Ígéretes kezdet a Magyar Művészeti Akadémia, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint számos más, kulturális intézmény együttműködésében megvalósult, Kulisszatitkok – Színház kívül-belül című kiállítás. A Pesti Vigadóban megnyílt tárlathoz kötődően változatos programok várják a színházhoz kapcsolódó iparművészeti szakmák iránt érdeklődőket, vagy egyszerűen csak a szép tárgyak, kellékek, jelmezek, ékszerek kedvelőit.
A most megnyílt kiállítás egyfajta előzményének vagy kivonatának is tekinthető a – a Kulisszatitkok részeként most is látható – Díszletfestés című minitárlat, amely a múlt héten még a Pécsi Országos Színházi Találkozón, a pécsi Kodály Központ fogadóterében volt látható, és tervezőhallgatók izgalmas, útkereső munkái, valamint pár látványos jelmez mellett a díszletfestőszakma történetébe engedett bepillantást. Ha valaki vette a fáradtságot, és végigolvasta a kísérőszövegeket, valóban színházi titkokat tudhatott meg.
A tárlat gazdag, szemet gyönyörködtető anyagot mutat be, hetven színházi (és színházhoz kötődő) művész bábjait, jelmezeit, kellékeit, plakátjait, látványterveit tekinthetjük meg kis bepillantást nyerve a magyar szcenográfia világába. „A színházi iparművészet (…) kevésbé ismert, kutatott területe a művészetnek, melyet először jelenítünk meg a felkért alkotók összefogásával tárlatban, katalógusban, és programsorozatban (…) egyaránt.
A kiállított művek nagy része repertoáron lévő, fesztiválgyőztes, európai turnékon szereplő jelmez, maszk, fejdísz, különleges kellék (…). A színlapon ez alkalommal a terveket létrehozó, színpadra álmodó iparművészek jelennek meg. Ez maga a kulisszatitok, melyet ábrázolni akartunk – bemutatni a sok ezerszer látott előadás (…) látványt megteremtő alkotását és létrehozóit” – írja a katalógus előszavában Turnai Tímea színháztörténész, a tárlat és a programsorozat kurátora, aki nagy ügyszeretettel és szakmai rátermettséggel végzi ezt a kultúrmissziót.
Aki dolgozott már színházban, pontosan tudja, hogy minden színháztörténészi rajongás és színházszeretet ellenére ez is csak felszín. Félre ne értsék, a közönség imádni fogja a kiállítást, és ha a sok csillogó csudától elbódulva nem fordul kellő figyelemmel a már említett, Díszletfestés című kis résztárlat felé, akkor észre sem fogja venni, hogy lemaradt a titokról.
A Juhász Tibor és Tordai Hajnal által összeállított anyagban a munkát dokumentáló képek mellett ugyanis valóban díszletfestők élettörténeteit, visszaemlékezéseit olvashatjuk. Nagyon emberi történeteket egy ritka szakma képviselőitől, emellett pedig a Magyar Idők munkatársa, Juhász Kristóf frappáns esszében foglalja össze, miféle emberi sors díszletfestőnek lenni.
Elismerem, kiállításon nehéz dokumentumregénnyi szövegeket olvasni, de aki tényleg kulisszatitkokra kíváncsi, itt megkapja: valódi szakmai- és kordokumentumokat böngészhet. Jelmez- és díszlettervezők, parókakészítők nem vallanak magukról a tárlaton. Csak munkáikkal reprezentálnak, amiben titok nincs.
A titok az lenne, ha félkész jelmezek, átlátható szerkezetű bábtorzók, díszletelemek lennének kiállítva. Vagy 100 műbajusz egymás alatt – ahogy az igazi színházban –, mellette a masztix, és egy fehér köpenyes színházi fodrász felragasztaná a látogatónak.
Persze: a varázsszó a pénz. Mert van az a pénz, és van annyi lejátszott díszlet az országban, hogy repülőtérnyi kiállításokat lehessen csinálni díszletelemekből, ahol napokig bolyong a néző, és közben díszítőnek öltözött múzeumpedagógusok megtanítják vásznat szögelni.
De bízzunk abban, hogy – ha nem is ennyire vad formában – a tárlat és a programsorozat életre hívói folytatják a küzdelmet a jó ügyért, az illetékesek pedig nem fogják sajnálni a pénzt, és egyre több titkot tudhatunk majd meg a színházi háttérszakmákról és művelőikről.
A kiállítás július 29-ig látogatható a Pesti Vigadóban.