Vajon van olyan ember a Kárpát-medencében, aki még nem látta a Macskafogót? Mármint az elsőt, a klasszikust, az eredetit. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen gyerek, aki a vetítés után minden füzetét telerajzolta robotkezű, bonyolult és egzotikus gépfegyverekkel harcoló, elegáns gengsztermacskákkal (Mr. Teufel figurája annyira gonosz és vagány volt, hogy talán még az igazi gengszterek is utánozták, amikor bálba mentek), vagy hatalmas, fekete, cápauszonyos országúti cirkálókból elősunnyogó balettpatkányokkal.
A rajzfilmnek voltak jelenetei, amiket rendszeresen eljátszottunk, grundélményeink részei lettek, például amikor a szegény rikkancsegérrel megeteti a fegyveres macska az újságot. Persze a jelenet első fele volt katartikus, vagyis amikor az egér zavarában a pisztolycsövet kezdi rágcsálni az Edd meg! felszólításra, a rosszfiú meg rezignáltan így szól: Ne a pisztolyt, te kis disznó! Ezt a mocskot. Halvány emlékeim szerint én mindig macskát játszottam, nyilván találtunk kisebb gyermekeket egérszereplőnek. O tempora, o mores!
Mi lehet a nemes, rejtői értelemben vett ponyvatörténet máig tartó hatásának titka? Talán az a görbe tükör, az a feltétlenül és sokszor önkéntelenül is ironikus-önironikus gesztusokat halmozó út, amivel a nyolcvanas évek amerikai akciófilmjeit, amelyek felmérhetetlen szociokulturális hatással bírtak a legszélesebb kelet-európai néprétegekre (fogadni mernék, hogy Varsótól Bukarestig minden lakótelepen volt Rambo becenevű fiú, meg egy olyan srác, aki piros villogókat eszkábált a Skodája orrára, hogy úgy nézzen ki, mint Kitt a Knight Riderből), interpretálták Ternovszky Béláék a magunk ismerős kis világába.
S hogy ebből a szempontból miért éppen egy rajzfilm lett a legnépszerűbb (ha kicsit tágítjuk a gondolati határokat, látjuk, hogy a fenti elv mentén jó néhány, élő szereplős játékfilm is készült)? Többek közt azért is, mert egy rajzfilmnél nem kell gigantikus infrastruktúra a minőséghez, elég az önfeladás határait súroló alázat és szorgalom (aki nem hiszi, legyen fázisrajzoló), hiszen élethűen megjeleníteni a lehetetlent elég macerás, de lerajzolni, ha az ember véletlenül tehetséges is, jóval egyszerűbb.
A Macskafogó humora olykor már dekadenciába hajlón fanyar és sötét (gondoljunk csak Mr. Teufel és Safranek groteszk párbeszédeire), a dramaturgia pedig a filmipar instant fordulatait emeli át valami posztmodern pikareszkbe (a balettpatkányok felbukkanása, Lusta Dick kalandja a bőregerekkel). Az 1986-ban készült alkotás Ternovszky Béla rendező és a 2017-ben elhunyt Nepp József forgatókönyvíró munkája. A Pannónia Filmstúdióban olyan színészek hangján elevenedtek meg a karakterek, mint Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Mikó István és Kern András.
A Macskafogó szeptember 13-tól visszatér a magyar mozikba 4K minőségben restaurált képpel és digitálisan felújított hanggal, a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum igazgatósága és a Pannonia Entertainment filmforgalmazó együttműködésében. Országszerte több mint negyven moziban fogják vetíteni.
Minden további részletet megtalálnak olvasóink a http://macskafogo.hu oldalon.