– Hosszú évek óta jó művészi és baráti viszonyban van Jevgenyij Pljuscsenko világ- és olimpiai bajnok orosz műkorcsolyázóval. Hogyan kezdődött önök között az együttműködés?
– 2003-ban tartottak Zürichben egy műkorcsolyagálát, és felkértek, hogy írjam meg a zenét a nyitányhoz. Itt találkoztam Jevgenyijjel, akinek nagyon tetszett a szerzeményem, ezért kért egy példányt akkor megjelent első, Strings’N’Beats című albumomból. Két hónap múlva kaptam egy levelet tőle és az edzőjétől, Alekszej Misintől, amelyben azt írták, hogy számos más zeneszerző közül az én zenémre esett a választásuk, szeretnék, ha Jevgenyij erre versenyezhetne. Már az első évben több aranyérmet nyert ezekkel a koreográfiákkal, sőt az olimpia zárógáláján közösen léptünk fel, aminek szinte történelmi jelentősége van, hiszen soha korábban nem volt alkalom arra, hogy egy hegedűművész és egy műkorcsolyázó együtt lépjen a jégre, még a szabályzat is tiltotta.
– A későbbiek folyamán olyan szorossá vált az együttműködés, hogy több zenét is írt kifejezetten Jevgenyij Pljuscsenko számára. Hogyan zajlott pontosan ez a munka, mennyiben nehezítette meg a komponálást, hogy egy ilyen konkrét célra kellett jól koreografálható zeneműveket alkotni?
– A műkorcsolyaprogramokról fontos tudni, hogy tartalmaznak bizonyos kötelező elemeket, ugrásokat, forgásokat, amelyeknek pontosan kiszámolt hossza és ritmusa van. Ezért a fellépésekhez, versenyekhez használt zenéket ezeknek megfelelően kell összevágni, és általában érezni is, hogy kicsit szaggatott az egész, a műkorcsolyázó is megtorpan egy-egy pillanatra. Ezért jó, ha van egy zeneszerző, aki ír egy olyan művet, ami pontosan követi ezeket a ritmusváltásokat, akkor sokkal szebb lesz a végeredmény, a korcsolyázó sokkal dinamikusabban tudja összekötni az egyes elemeket. A komponálás egyébként közös munka volt, és úgy zajlott, hogy Jevgenyij eljött Budapestre a stúdióba, és az ő instrukcióinak megfelelően írtam meg a ritmust és a dallamot. Később a jégen is megnézte, hogy működik együtt a zene és a koreográfia, hol hiányzik esetleg néhány másodperc, vagy hol lehetne rövidíteni a számot, és aztán ehhez képest változtattam még a zenén, így egy műből körülbelül harminc-negyven variáció készült. Nehéz, de nagyon izgalmas együttműködések voltak ezek, és Jevgenyij mindig hangsúlyozta, milyen sokat jelent számára, hogy ő úgy léphet jégre, hogy jelen volt a megkoreografált zenemű születésénél.
– Ha jól tudom, később együttműködött más műkorcsolyázókkal is.
– Igen, több műkorcsolyázó is versenyzett a zenémre, többek között Stéphane Lambiel svájci világbajnok vagy az orosz Tatjana Totmjanyina és Makszim Marinyin, akik párosban lettek olimpiai bajnokok a 2006-os olimpián. Én ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok. Jevgenyij mondta mindig, hogy az aranyak fele az enyém, persze még egyiket sem küldte el (nevet). Ennek nyilván szimbolikus jelentősége van, de így is nagyon jólesik.
– Április 29-én ismét Budapestre látogat a Kings on Ice elnevezésű jégrevü, amelyen olyan kiváló sportolókkal lép fel, mint például az olimpiai bajnok Adelina Szotnyikova vagy az előbb már említett Jevgenyij Pljuscsenko. Mi lesz a műsor különlegessége?
– A Kings on Ice tulajdonképpen a bajnokok gálája. Olimpiai, Európa- és világbajnok műkorcsolyázók vesznek részt rajta szerte a világból. Én a nyitányt és a záróprogram zenéjét komponálom, de több egyéni programhoz is használják a zenémet, Thomas Verner Európa-bajnok korcsolyázó például a Malibu Sunset című művemhez készített koreográfiát, de itt lesz egyik legújabb, Running to Happiness című számom ősbemutatója is, amelyet eddig sehol sem játszottam élőben. Kiemelném, hogy egy különleges Stradivarius-hegedűn játszom majd, amelynek használati jogát egy Németországban rendezett nemzetközi versenyen nyertem el, amire különösen büszke vagyok. Nagyon sok más érdekesség is lesz: fellép többek között Philip Warren is, aki a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült a leghosszabb hátraszaltóval. A nézők rendkívül látványos show-ra számíthatnak.
– Ön Kárpátaljáról származik, Nagyszőlősön született. Mennyire tudja munkájával segíteni az ott élőket? Kapott esetleg olyan visszajelzést, hogy valamelyik kárpátaljai fiatalt az ön példája indította el a pályán?
– Kárpátalján születtem, de elég kevés időt élhettem ott, a szüleimmel egészen kicsi koromban Vácra költöztünk. Ugyanakkor mindig fontos volt számomra, honnan származom, és előfordult már, hogy felléptem jótékonysági koncerten Kárpátalján, amelynek a bevételét egy zeneiskola támogatására fordítottuk. Mindig nyitott vagyok az ilyen kezdeményezésekre, és szívesen segítek, ha tudok, ugyanakkor fontos hozzátennem, hogy nemcsak Kárpátalján, hanem bárhol, ahol szükség van rá.
– A Kings on Ice-show után milyen jövőbeni tervei vannak, hol hallhatjuk legközelebb?
– Love Symphony címmel hamarosan megjelenik az új lemezem, amelyhez egy rendkívüli rendezővel, Tóth Gergővel forgatunk majd új videóklipeket. Az albumon a virtuozitás és a szerelem fog dominálni, ami néha viharos, néha gyengéd: pont ilyen lesz ez a lemez is. További céljaim közé tartozik, hogy minden évben meg tudjak jelentetni egy lemezt, ugyanis az utóbbi időben sajnos elég kevés zenét szereztem, inkább a fellépésekre koncentráltam. Ezen szeretnék a jövőben változtatni. Ezenkívül június 29-én lesz Etyeken az Edvin Marton-fesztivál is, ahol három előadást tartunk, rajtam kívül pedig egy zenész barátom, Lou Bega is fellép majd vendégként. Ezt a fesztivált szeretném minden évben megtartani.