Az Aquincumi Múzeumban az állandó kiállítások mellett jelenleg két tárlat várja az érdeklődőket: a Titkos utakon – Sötét varázslatok Aquincumban, amely november 5-ig tekinthető meg és a Hadrianus MCM – Egy ókori karrier története, amely október végéig látható.
Az elsőként említett kiállítás látványvilága és technikai megoldásai igazodnak a manapság elvárt színvonalhoz. A két kisebb szobában berendezett tárlaton igazi spirituális időutazásba csöppenünk, megismerkedhetünk az ókori római emberek hétköznapjaival szorosan összefüggő hiedelemvilággal, szertartásokkal, rítusokkal, babonákkal, jóslási technikákkal és az ezeket uraló istenekkel, valamint bepillantást nyerünk a varázslók és kuruzslók világába is, amit nagyszerűen szemléltet Hecatetus műhelye, egy ókori források és varázskönyvek alapján berendezett helyiség.
Megismerjük az átkokat, rontásokat, betegségeket távol tartó amuletteket, bullákat és lunulákat, hiszen az ókori emberek számára természetes volt, hogy a világ tele van nemcsak látható, de láthatatlan veszélyekkel is, amelyek ellen már a születés pillanatától védekezniük kellett. Az átoktáblák pedig az isteneknek szánt üzeneteket tartalmazták, amelyekben a segítségüket kérték haragosaikkal szemben, de ide kapcsolódnak a szerelmi varázslatok is. A legtöbb átoktáblát temetőkben helyezték el, ahol erősebb kapcsolatot feltételeztek az alvilági erőkkel.
Az 1900 évvel ezelőtt trónra lépő és huszonegy éven át uralkodó Hadrianus császárról szóló kiállítás a régi múzeum épületében kapott helyet. A tömör leírások által bepillanthatunk a császár életének szakaszaiba, és a híres római épületek, mint a Colosseum, az Angyalvár, a Hadrianus-villa és a magyarországi Aquincum vagy a szíriai műemlékek hozzá fűződő kapcsolatába.
A kiállítás anyaga kitér szenátori, majd katonai pályájára, amely alatt épült ki a mai Flórián téren a légiótábor, később pedig kinevezték Pannónia provincia élére, amelynek székhelye Aquincum volt, ahova már császári méltóságként is többször visszatért. A kiállítás anyagai között láthatunk fegyvertöredékeket, csont dobókockákat, üvegedényeket, talpas poharakat, ezüstérméket és sírsztéléket. Viszont, ami mindkét kiállításon feltűnt, az a kiállított darabok csekély száma volt. A múzeum kurátorai csak az Aquincumi Múzeum saját műtárgyaiból dolgozhattak és kétségkívül nagyszerű és szakszerű munkát végeztek, de ha valaki csak erre a két kiállításra jön el, rövidre nyúlik a program. Viszont, ha már tesz egy sétát a romkertben és megtekinti az állandó kiállításokat is, tartalmas időutazást tehet.