A hollandiai Foam által kezdeményezett, a C/O Berlinnel együttműködve létrehozott Vissza a jövőbe – A 19. század a 21. században című tárlat egyszerre mutatja be a fotográfia kísérletező, kezdeti szakaszát, elsősorban műkedvelő csillagászok, matematikusok, orvosok és vegyészek próbálkozásait olyan kortárs művészek munkáival, akik a XIX. század első felének fotográfusai által használt módszerekhez hasonló technikákat alkalmaznak ma is.
Ennek a rendkívül erős, egyedi koncepciónak köszönhetően nagyon markánsan jelenik meg a párhuzam a jelenkor új utakat kereső művészei és a XIX. század úttörői, első fotográfusai között.
A kiállítás megnyitóján Claudia Küssel, a Mai Manó Ház kurátora elmondta, hogy számára különösen fontos ez a tárlat, mert a fotográfia első kísérleteit sikerült olyan alkotókkal párosítani, akik jelenleg is ezt a hagyományt viszik tovább.
„A kiállításon szereplő historikus anyag magyar archívumokból került elő, és páratlan kincseket tartalmaz. A kiállítást nem tudományos kategóriák, hanem témák szerint rendeztük, amik a magyar fotográfia kezdeteit kísérik végig” – tette hozzá Claudia Küssel.
A tárlaton megtekinthetjük például Veress Ferenc 1832 és 1916 között élt fotográfus néhány munkáját, aki élete során körülbelül ötezer portrét készített, de elsősorban Kolozsvár megörökítéséről és erdélyi tájképeiről vált ismertté.
Veress Ferenc folyamatosan kísérletezett, új eljárásokat, gépeket és lencséket próbált ki, képeit pedig albumokba rendezte, így mondhatjuk, hogy a fotókönyvformátum első felfedezői közé tartozott. Képei egyik fontos témája a vasútvonalak kiépítésének megörökítése volt.
A tárlat egyik legizgalmasabb része a dán Adam Jeppsen munkáit mutatja be. A kis tó című sorozatban nem látszik a táj, mégis a természet az alkotó kiindulópontja. Jeppsen kézmozdulatokból készített fotótanulmányokat, a képeket pedig a cianotípia eljárásának segítségével vitte fel a lenvászon anyagra.
A kékes árnyalatú művek így olyan hatást keltenek, mintha a végtagok a testtől elválasztva lebegnének a képeken.
A kiállításmegnyitón személyesen is részt vett három művész a tárlaton szereplő alkotók közül: Nicolai Howalt, Johan Österholm és Thomas Hauser. Nicolai Howalt Fénytörés című munkájában egy XIX. századi dán orvos munkásságából indult ki, aki fényterápiával kezelte bőrbeteg pácienseit.
Howalt elmondta, hogy a képek elkészítése során a gyógyításhoz használt eredeti lencsékkel dolgozott, negatív helyett pedig fényérzékeny papírt használt, hogy leképezze a fény szabad szemmel nem látható infra- és ultraibolyatartományait.
Johan Österholm munkáit az éjszaka fénye, vagyis a holdfény inspirálta. „A képek elkészítése során a dédapám holdról készített képeinek üvegnegatívjait fordítottam át polaroidokra, a sötétkamrám pedig maga a szabadtéri éjszaka volt.
Így tulajdonképp elmondhatjuk, hogy ebben a sorozatban a hold kilencven évvel később elkészítette a saját önarcképét” – mondta Johan Österholm.
A kiállításon a felvételeken kívül megtekinthető a svéd művész „Tartószerkezet holdtányéroknak és holdszilánkoknak” elnevezésű installációja is, amit az alkotó egy Olaszországban talált, használaton kívüli üvegház darabjaiból épített. „Az üveglapokat fényérzékeny emulzióval kentem be, és az üvegház ezúttal nem a nap, hanem a hold fényét nyelte el” – tette hozzá Johan Österholm.
Thomas Hauser munkáiban az emlékezés folyamatát próbálta leképezni. „Idővel az emlékezet is változik, és nagyon érdekes megfigyelni, hogyan jelennek meg és tűnnek el képek belőle” – hangsúlyozta Thomas Hauser, aki saját maga által készített fotókból és az utcán, illetve a környezetében talált anyagokból készítette el az emlékezet szobrait.
A rendkívül izgalmas és összetett kiállítás március 17-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban, a tárlat anyagából pedig egy katalógus is megjelent.