„Önmagammal elégedett voltam, magam szuperokosnak képzeltem, / imádatra méltó (csak fel nem fedezett) Buddhának, / hiszen pillanatok alatt fejtettem meg kérdéseket, amelyekkel mások / keservesen elkínlódtak heteket, vagy egy életen át, / csillogó szemem mindenkit elkápráztat – véltem” – áll Mandics György Elégedetlenség című versének elején, amelyet feleségének, M. Veress Zsuzsannának ajánl. (Amúgy a szerző az egész kötetet – A kör négyszögesítése. Összegyűjtött versek – Zsuzsanna asszony emlékének ajánlja.)
A kiragadott részlet csak részben jellemzi a könyv sokszínűségében megnyilvánuló költői világot, de azt szépen megmutatja, hogy Mandics György rendkívüli módon tudatában van önnön jelentőségének, művei sokrétűségének, nehezen érthetőségének, és ezt nem is szégyelli mindegyre elmondani. (Az elsőre megmosolyogtatónak tűnő gesztust súlyos versek támasztják alá és hitelesítik, bár néha még így is elcsodálkozik az olvasó, milyen szépen tudja elemezni Mandics György a saját költészetét – elvéve ezzel kritikusai munkáját.)
A kötet azonban valóban nem könnyű olvasmány – sem versanyagát, sem bonyolult szerkesztésmódját tekintve. A szerkesztés elsősorban a korábbi könyvek anyagának kiegészítésére vonatkozik: „…a szerző előkereste régi jegyzeteit, gépiratait, és helyrehozta azt, ami helyrehozható, s ami ideológiai okokból vagy a kor esztétikai ízlése szerint csonkán került kiadásra.
A hivatalos első kiadásból hiányzó vagy megváltoztatva megjelent sorokat a szerző csillaggal jelölte, két csillaggal vagy versenként számozva azokat a sorokat, amelyeket magyarázó jegyzetek kísértek a szerkesztői asztalokig, ám ezek a megjelent kiadásokból eltűntek.” Továbbá a válogatásban elsőként azok a versek szerepelnek, amelyek a szerző szerint alkotásai fő irányvonalát képviselik, és nyomtatásban megjelentek, másodsorban pedig azok, amelyek nem jelentek ugyan meg eddig, ám lépcsőfokai a később létrejött fontosabb verseknek.
A versek hihetetlen műveltségi anyagot mozgatnak, mutatnak fel és igényelnek az olvasók részéről, és ez különösen igaz a matematikai szaktudásra is (hogy csak a „Béta egyenlő alfa plusz két kappa-pí” című verset említsem). A jegyzetek is híven – és olykor meglepően – tükrözik mindezt („A vers a mikrovilág bal oldali aszimmetriájának felismerésére épült, s azt próbálja kifejezni, hogy ez az aszimmetria nem igazolhatja a jobboldali militarizmust, sem a baloldaliság kommunista kisajátítását”).
Ugyanakkor néha furcsán hat egyik-másik jegyzet – vagy egyáltalán nem biztos, hogy szükséges ezeket lábjegyzetelni („Jézus, a kereszténység alapítója, keresztre feszítéssel szenvedett ki, ám a hagyomány szerint 3 nappal halála után feltámadt. Életének a hossza, a 33 év rengeteg misztikus munka kiindulópontja; Petőfi Sándor, a mészáros fia [sic!], a magyar forradalom hősi alakja, aki költőként állt a véres katonai rohamok elé.
A legújabb kutatások szerint lehet, hogy ezt túlélte, s életét Szibériában fejezte be száműzöttként; József Attila magyar költő, aki tragikus igazságkeresési folyamatában szenvedett balesetet vagy lett öngyilkos. Ez is vitatott.”).
A kötet hátlapján a következőket olvashatjuk: „Amikor bemutattam K. Jakab Antalnak, a Kolozsváron megjelenő Utunk irodalmi hetilap szerkesztőjének, hogyan működnek az azonos versek sorozatai, s hogyan lehet két sorozatot összehasonlítani, magába roskadt, s csak azt kérdezte: Mondja, gondolja, hogy van olyan ember magán kívül, aki hajlandó versolvasóként ezt a munkát elvégezni? Én azt feleltem: Nem tudom, hogy hány ilyen ember van, hiszen maga is csak most jött rá, hogy egy biztosan van. Én bízom abban, hogy vannak mások is, s ez a költészet is megleli majd a maga híveit. Lao-ce titkát kétezer éve igyekeznek feltörni, s több ezren értik meg valamilyen szinten. Püthagorasz aranyverseiről ugyanez elmondható. De nézhetjük Angelus Silesius párverseinek csodáit s az azokból álló kompozíciókat. Borges labirintikus költeményeit vagy Eliot Puszta országát. […] Tehát én nem vagyok egyedül, akkor sem, ha a magyar irodalomban eddig senki sem tett ilyen kísérletet. Az idő előttem végtelen. Hogy sok olvasó ebből egy-egy motívumot tud csak lefejteni? Semmi baj. A lényeg az, hogy legyen egy ilyen rejtélyes csúcs, aminek neki lehet rohanni. Az igaz, hogy sokan jobban szeretik a kis dombokat, amelyekre kényelmesen felsétálhatnak, de hiszem, hogy az emberiség mindig kíváncsi az igazi hegycsúcsokra is. […] Én nekik írok, s nem az egyetlen nekifutásra megérthető műveket szeretőknek.”
Szerencse, hogy tényleg sokan vannak, akik szeretik a „nehéz” költészetet, ezért nem kétséges, hogy Mandics György összegyűjtött műveit ők örömmel fogják lapozgatni.
Mandics György: A kör négyszögesítése. Összegyűjtött versek. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2017