A szeptember 3-ig látogatható kiállításon a ma már nagy népszerűségnek örvendő kávé történetét is megismerhetjük: Magyarországra a XVI. században hozták be az italt a törökök, de meg is tartották maguknak, a magyar emberek csak nagyon ritkán fogyasztották. Az első európai kávéházak Marseille-ben és Velencében nyitottak meg, majd az 1600-as évek elejétől Amszterdam lett a kávézás európai központja. Akkoriban a kávé még szinte megfizethetetlennek számított, az arisztokrácia tagjain kívül legfeljebb a nagypolgárok fogyaszthatták. Mint Saly Noémi irodalomtörténésztől és muzeológustól megtudhattuk, Európában nem a keleten elterjedt sűrű kávét, hanem a hígabb változatot fogyasztották. „Beethoven egyenként számolta ki azt a hatvan kávébabot, amelyből elkészítették a kávéját” – mesélt egy érdekességet az irodalomtörténész.
A rendkívül jól rendszerezett válogatás lehetővé teszi, hogy a látogatók felfedezzék és összehasonlítsák az egyes korszakok jellemzőit, formavilágát és díszítőelemeit, amelyek ezeken a használati tárgyakon is megjelennek. A kiállításon pontosan végigkövethető a kávéskanna formájának változása is: a teáskannák kerekded alakjához képest a kávéskannák körteformájúak, nyújtottabbak lettek. Az európai szalonokra jellemző volt, hogy a kávézás valóságos szertartássá vált, aminek minden tekintetben megadták a módját: gyönyörű porcelánkészletekben, arany-, ezüsttálcákon szolgálták fel a fekete nedűt, még a kiskanalakat is a legmívesebb ötvösmunkával díszítették.
Gyönyörű példa a korszak hétköznapokat is uraló eleganciájára az a néhány, 1770-ből származó meisseni porcelán, amely a rokokó stílusjegyeit viseli magán. Nemegyszer megjelentek a porcelánokon a korszak meghatározó eseményei is: például Napóleon csatái egy 1810 körül készült, aranyozott díszítésű Sevres porcelánon, amely szintén látható a kiállításon.
A „fekete folyó”, ahogy Saly Noémi fogalmazott a kiállítást megnyitóbeszédében nagyon találóan, szépen lassan lehömpölygött a nép közé, vagyis lassan megnyíltak az első polgári kávéházak, a készletek leegyszerűsödtek, sokkal funkcionálisabbakká váltak, a kanna gyakran fémből készült, ami a hőtartó képessége miatt is előnyös volt. Ennek ellenére az újabb korszakok formatervezői továbbra sem veszítették el lelkesedésüket és érdeklődésüket a különleges kávésszettek megalkotása iránt, elég csak Pierre Casenove és a Salins Studio 1970-ben készült aranyozott, futurisztikus, már-már a gravitáció törvényeinek ellentmondó, megdöntött formájú készletét említenünk.
A XX. század elején az art deco hűvös eleganciáját hamar feloldotta a tervezők kísérletezőkedve, láthatunk a kiállításon többek között az 1980-as évekből származó, élénk grafikákkal díszített, színes készletet Dorothy Hafnertől vagy szintén 1980-ból származó gyönyörű, aranyberakásos készletet Bjorn Wiinblad és a Rosenthal Studio műhelyéből.