Nem mai gondolat, hogy Dunaszerdahelynek saját kőszínháza legyen, a virtuóz művész, Gál Tamás, aki 2015-ben első magyar ajkú színészként érdemelte ki a Dosky-díjat Szlovákiában, húszéves elképzelésről beszélt lapunknak. Mint mondta, harmadéves egyetemistaként már tagja volt a Szevasz Szerdahelyi Városi Színház nevű társulatnak, amelynek Huncik Péter volt a névadója, aki egyébként a Duna Televízió egyik megálmodója is.
Ő Dunaszerdahelyen elindította volna a színházat, a pénzt és a támogatókat is összeszedte az első darabra, ám az akkori városvezetés nem hajlott az önálló színház megteremtésére. „Az Elveszett paradicsom nyomában című drámát a Huncik által összeszedett pénzből készítettük el. Sok-sok évig pihent a terv, de úgy tűnik, megérett a város arra, hogy önálló színháza legyen” – fejtette ki Gál Tamás. Jozef Viskupic nagyszombati megyefőnök ugyanis ebben a hónapban szerdahelyi látogatásakor reményteli kijelentést tett, amely szerint nemsokára nagy, kulturális fejlesztésre lehet számítani a városban.
Szlovákiában a megyei önkormányzatok tartják fenn a teátrumokat. Két magyar kőszínház van: Nyitra megyében a Komáromi Jókai Színház és Kassa megyében a Kassai Thália Színház. Nagyszombat megyében egyébként többségben vannak a Magyar Közösség Párt (MKP) képviselői, és az MKP elnöke, Menyhárt József is megerősítette, hogy megvan a pénz az új teátrumra.
Helyi színházi berkekben úgy hírlik, Gál Tamás esélyes a teátrum vezetésére, ezért kérdeztük őt arról, milyen lehetőségeket lát egy esetleges dunaszerdahelyi színházban. „Igényes színházat szeretnék, hiszen igényes a szerdahelyi ember. Én ismerem a csallóközi embert: az elképzelései szinte nagyobbak, mint a fővárosi embernek. A világ legkülönbözőbb pontjaira utaznak. Dunaszerdahely esetében Szlovákia egyik leggazdagabb városáról beszélünk. A felvidéki magyar értelmiség túlnyomó hányada ott él, meglehet, hogy erről kevesen tudnak Budapesten. Én csakis művészszínházat tudok elképzelni ott, színvonalas színészekkel, rendezőkkel. Másként nem érdemes hozzálátni. Ha színházat alapítanék, akkor Kaposvárott, Budapesten, Pozsonyban vagy Erdélyben végzett diplomás színészeket alkalmaznék. Igaz, a pályatársak nagy része Budapest felé orientálódik, aztán a főváros vagy megtartja, vagy kiveti őket magából. Én nem vagyok erre jó példa, mert a vidéki életet, a szlovákiai Hetényt, Csokonai szerelmének, Lillának felnőttkori otthonát választottam. A családot és közben az állandó utazást, mert Pozsonyban, Budapesten, Sopronban is fellépek” – mondta a színművész.
Gál Tamás beszélt arról is, hogy éppen előkészíti a Charles Bukowski Ponyva című darabját és Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művét próbálja. A színész közel húsz éve alapította a Csavar Színházat, amellyel tavaly tízmillió forintos szlovák állami támogatásból három fesztivált, két előadást hozott létre. „Ha kapnék is színházigazgatói szerepet, tovább szeretném vinni a saját társulatomat, mert játék nélkül nem tudok élni. Már régen a harmadik magyar felvidéki színház lehetne a Csavar Színház társulata, ha Szlovákiában az érdemeink szerint támogattak volna minket. Színikritikusok díjára nominálnak bennünket a szinte nulla költségvetésből készült Nagyidai cigányok alapján, a kisvárdai határon túli fesztiválon is többször jelen voltunk. Nem panaszkodom, mert az a tapasztalatom, hogy ahová elmegyünk, oda visszavárnak” – mondta Gál Tamás.
Szerinte a politikusi elszólások mögött a szerdahelyi kulturális központ átalakítása állhat, amelyet 350 ezer euróból építenek újjá hamarosan, a benne lévő mozitermet színházzá építik, ultramodern színpaddal. A város és a megye is támogatja majd a korszerű színház megépítését.
Arra is kitért, hogy Szlovákiában nincs magyar nyelvű színészképzés, így tehetségfelfedező és -gondozó tervei is vannak a jövőbeni teátrumban. „Azért sem bolygatták ezt eddig, mert így két-három nyelvet birtoklunk, és mindegyiken tudunk dolgozni. Én mégis szükségét érzem a magyar színészképzésnek” – fejtette ki. A színész állítja, minimum három színház kell a felvidéki magyarságnak, az ott született produkciók mindenképpen utaznának, a legjobb anyaországi darabokat pedig elvinné Szlovákiába, hiszen, mint mondja, a felvidéki ember alaposan ki van éhezve a magyarországi előadásokra.