Vannak vidékek… – indította versciklusát az ismétlődő kezdősorral Kányádi Sándor a nyolcvanas években. Egy romlott, összeomlás szélén álló rendszer végnapjairól szóltak a versek („vannak vidékek ahol / a fölösleges / kutya- s macskakölyköket / vízbe ölik vagy elevenen / eltemetik / de mielőtt még a szemük / kinyílt volna / de mielőtt még a szemük / kinyílt volna”), és szóltak az együttérzésről, a félelemről és a kiszolgáltatottságról. Kányádi az Indián énekben rögzítette a hagyomány térvesztését: „Vannak vidékek / ahol az ének / kiment szokásból / ha van is élet / azt hihetnétek / mindenki gyászol // pedig csak védett / helyen az ének / valahol mélyen / szunnyad a lélek / legjobban féltett / gyönge csücskében…” A Fonó zenekar tagjai a lélek mélyén szunnyadó éneket évtizedek óta gyűjtik és újratanulják.
A zenekar tagjai más zenei műfajok előadóival is együttműködnek, kapcsolódási pontokat keresnek a hozzájuk rokon stílusokhoz és művészeti ágakhoz – mondta el Navratil Andrea. A legutóbbi, Vadbarokk című lemez jó példa rá, hogyan lehet régi zenészekkel együttműködve megmutatni a népzenének azt a rétegét, amelyre az írott, klasszikus zenei kultúra hatott. A múlt évben, Bartók Béla halálának 70. évfordulóján a Fonó zenekar Temesi Ferenccel közös előadóestjén találkozott irodalom és muzsika. De a zenekar koncertrepertoárjában megtalálható a Vonóhúzás, tollvonás – magyar népzene az irodalomban című műsor és a Gömörország című, felvidéki költőkkel közös est is. Ebbe a sorba illeszkedik a Müpában felhangzó Vannak vidékek előadás, amelyen Kányádi Sándor szavalja költeményeit, a Fonó zenekar pedig a versekhez illeszkedő, főleg erdélyi – ördöngösfüzesi, kalotaszegi – népzenét játszik. A költő Fekete-piros című verse széki zenét kíván, hiszen a költemény a Kolozsváron is fekete-piros viseletben járó, széki lányokat idézi meg. Az előadóesten emellett megszólal a keleti rokonnépek muzsikája, és Agócs Gergely tolmácsolásában autentikus cigány ének hallható. Mert „vannak vidékek hol a madarak / a temetőben oltják szomjukat / ha szárazság van vagy éppen aszály / a gaz-felverte mohos sírra száll / iszik s hálából mikor égre kel / a holtakért a madár énekel”.