A vexillológia zászlótant jelent – én nai-vul azt hittem, hogy a lobogók szimbolikája is a heraldikához, a címertanhoz tartozik, de Balogh Lászlótól, a zászlók elismert gyűjtőjétől, szakértőjétől és szerelmesétől megtudom, hogy nem úgy van az: a zászlótan zászlótan, a címertan pedig címertan, és ha egy zászlóban címer is szerepel, jelentésének desifrírozásában mindkét tudomány alkalmazandó.
Zászlók a szélben; ha én zászló volnék; nem bot és vászon, hanem zászló; ma zászló, holnap rongydarab; magában áll a zászló, melyet szolgálok én – nagyvonalúan fölmarkoltam közismert zászlós mondatokat a reformkortól a beatkorszakig, csak hogy érzékeltessem, a világ összes országának lobogójával egy térben lenni igen sűrű élmény. Annyi kis (vagy nagy) nemzettudat, nemzetélet, nemzethalál-fóbia fortyog, tündököl és sugárzik Balogh úr gyűjteményében, hogy ha a látogató érzékenyebb lélek egy marék anyacsavarnál, tényleg kapkodni fogja a levegőt.
Balogh László vexillológiai affinitása már iskoláskorában megmutatkozott (ó, azok a vaktérképes feladatok bauxittal és barnakőszénnel, meg a történelmi atlasz nyalka huszárai, akik kék nyilacskák segítségével rohamozták a dragonyosokat). Kitalált ország tervezése volt a házi feladat, Balogh úr pedig úgy megtervezte zászlóstul-címerestül, hogy olyat még nem látott a közoktatás – de ettől még nem volt egyenes az út a vexillológiáig és a zászlómúzeumig.
– Anyagbeszerző voltam egész életemben, 34 éve kezdtem el levelezni elnökökkel, királyokkal, külügyi képviselőkkel. Ezt titkoltam a munkahelyemen. A
Képes Hét a 90-es években úgy írt rólam, mint kettős életű emberről – mesél Balogh úr a kezdetekről, derűsen idézve föl a 80-as éveket, amikor rendszeresen ostromolta a Bosnyák téri Kartográfiai Vállalatot, újra és újra megküzdve azért, hogy respektálják szenvedélyét és szakértelmét. A hazai világatlaszokban látható zászlók mind az ő keze munkáját dicsérik. Kérdezhetnénk: ugyan mit kell dolgozni egy atlaszba kerülő zászlócskán; mindenki tudja, hogy a piros sáv az piros, a kék meg kék. Bizony ez sem úgy van! Meg tudná mondani az olvasó, hogyan fest például Kurdisztán zászlaja? Vagy Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteké? Volt olyan eset anno, hogy a Kartográfiai Vállalatnál – természetesen felsőbb utasításra – rossz zászlót raktak Burkina Fasóhoz. Balogh úr pedig lobogtathatta a Burkina Fasó-i elnök levelét zászlóstul (amelyet ráadásul maga az elnök tervezett), nem hittek neki, mert hát micsoda egy államelnök egy felsőbb utasításhoz képest.
Apropó, Sandwich-szigetek: az sem egészen úgy van, hogy a gyűjteményben országzászlókat látunk. Mert létezik mindenféle fura alakulat, ami ország is, meg nem is, az említett szigetcsoport például Nagy-Britannia úgynevezett külbirtoka. De vannak itt tartományi zászlók, királyi zászlók, autonóm régiók zászlói, csillagok, sávok, napok, szimbólumok viking hajótól bozótvágó késen át Asóka király 24 küllős kerekéig.
Balogh László elmondása szerint boldog, hogy a szenvedélyének élhet és főállásban szolgálhatja a zászlók ügyét (a múzeumot a Józsefvárosi Önkormányzat tartja fenn, a Józsefváros Közösségeiért Zrt.-n keresztül). Dolog van bőven: a kisebbik teremben rendszeresen egy-egy, általunk kevésbé ismert országot mutat be, most éppen Hondurast. Az ideiglenes kiállítások sora tíz éve kezdődött Nepállal, és 2018-ig be van táblázva a terem.
Lám, csak a józsefvárosi Nap utca sarkáig kell menni, és világokat láthatunk.