Ezeken a hasábokon lelkesedtem már Dsida Jenő Nagycsütörtök című versének négy szöveg-előváltozatáért, azért, hogy láthattuk megszületni a remekművet, láthattuk, milyen esetleges, a hétköznapi szóhasználatban is érvényes szilvákból párlódott le a költészet semmihez sem fogható mennyei pálinkája – és hát most éppen egy ugyanilyen könyvet szeretnék bemutatni.
Szerb Antalnak A hammelni patkányfogó című mesejátéka ez, amelyet még soha senki nem adott közre, és amelyben, bár tizennyolc éves korában írta a szerző, mégis minden benne van, ami a későbbi Szerb Antalt jellemzi.
„A történet a nagydiák Szerb eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallást és az idealizmust legyőzi a művészet ereje és hatalma” – írja a fülszöveg, illetve az utószó.
De ami számomra mégis a legnagyobb erényét jelenti ennek a műnek, az a kézirathű szedés: ez azt jelenti, hogy a kinyitott könyv bal oldalán olvasható a nyomtatott szöveg, jobb oldalán pedig az eredeti, kézzel írt kézirat fényképe látható. És a kötet szerkesztője, áldassék a neve, szépen közreadja a javításokat is, áthúzással jelöli a kéziratban szintén törölt verziót, amiből ékesen kitetszik a szerző törekvése, hogy mindig jobb és jobb legyen a szöveg.
A történet kissé más, mint a mindenki által ismert, szinte már klasszikus patkányfogómese – mint az utószóból (is) megtudhatjuk: „A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa. És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé: vagyis minden együtt van egy letehetetlen könyvhöz.”
És valóban. Izgalmas történet, meglepő fordulatok, eredeti alakok, pompás beszélgetések/párbeszédek, amelyeket közben végig ködként lep be valami titokzatos és félelmetes ismeretlenség, amely a pozitív végkifejlet (a történet ott ér véget, hogy a patkányfogó/orvos/lélekgyógyász/varázsló elűzi a tudatban/valóságban/lélekben/képzeletben jelen lévő patkányokat, meggyógyítja a lelki tömegfertőzést, a „patkányozott nehézkórságot”, azaz a „Monomania Melanchin Retrica” nevű betegséget, és mindenki jó lesz meg boldog – kivéve az olvasót, aki egyrészt tudja, másrészt kiókumlálja, hogy a neheze, a feketelevese, a böjtje ennek az egésznek még hátravan, mint arra a patkányfogó is többször felhívja a figyelmet: „Nézzétek, itt a furulyám! Ezzel ki tudom furulyázni mind a patkányokat, hogy soha többé vissza nem térnek. De jól gondoljátok meg, Hammeln polgárai! Ez fájdalmas és nehéz dolog.”
Ez is sejteti, hogy korántsem oldódik meg minden. Ki tudja ugyanis, mit űz ki, micsoda, az élethez, az élet értékeléséhez nélkülözhetetlen bajt, gondot vagy nehézséget a patkányfogó – csak az bizonyos, hogy az ifjú Szerb Antal megáll a kiűzés határán, a nehézségek utáni élet, a patkányfogó bosszúja pedig csak lebeg a történet fölött, meg nem íratik.
És akkor még nem beszéltünk a hibátlan stílusról, mert bár a zseni korán megismerszik (és e könyvnek hála, megismerszik az észjárása is), azért ezt nem árt bizonyítani, például ilyesmikkel – már a helyszíninstrukció egy kis regény.
Nézzék csak: „Szín: A város piaca. Háttérben kis tornyos templom, balra a polgármester háza, alul kő, ott van a kereskedő háza, felül fal, barna erkéllyel, magas háztető. A polgármester háza mögött van a tanító háza. Jobbra gyors vizű patak, mely a malom kerekét hajtja fenyegető forgásba.
A piac közepén öreg, kiszáradt kőkút, annak a Szent Miklós püspöknek szobrával, aki kimentette a három gyereket az emberevő fazekastól. A piac üres. Megkondul a templom harangja. A kőszobor Szent Miklós lenéz a kútba, kőorrát felhúzza, és háromszor rosszallólag csóválja a fejét. Megrázza pásztorbotját, látja, hogy le van törve a görbülése. Kedvetlenül visszamerevül.” És így tovább a halhatatlanságig: a halhatatlanságba.
Szerb Antal: A hammelni patkányfogó. Szépmíves Könyvek, Budapest, 2018.