél kettő. A 21 éves Ginger Alden felébredt, ám Elvis nem volt az ágyban. Felkelt és óvatosan bekopogott a fürdőszoba ajtaján. Nem kapott választ. Benyitott és meglátta, hogy Elvis Presley pizsamában fekszik a szőnyegen előrebukva, félig térdelő, szinte magzati pózban. A Király fiatal barátnője segítséget hívott. Mások mellett megérkezett Joe Esposito, Elvis turnémenedzsere. Azonnal a hátára fordították a testet, amely akkor már hideg volt, és hozzákezdtek az újraélesztéshez. Ekkor toppant be Elvis apja, Vernon Presley félelemmel az arcán, és sírva kiáltotta: „Istenem! Fiam, ne menj el, ne halj meg!” Elvis arca lila volt, a szájából kilógott a nyelve, amelyre ráharapott. Szeme vérvörös volt. Valószínűleg a szívleállás után még tudott pár mozdulatot tenni, majd arccal előreesett és a fejét beütötte a földön fekvő hajszárítóba. Ekkor előkerült az énekes kislánya, Lisa Marie is, aki azt kérdezte: „Mi a baj az édesapámmal?”
Időközben megérkeztek a mentők, már vagy tucatnyian kiabáltak és sírtak a fürdőszobában. Felemelték a testet, levitték a lépcsőn és betették a mentőautóba. Elvis apja még utánuk kiáltott: „Fiam, hamarosan én is ott leszek!”
Huszonkét perccel a hívás után érkezett a mentő a Baptist Memorial kórházba, ekkor 2 óra 55 perc volt. Minden erőfeszítés ellenére 3 óra 30 perckor hivatalosan is megállapították: a Király halott.
A későbbi boncolási jelentés szívritmuszavart állapított meg a halál okaként. Az azonban már sokak előtt nyilvánvaló volt, hogy Elvis gyógyszerfüggő volt. Gyomrában a boncoláskor legalább tízféle pirula nyomait találták meg, köztük serkentőkét, altatókét és fájdalomcsillapítókét.
Elvis Presley 42 évet élt, ám a rajongók számára azóta is halhatatlan. Tizennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből hármat kapott meg, 1971-ben a Grammy-életműdíját is neki ítélték. Hangja bariton volt, különleges, tenorba hajló hangterjedelemmel. Kiválóan énekelt rock ’n’ rollt és countryszámokat, gospelt, bluest és érzelmes balladákat is.
A Rolling Stone magazin szerint Elvis volt, aki a rock ’n’ rollt a pop nemzetközi nyelvévé tette. Az ötvenes évek közepén olyan kultúrút teremtett színpadi előadásával, öltözködésével, amely megbabonázta a rajongóit. A hatvanas évek jó részét filmezéssel töltötte, de közeledve a hetvenes évekhez visszavágyott a koncertezés világába. Las Vegasban tért vissza, 1969 és 1977 között jóval több mint ezer fellépéssel ejtette ámulatba a közönségét szerte az Egyesült Államokban. Ebben az időszakban több tucat zenész kísérte, köztük szimfonikusokkal, vokálosokkal, utóbbiak között szerepelt a világ legmélyebb hangú basszistája is.
A leghíresebb koncertjét 1973-ban adta Hawaiin. A január 14-én tartott fellépés volt az első, amelyet műholdon keresztül közvetítettek, így több mint egymilliárdan követhették végig. Elvis ebben az évben vált el Priscilla Presley-től, akivel már hónapok óta nem éltek együtt. A Király egészségi állapota folyamatosan romlani kezdett, de a közönsége mindvégig imádattal csodálta.
Kiadója, az RCA becslései szerint Elvis Presley minden idők legsikeresebb szólóénekese több mint egymilliárd eladott lemezzel világszerte. Sőt ha virtuálisan is, de Elvis-koncertekre ma is ellátogathatnak a rajongók. A zenekar – amely a hetvenes években kísérte – több turnét szervezett, amelyeken élőben kísérték Elvist, akit óriás kivetítőkön jelenítettek meg. Tavaly pedig elkészült – CD-n is megjelent – a The Wonder of You című műsor, amely lényegében egy válogatásalbum. Ezen a Royal Philharmonic Orchestra kíséretében hangzanak fel Elvis Presley világslágerei, az énekes eredeti hangfelvételével. A szimfonikus kísérettel még 2015-ben tettek próbát, amikor az If I Can Dream című slágert hangszerelték át, akkor Elvis 38 évvel a halála után ismét vezette a brit lemezeladási listát.
A The Wonder of You – ha a tervek valóra válnak – jövőre Budapestre is ellátogat, így mindazoknak lehetősége adódik Elvis hangját egy arénában is meghallgatni (és őt magát kivetítőkön látni) élőzenei kísérettel, akiknek ez eddig nem adatott meg.